Rég volt annyi vargánya, mint amennyi az utóbbi pár hétben termett Zalában

A hozzáértők szerint a csapadékos napokat követő erős felmelegedésnek tudható be mindez.

A gombaszezon dübörgését jelzik a közösségi oldalak is, talán soha annyi kiposztolt fotóval nem lehetett találkozni, mint az elmúlt napokban. Hasonló tapasztalatokra tettünk szert a zalai erdőségekben járva is, a közismert gombászóhelyek környékén parkoló autók sora jelezte, hogy még a hét elején is jó páran próbálkoztak. A nagy dömping ugyan egyelőre alábbhagyott, de a megkérdezettek szerint még így is érdemes kilátogatni az erdőkbe, hiszen néhány órányi könnyed séta akár teli kosarat is eredményezhet. ­Zalalövő térségében találkoztunk olyan gombaszedővel is, aki elmondása szerint két hét alatt mintegy ötven kiló vargányát szedett össze, ezzel pedig a teljes családot el tudja látni egy évre elegendő szárított gombával. Ennél többet nem is árult el magáról, hiszen a jogszabály szerint állami erdőben személyenként naponta maximum két kilogrammnyi gomba szedhető csupán. A megye egyik legjobb vargányalelőhelyének tartott novai erdőben Bene Istvánnal és Kovács Ferenccel futottunk össze, a két férfi Zalaegerszegről érkezett.

– Vasárnap még sok volt a gomba, most már sokkal kevesebb akad – mondja Kovács Ferenc, hozzátéve: csak néhány perce érkeztek, de ezt szinte rögtön fel tudták mérni. – Egy fiatal példányt találtam, nagyobb eső kellene, mint amekkora az éjjel volt, ettől még nem lett nedves a talaj.

Márpedig ahhoz, hogy sok gomba legyen, az egykor benzinkutasként dolgozó férfi szerint eső áztatta föld, illetve erős napsütés szükséges. Ez utóbbiból nincs is hiány, ám mellé olyan mennyiségű csapadékra lenne szükség, ami a vastag avarréteget is átüti.

– Tormaföldéről származom, arrafelé is nagyszerű vargányalelőhelyek vannak, nemcsak itt, Nova térségében – fűzte tovább Kovács Ferenc. – Annak idején szinte mindennap kijártunk az erdőre, a Centrálé környékére és az ősbükkösbe.

Néhány kilométerrel odébb egy szlovén, muraszombati rendszámú személyautó állt az erdő szélén. Tulajdonosa, István magyar nemzetiségű, de a határon túl, egy Lendva melletti kis faluban él. Néhány éve jár Magyarországra gombászni, elsősorban azért, mert itt nincsenek olyan kötöttségek, mint a határ túlsó oldalán.

– Itt annyit szedsz össze, amennyit akarsz, és olyan gombát, amilyet szeretnél – magyarázza. – Senki nem ellenőrzi. Az is jó, hogy errefelé leginkább csak a vargányát és a galambicát, esetleg a rókagombát ismeri az emberek többsége, az igazi különlegességeket nem szedik fel. Én viszont szeretem a püspökgombát, ami tavasszal terem, ősszel pedig lila pereszkét és őzlábgombát is szoktam innen hazavinni. Most vargányáért jöttem meg keserűgombáért. Előbbiből bőven akadt, utóbbi viszont nincs nagyon sok.

A petrikeresztúri Varga Imre és Takács István Szilvágy közelében járta az erdőt, megszokott gombászóhelyük ez, gyakran látogatnak ki a göcseji település határába. Ők is a vargányát keresték.

– A múlt héten volt rengeteg, most már inkább csak ilyen elöregedett példányokat lehet találni – mutatja Varga Imre a kosarában megbúvó, hatalmasra nőtt gombát. – Mostanra kiszáradt az erdő, de ha jönne egy kiadósabb eső, az megint előhozná őket.

A két férfi sorra meséli az első hallásra akár legendának is tűnhető történeteket. Néhány éve egy harminc négyzetméteres területen 120 hajdinavargányát szedtek össze, most egy sem akadt azon a helyen. De galambicából, nyúlgombából és keserűgombából sincs igazán sok, ez a nyár inkább a vargányáról szólt.

– Mindenki hagy el maga mögött gombát – teszi hozzá Takács István. – Ezért az sem baj, ha a falubeliek már kora hajnalban végigjárták a területet, hiszen a távolabbról jövők, s ennek okán később érkezők is biztosan fognak találni. Idén például nagyon sok somogyi gombaszedővel találkoztunk, azt mondták, az ottani piacokra viszik a vargányát.

Persze a földrajzi közelség vitathatatlan előnyt jelent. A két férfi szerint érdemes megnézni a pusztaapáti lakosok portáit, ott szinte minden családi ház udvarán szárítják a gombát. A friss, fiatal vargánya rántva vagy pörköltként a legízletesebb, az elöregedett példányokat érdemes kiszárítani, majd téli eledelként, levesbe főzve fogyasztani.