A titkok koronájának is nevezik a Szent Koronát

A Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, az ezeréves magyar államiság jelképe. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, előfordult, hogy ellopták vagy titkon őrizték. Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elásva rejtegették, és történt, hogy zálog tárgyát képezte. A legrégebben használt, mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék Európában, mellyel ezer év alatt 55 magyar királyt koronáztak meg. Szent István koronájaként emlegetjük, de a kutatások során arra következtettek a szakemberek, hogy két különböző – egy „görög” és egy „latin” – korona egyesítéséből jött létre. Mai alakját III. Béla király uralkodásának idején nyerte el.

A „zivataros századok” alatt sokszor regényesen alakult a sorsa. Több mint háromszáz esztendőn át a fehérvári egyház kincseskamrájában őriztették. Károly Róbert a nehezen megszerzett koronát Visegrádra vitte. A fellegvár szolgált otthonául kisebb-nagyobb megszakításokkal 1526-ig. V. László király anyja, Luxemburgi Erzsébet udvarhölgyével, Kottanner Jánosnéval ellopatta, és kalandos körülmények között Komáromba vitték. Az újszülött Lászlót megkoronázták, majd a korona Habsburg Frigyes főherceghez került zálogba 8000 aranyforintért, amit Mátyás királynak sikerült visszaszerezni 60 000 aranyforintért. Hunyadi Mátyás 1464-es megkoronázása után hoztak először törvényt a királyi jelvény őrzéséről. A mohácsi csatavesztés utáni kettős királyválasztáskor mindkét leendő uralkodót megkoronázták a Szent Koronával, érdekesség, hogy Szulejmán szultán segített Szapolyai Jánosnak, hogy Habsburg Ferdinánd híveitől megszerezze a koronát, de nem tartott igényt a magyar uralkodói jelvényre, állítólag értéktelennek tartotta a nagyobb drágakövek hiánya miatt. A 16. század közepétől többnyire a Habsburgok őrizték, 1848-ban került magyar földre.

1849 nyarán, a szabadságharc bukásakor igyekeztek kimenekíteni, és elásták a koronát rejtő ládát. A rejtekhely közelében lévő fán jelet hagytak, majd a helyszínről térképet készítettek. A szabadságharc leverése után az osztrák rendőrség egy bizottságot hozott létre a Szent Korona kutatására, 1853-ban meg is találták azt. Ez után ismét Budára került és a második világháború utolsó időszakáig a várban őrizték. Az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten. A Tanácsköztársaság uralma alatt 1919-ben megszüntették a Szent Korona és a koronázási jelvények korábbi őrzésének törvényét, melyet csak 1920-ban állítottak vissza. A II. világháború végéhez közeledve, 1944 októberében a koronát elásták a várban, majd a sikertelen kiugrási kísérlet után az ereklyét ismét útnak indították. Budapestről Pannonhalmára, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá helyezték, majd Kőszegre, aztán Velembe szállították egy hegyoldalba beépített légvédelmi óvóhelyre. 1945 márciusának végén hagyta el a Szent Korona Magyarország határát. A koronaőrök az amerikai hadsereg fogságába kerültek, innen – több fordulat után – Augsburgba, majd a frankfurti bank trezorjába vitték, végül az Amerikai Egyesült Államokba szállították, ott Kentucky államban, a Fort Knox katonai támaszponton tárolták. A hidegháborús időszak enyhülésével végül 1978-ban a Szent Korona és a koronázási jelvények ismét hazai földre kerülhettek. Restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, két évtizeden át ott állították ki.

Paksa Tibor, a Lentiben élő gyógypedagógus 1978-ban Budapesten töltötte katonai szolgálatát a díszzászlóaljnál, így fogadhatta az újra magyar földre szállított koronát.

– A katonai szolgálat alatt a legnagyobb élményem volt – mondta. – 1978. január 6-án többünknek nem csak a hideg időtől volt párás a szemünk. Onnan gondoltuk, hogy nagy dolog készül, hogy ki kellett vonulnia a teljes zászlóaljnak a reptérre. Megható esemény volt, örültünk, büszkék voltunk, de akkor még igazán fel sem fogtuk. Jelentősége csak utólag tudatosult bennünk: ma már elmondhatom, hogy megérintett a történelem. Néhány évvel később aztán elmentünk Budapestre a feleségemmel, hogy megnézzük a Nemzeti Múzeumban kiállított ereklyét. Kérdeztem a teremőrt – bizalmasan –, hogy az eredeti koronát látjuk-e, de azt mondta, hogy csak egy utánzatot állítottak ki – állítólag.

A beszélgetésbe bekapcsolódó Paksa Tiborné hozzátette: az akkori történelmi légkörben nagy dolognak számított, de lehet, hogy a civilekhez a sajtóból több információ eljutott erről az eseményről, mint a katonákhoz.

– Emlékszem, hogy olvastunk olyan dilemmákról, hogy milyen autóval szállítsák be a reptérről a városba, hogy az méltó legyen, de meglepetésünkre csak egy számunkra egyszerűnek tűnő kocsival vitték be – mondta. – Kérdés volt emellett, hogy hova kerül, lehet-e majd látogatni. A politikai részétől elvonatkoztatva az „egyszerű” emberek meghatódtak és büszkék voltak arra, hogy az ország jelképe visszakerült hozzánk. Ez a magasztos esemény a magyarságtudatot talán még inkább felébresztette, bár a rendszerváltás még igencsak távolinak tűnt akkor, de talán reménnyel töltötte el az embereket, főként szüleink, nagyszüleink korosztályát.

Paksa Tibor hozzátette: a rendszerváltás után kapott a korona méltó jelentőséget és figyelmet.

Mint ismeretes: 1999 decemberében az Országgyűlés elfogadta a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvényt, melynek értelmében 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között – a jogarral és az országalmával együtt – a Parlament kupolacsarnokába szállították át a koronát, azóta is ott tekinthetik meg az érdeklődők. A koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt.

2011 óta a Magyar Honvédség feladatai közé tartozik a Szent Korona, valamint a hozzá tartozó koronázási jelvények őrzése, fegyverhasználati joggal. A Honvéd Koronaőrség 2011. május 30-án tette le a koronaőr esküt és vette vissza a Szent Korona őrzését.