Lejöttek a felhők a földre (galéria)

A levegő páratartalma titkokat sejtető mesés utcaképeket varázsolt. 

A fények imbolyogtak, metsző fehér, lágy sárga, forró piros olvadt szét a lámpák körül. Köd volt. A hajon megülő, autó, járda, közlekedési lámpa felületére simuló páracseppek mögött homályos házfal, derengő ablak romantikája éledt. Weöres Sándor így ír erről: "a villanyfényben, mint aranykehelyben/ alusznak a tűzfalak, háztetők."  Meg így: "úgy szeretem nevetésedet, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát." 

Persze mindig jön a ködöt felszippantó reggel, amiről Weöresnek szintén van mondandója:  "Jön a söprőgép tompa morajjal,/ mögötte a hajnal/ fut lobogó szőke hajjal,/ csörömpöl a reggel, száll a fény.../ és az éji tág csodát,/ ezt a fura micsodát/ketten láttuk: te meg én."