Több száz évesek a Nagykanizsán látható kályhacsempék

Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója elmondta, az idei esztendőt Mátyás király emlékévének nyilvánította a Nemzetpolitikai Államtitkárság. Ennek jegyében állították ki a kanizsai múzeumban külön, kiemelt vitrinben a kályhacsempéket, amelyek Mátyás korából, a 15. századból származnak.

– A várkastély történetével Kanizsa és környékének monográfusai már a múlt században is foglalkoztak – emelte ki Száraz Csilla. – Bizonyosan tudni, hogy a várat 1481-ben kezdték építeni. Később, a török terjeszkedésekor Kanizsa előterét védő légvár lett. Az 1570-es évek végén azonban a haditanács döntése értelmében lerombolták.

Régészeti feltárását 1969-ben dr. Müller Róbert nyugalmazott keszthelyi múzeumigazgató kezdte el, majd 1976-ban a néhai dr. Horváth László, a kanizsai múzeum egykori igazgatója és dr. Vándor László, a Göcseji Múzeum nyugalmazott igazgatója folytatta a nyugati szárnnyal.

– Az akkori ásatáson a vár gazdasági szárnyának alapjai kerültek napvilágra – ismertette Száraz Csilla. – Az északi teremben egy téglából épített, kéményes, nagyméretű sütőkemence állt. A kemence hosszú, intenzív használatára utalt a sokszoros, újított sározás, amelybe a kerámiatárgyakból származó cseréptöredékeket építették bele. Legérdekesebb része a legalsó volt, ahová a 15. század végéről, a várkastély első periódusából származó díszkályhák csempéinek és kályhaszemeinek darabjait illesztették.

Száraz Csilla hangsúlyozta: Botszentgyörgy vára az egyetlen olyan régészeti lelőhely az országban, ahol teljes egészében ismert a 15. századi várkastély alaprajza. A napvilágot látott kályhacsempék érdekessége pedig az, hogy áttört mintájúak, kissé „csálék”. Azért, mert a sütőfelületbe nem az ép darabokat, hanem a selejteket építették be. Az eredeti kályha darabjai azonban ezidáig nem kerültek elő, tájékoztatott a múzeumigazgató.