Adminisztrációs hiba miatt került bajba a nyugdíjas házaspár Zalában

Pontosabban nem ők voltak meggondolatlanok, csak fiuknak próbáltak meg segíteni, aki kényszervállalkozóként lízingelt egy tehergépkocsit. Történt még ez az évezred elején. A vállalkozás befuccsolt, a fiú azóta külföldön próbál meg boldogulni és onnan segíteni a szüleit, amennyire anyagilag bírja. A havi törlesztések elmaradása miatt azonban a hitelnél kezességet vállaló apánál, Jánosnál kopogtatott a végrehajtó, de érthetetlen módon csak évekkel később...

A tartozásról 2005 szeptemberében jogerőssé vált bírósági határozat alapján a három hónappal később megszületett végrehajtási lap szerint a pénzintézet 672 ezer forintot követelt, plusz a kamatokat, eljárási illetéket és jogtanácsosi munkadíjat.

A bíróság által kiállított végrehajtási lapot a végrehajtó 2005. december 21-én átvette, amit bélyegző, aláírás igazol. Nem tudni, mi történt, de az igazságszolgáltatás embere nem tette dolgát, pedig Jánosnak bejelentett lakása, munkahelye volt, bármikor a nyomára lehetett volna jutni. Nem ez történt, így viszont a törlesztés elmaradásáról 6 évvel később, 2011 májusában értesült János, amikor a munkabéréből kezdték letiltani a fizetnivalókat. Az akkori kimutatás szerint a 672 ezer forintos tőkekövetelésre már 741 ezer forint kamat rakódott. Ezt a pénzt, 1,413 milliót a béréből havonta pár tízezer forintjával vonták és a munkaadó igazolása szerint 2015 novemberére János ki is fizette. No meg plusz azt a 271 ezer forintot, amibe a végrehajtás került.

Ha azt gondolta volna, hogy a tartozása ezzel megszűnt, a tévedésére ez év szeptemberében döbbenhetett rá.

Ebben az is közrejátszott, hogy sem a végrehajtótól, sem a pénzintézettől nem kapott kimutatást, elszámolást a befizetett összegek után még esetleg megmaradt tartozásról. Pedig volt ilyen.

Az ügybe idén ősszel belépő másik bírósági végrehajtó arról értesítette Jánost, hogy a pénzintézet 672 ezer forint tőkét és annak kamatát, 159 ezer forintot követel...

A pénzintézet ez év szeptember elsején kelt, végrehajtónak küldött kimutatása szerint János 2011-15 között 1,326 milliót fizetett be – ez 87 ezerrel kevesebb a munkáltató által igazoltnál, erre magyarázat nincs. A befizetések nagyobb részét kamatként és késedelmi kamatként vették figyelembe, a tőkeszámlára 446 ezer forintot könyveltek el. A tájékoztatóból nem tűnt ki, hogy ezek után miként maradt a tőkekövetelés változatlan, azaz 672 ezer forint. Erre csak hetekkel később jött meg a válasz: tévedésből, de addig borzasztó napokat éltek át!

Történt ugyanis, hogy az időközben nyugdíjba vonult és súlyosan beteggé vált, rendszeres orvosi kezelésre szoruló János és hasonlóan megroppant egészségű párja, Vera közös bankszámlájáról az összes pénzüket, 560 ezer forintot októberben inkasszóval leemelte a végrehajtó. Ott maradtak egy fillér nélkül, a gyógyszereikre is kölcsönt kellett kérniük.

Mint kiderült, a végrehajtót szeptember 1-jén a bank arról tájékoztatta, hogy János tartozása – kamattal együtt – 830 770 forint. Ezt az adatot megismételték október 17-i levelükben, ami alapján a végrehajtó inkasszózott, majd levonva a beszedett pénzből a neki járó összegeket, utalt a banknak. Ott november 6-án döbbentek rá, hogy „adminisztrációs hiba” miatt már csak 243 810 forint volt János tartozása. A többletet ezért visszautalták a végrehajtónak, ő pedig abból 206 ezer forintot juttat el Jánoshoz.

A különbség? Nos az a végrehajtó jutaléka, ami mindig a behajtandó összeggel arányos. Akkor is, ha téves adat alapján, a valóságos tartozásnál sokkal többet szedett be, és az e miatti pluszt vissza is utalta. A különbözet tízezrekben mérhető, amit a hibát vétő banktól kérhet János. Ellenben az a kár, ami azért keletkezett, mert az ügyében évekig nem kezdődött el a végrehajtás, százezrekre rúghat, de hogy ezt ki fizeti meg neki, arra még nincs válasz.