Ahol mindent szabad a nőknek – Torkos csütörtök a Kálmán-hegyen

Több mint százéves hagyomány a határ menti faluban, hogy a böjti időszak kezdete előtt, torkos csütörtökön egy nap erejéig minden a nőkről szól a szőlőhegyen, ami az év többi részében „kizárólag” az urak főhadiszállása.

Hajnalig tartó dáridó, nagy lakomák és féktelen szórakozás – az ünneplésnek megadják a módját a hölgyek.

A Kálmán-hegyen idén is több pincében volt csütörtökön „tivornya”. Pasit csak akkor engedtek a hegyhát közelébe, ha fuvarozta a bulira a gyengébbik nem képviselőit.

– Régen a férfiak voltak az urak, elnyomták a nőket. Ezért kellett egy olyan nap, ami csak a nőké. Bármit csinálhatunk, beleszólás nélkül. Persze sokszor jöttek férfiak, volt, hogy többen voltak, mint mi. Aztán ebből elég volt, rendet teremtettünk. Bár azért olyan is volt, aki direkt kereste az alkalmat, hogy megbüntessük, amiért nem hagy minket mulatni. Rajta hagytuk a ruhát, aztán sértődötten hazament – vetette oda nevetve Kuzma Lászlóné Tünde, aki színes jelmezben, hatalmas parókában delegálta a (kezdetben) félszeg sajtósokat Rodek Györgyné Katicáék pincéjéhez. Fotóriporter kollégámnak szaladgált közben az ádámcsutkája: korábban ugyanis rémtörténeteket hallott a „csajbuliról”. Ezért féltette is a nadrágját. Szóval, erős övvel készült.

– Ha levetkőztettünk egy férfit, kulloghatott haza meztelenül – jegyezte meg a házigazda, Rodek Györgyné. – Azonban van némi félelmünk is. No, nem az, hogy az urak idén nem kímélnek minket. Hanem, hogy ez a hagyomány, amit mi is az elődeinktől örököltünk, elveszik, miután mi már nem leszünk.

Azonban addig nem kell hasonlótól tartani, amíg tíz pince is megtelik a tótszentmártoni hegyen bulizó lányokkal, asszonyokkal. Bár hallani olyan sztorikat a helyiektől, hogy volt olyan év is, amikor több százan mulattak torkos csütörtökön a pincékben. Élőzenés muri, igazi haddelhadd volt. Akadtak többen, akik nem nyári nyaralásra, hanem direkt az asszonyfarsangra időzítették a szabadságukat. Bár arra is volt példa, hogy a hajnali 2 óráig tartó buli után 4 órakor már menni kellett dolgozni. Ami nagy teljesítmény, tekintve, hogy a bulizó társaságok egymás pincéjét is meglátogatták, és hát mindenütt koccintani kellett… Nem kis kihívás, ahogy hazabandukolni sem az éjszaka végén. Volt, hogy fagyos-zimankós időben csúszva-mászva mentek haza a hölgyek a több kilométerrel arrébb lévő faluba.

– Természetesen nagyböjt idején csendesen és mértékletesen élünk, ahogy a vallás megkívánja – bólogattak egyöntetűen az asszonyok.

Ám farsang farkán még egy „utolsót” adtak a jónak a hölgyek. Nem csak Rodekék pincéjében: még több, környező hegyi hajlékban is. Ahová nem pusztán idő híján nem kísértük el a hölgyeket. Fotóriporterünk az idő előrehaladtával egyre jobban aggódott, hogy nadrág nélkül ér haza.