Hogyan könnyű díjat nyerni? – Kitüntették Kaján Imre múzeumigazgatót

A fenti örömteli hírt a díjat harmadikként elnyert Kaján Imre múzeumigazgató osztotta meg velünk, nem titkolt büszkeséggel. Az elismeréssel járó emlékplakettet a minap vehette át a Magyar Múzeumi Történész Társulat éves konferenciáján, Szombathelyen.

A Wellmann Imre történész, levéltáros, muzeológus munkásságára emlékező kitüntetést 2004-ben alapította a Társulat.

- Mindjárt a legelső díjat kolléganőnk, Béres Katalin kapta meg, a Deák Ferenc születésének 200. évfordulóját ünneplő emlékévben (2003) nyújtott kitűnő szakmai teljesítményéért. Hat évvel ezelőtt pedig Megyeri Anna érdemelte ki, fotótörténeti gyűjtéseiért, valamint a vidéki polgárság, értelmiség jeles képviselőinek (Morandini Tamás építész, Serényi Árpád fényképész) életművét feldolgozó munkája elismeréseként – idézi fel kollégái sikerét az igazgató.

Kaján Imre 2011 óta vezeti a Göcseji Múzeumot. Építészként került a muzeológiába, 1980-2007-ig a mérnöki tudományokkal is foglalkozó Duna Múzeum (Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum) történeti képgyűjteményének volt a vezetője, majd 89-től igazgatója. 2007-től Budapesten, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyetteseként, majd munkatársaként dolgozott. Ebbe a pályaképbe sok minden belefért, a nemzetközi díjas kiállításoktól a gazdaságtörténeti publikációkig.

- Hogy mire vagyok a legbüszkébb? – kérdez vissza. – Arra, ami már nincs... Az esztergomi Duna Múzeum állandó kiállítására gondolok, amit épp idén tavasszal bontottak le. De ez a kiállítások sorsa, nem maradnak meg évszázadokig, mint a könyvek. Nem is baj, hiszen a kiállítások idővel elkopnak. Helyet kell adni a friss kutatási eredményeknek, a modernebb matériáknak, a változó kiállításrendezési szemléletnek. Amúgy azt mondják, ebben jó vagyok. Építészként gyorsan átlátom az adott teret, s bele tudom képzelni a végeredményt. Sok felkérést is kaptam Csíkszeredától Lisszabonig. Utóbbi helyszínen én voltam az 1998-as világkiállítás magyar pavilonjának vezetőtervezője, persze népes csapat élén.

Korábban,1987-ban már elismerték munkáját a vízügyi ágazatban elérhető legmagasabb elismeréssel, a Vásárhelyi Pál-díjjal.

- Azóta elkerültek a díjak, de nincs evvel semmi baj. Jobban szeretek ugyanis másoknak tapsolni, mint hajlongani. Evvel együtt is nagyon jólesett a mostani elismerés, ami számomra arról üzen, hogy talán mégiscsak hagytam valami nyomot a szakmában.

Két év múlva nyugdíjba vonul, addig azonban igencsak tevékeny időszak vár rá, amelyben kamatoztathatja kiállításrendezői erényeit.

- Valóban, a falumúzeumban és a Göcseji Múzeumban egyaránt új attrakciók bontakoznak, amelyek roppant alapos előkészítést igényelnek. Azt vallom, hogy a látogató minden lépését meg kell tervezni. Mindig a publikum fejével gondolkodom, tudom, hogyan érhetők el hatásosan a célok. Pedagógus szülők gyereke vagyok, valószínűleg ebből is fakad ez a vénám. Érzem, hogy mikor telítődik a közönség az elé kínált tartalommal, mikor kell valami gyökeresen mást nyújtani, hogy ne unja el magát, fennmaradjon az érdeklődése. Ebben kiváló partnereim vannak a Göcseji Múzeumban, sorolhatnám a neveket, olyan munkatársaim vannak, amilyeneket egy vezető csak álmodhat magának. A vidéki muzeológia egészen más, mint a fővárosi. Teljes a bizalom, és amit megbeszélünk, az akkor is úgy van, ha a kolléga betette maga mögött az ajtót. Ezt a korrekt attitűdöt meg kell becsülni, ilyen emberekkel könnyű díjat nyerni...

A békekötés mindig politika

A díjátadóhoz keretül szolgáló továbbképzés és konferencia fő témáját a háborúk utáni békekötések változásai, taktikái, szempontrendszerei adták. Időben a vesztfáliai békétől a karlócai békén és Trianonon át a II. világháborút lezáró szerződésig terjedt a merítés. A békekötés mindig politika, de történelemmé válik – summáz Kaján Imre. Eközben azonban zsigerileg hat az emberek mindennapi életére, a nemzettudatra, a néplélekre, s tovább él a néprajzban, szimbólumokban, használati tárgyakban is. Volt tehát mit megbeszélniük.