2019.03.14. 08:00
Huszáros bemutatóóra a Zsigmondy Vilmos Szakképző Iskolában
Fegyverek ropogtak szerdán a Zsigmondy Vilmos Szakképző Iskola tornatermében.
Mezriczky Annamáriát Tóth Levente és Sólyomvári Ludvig vezette be a kardforgatás rejtelmeibe
Fotó: Szakony Attila
Természetesen sérülés nem esett, hiszen a fegyveres „akcióra” a Zalai Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Kanizsa Lovasklub, a Fonyódi Múzeum és Helytörténeti Egyesület, valamint a szombathelyi Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület tagjainak bemutató óráján került sor.
– A rendhagyó tanóra célja, hogy a hagyomány ne pusztán száraz lecke legyen, hanem élő, látható, hallható és kézzel fogható dolog – tudtuk meg Marosi Attilától, az oktatási intézmény történelemtanárától. – Ha ismerjük hagyományainkat, abból lehet egy szerves, összehangoltan, tudatosan működő társadalom.
– Már tizenhatodik éve huszárkodom, és nagyon sok hasonló órán vettem részt – vette át a szót a fonyódi hagyományőrzők vezetője, Domina Barnabás. – A Zsigmondyban pedig ez már az ötödik előadásunk. Az a tapasztalatunk, hogy ugyan a középiskolákban a gyerekek meghallgatják ezeket az órákat, de sajnos, kevesekben támad fel igazán az érdeklődés. Más a helyzet az óvodákban és az általános iskolákban, ott még jobban meg lehet fogni a gyerekeket.
Huszáros tanóra
Domina Barnabás a fiataloknak 1848/49 magyar haderejéről, főként a honvédekről, nemzetőrségről, huszárokról beszélt, számos érdekességgel fűszerezve mondandóját. Elhangzott például, hogy ha az égésből fakadó kokszosodás miatt eldugult egy puska, azt csak meleg vízzel lehetett kitisztítani – ennek harctéri változata, hogy a huszár belepisilt a puskacsőbe. A dolmányon lévő fémgombok alakja pedig pontosan olyan, mint a töltényeké. Így ha utóbbiból kifogyott a huszár, következtek a gombok: egyenként letépkedte őket és folytatta a tüzelést.
– A magyar huszár ma már hungarikum, a magyar nemzet szabadságszeretetének, kitartásának, hagyománytiszteletének megtestesítője – mondta a fonyódi hagyományőrző. – De a maga korában is tisztelet és megbecsülés övezte a lovas huszárokat, ugyanis huszárnak lenni olyan volt, mint ma valamilyen elit katonai alakulatba tartozni.