Döbbenetes történet: Nem emlékezett, hogyan sújtott le a gyermekeire a baltás rém (2. rész)

„– Megértette a vádat? – Igen… - Bűnösnek érzik magát? – Csak részben… a feleségem megölésében. A gyerekek meggyilkolására nem emlékszem… – Nem emlékszem. Nem tudom, hogyan volt. Elfelejtettem – válaszolja a legtöbb kérdésre a gyilkossággal vádolt férfi. A rendőrségi kihallgatáson és az elmeszakértő előtt még mindenre emlékezett, mindent elmondott a legapróbb részletekig. Mostani viselkedésével azt szeretné bizonyítani, hogy két gyermeke meggyilkolásának időpontjában nem volt cselekedeteinek ura, tettét tudatszűkületi állapotban hajtotta végre. A vádlott kihallgatása után tegnap még négy tanú vallomását hallgatta meg a bíróság.”

A gyilkosságok elkövetőjét először őrültnek nézték

Másnap reggel a tanúk kihallgatásával folytatódott a per. Több szembesítés történt, de valamennyi eredménytelennek bizonyult. Kihallgatták a gyilkosság után még három napig életben lévő kisgyermeket elsősegélyben részesítő körzeti orvost. Ő vallomásában elmondta, hogy az ágyban vacogó, fejét vagdaló Hajdút először ő is őrültnek vélte, azonban mikor az elkezdett öltözni, majd kocsiba szállt, már normálisnak tűnt.

A tett elkövetése után – az ezt megelőző évek gyakorlatában szinte példátlanul hosszú idő elteltével – több mint tizenhárom hónap után született meg az elsőfokú bírósági ítélet. „A rendőrségi kihallgatáson, majd az elsőfokú elmeszakértői meghallgatáson ifj. Hajdú mindenre emlékezve mondta el borzalmas tette részleteit. A gyilkosság tárgyi momentumaiból, valamint Hajdú szavaiból, s nem utolsó sorban a közre játszó tényekből a legmagasabb orvosszakértői testület, az Egészségügyi Tudományos Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a 32 éves ember felesége meggyilkolásánál is tudatilag erősen korlátozva volt, de gyermekei megölését már teljes egészében tudati szűkület alatt követte el. Cselekedetének súlyát egyáltalán nem tudta mérlegelni, s annak társadalmi veszélyességével sem volt tisztában. Az ügyészi vádat ennek megfelelően több ember ellen elkövetett emberölés helyett emberölésre módosították. Figyelembe vették megbánó magatartását, s azt a tényt, hogy felesége bizonyíthatóan 11 esetben vétkezett a házastársi hűség ellen, s Hajdú mindannyiszor megbocsájtott neki. Az elkeseredés és a düh, felesége újabb fenyegetése váltotta ki azon a végzetes éjszakán Hajdúból, az egyébként szorgalmasan dolgozó emberből a tömeggyilkost.” (Zalai Hírlap, 1965. december 8.)

A „szorgalmasan dolgozó” ifj. Hajdú Károlyt – felesége és két kislánya meggyilkolása miatt - öt évi szabadságvesztésre ítélte a bíróság…

A zalai meghökkentő bűnügyeket felidéző sorozatunk korábbi részeit itt olvashatják.