Brutális postarablás rázta meg a dunántúli községet – a falu népe traktorral kergette a banditákat

A Zalai Hírlap helyszíni riportja részletesen beszámolt az esztergályhorvái postahivatalban történtekről: „- Elmúlt dél, az ügyfélfogadó helyiség üres volt, amikor két ismeretlen férfire lettem figyelmes, akik az utcáról nézegettek befelé – elevenítette fel a történteket a postamesternő. – Gyanúsnak találtam őket. Amikor tovább mentek, utánuk néztem a másik oldalon lévő ablakon. Onnan már csak egy embert láttam. Szörnyű volt, fekete álarc volt rajta, ami a szájáig ért. Láttam, hogy jön befelé. Annyi időm volt, hogy megnyomtam a riasztóberendezés gombját. Telefonálni már nem tudtam, de felkaptam a kagylót és az asztalra tettem, párat hajtottam a kézi tekerőn, így a hívás a zalaapáti postára ment ki közvetlenül. A támadó pillanatok alatt tört rám. Egyetlen rúgással beszakította a csak belülről nyitható ajtót, annak a tokjából is leszakadt egy darab. Kést tartott a kezében, és egy rózsaszín szatyor volt nála. Szemben van a páncélszekrény, látta, hogy rajta van a kulcs. Berakta a pénzt a szatyorba, majd azt ordította, hogy hol a többi? Rámutattam a fiókra, közben a csomagraktár felé hátráltam, hogy ha kell, valamerre menekülni tudjak. Egyfolytában kiabáltam segítségért. Abban bíztam, hogy Apátiban hallják az asztalra tett kagylón keresztül, de féltem attól, hogy leszúr. Amikor kiment a bandita, újra láttam a társát is, a Zala folyó felé rohantak. Járművük nem volt.”

Ezután a postamesternő segélykiállítása miatt elkezdődött azonnal az üldözés. A fél falu indult meg gépkocsikkal, traktorokkal a rablók után, de a bekerítésük már a rendőrség segítségével zajlott. Három helybeli fiatalember került a rablók közvetlen közelébe, mire azok a Zala folyóba ugrottak. „- Mi is utánuk ugrottunk – mondta az egyik üldöző. – Úgy gondoltuk, hogy innen nem menekülhetnek. Megnyugodva láttuk, hogy a part másik fele tele van rendőrrel. Ezt észrevették a rablók is, elhagyták a szatyrot, amiben a pénz volt. Ekkor mi azt mentettük, aztán bevittük a postára, a rendőrök pedig a rablókra tették a bilincset.”