Az éghajlatváltozás és következményei

Lelkes András tájegységvezető természetvédelmi őr, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa szögezte le ezt egy szerkesztőségünkbe érkezett felvetés kapcsán.

Olvasónk úgy fogalmazott: szemmel láthatóan megbolondult a természet, hiszen újra virágzik a repce és a napraforgó, de számos egyéb jelét is tapasztalni annak, hogy valami nincs rendjén.

– Abból, hogy egyes mezőgazdasági vagy szántóföldi növények miként viselkednek, túlzott következtetéseket nem érdemes levonni – jelentette ki Lelkes András.

– Ezek ugyanis ember által nemesített haszonnövények, melyeknek számos fajtája van, ezáltal a tűrőképességük is eltérő, de fejlődésükben a talajnak is meghatározó szerepe van. Ha a klímaváltozással összehozható folyamatokat szeretnénk vizsgálni, sokkal inkább érdemes a vadon élő növények és állatok viselkedését tanulmányozni, ugyanis esetükben is mind több furcsaságot tapasztalhatunk, akár még a közvetlen környezetünkben is.

Mielőtt rátért volna a növény- vagy állattani példákra, Lelkes András az időjárással kapcsolatos észlelésekre hívta fel a figyelmet. Mint mondotta, az éghajlatváltozás legbiztosabb jelei a szélsőségek, például a nagy szárazságok vagy hirtelen jött lezúduló csapadék. Ezekre korábban is volt példa, ám sokkal kevesebb, mint mostanában.

– Az éghajlat változásának egyik legbiztosabb jele a hőmérséklet változása – magyarázta a természetvédelmi őr.

– Ez egzakt adatokkal mérhető, de vannak történelmi ismereteink is arról, hogy évszázadokkal korábban sokkal hidegebb volt az időjárás, gondoljunk csak bele, hogy Hunyadi Mátyás trónra lépésekor a hagyomány szerint a Dunát vastag jég borította. Vannak feltételezések, melyek szerint klímaváltozás mindenképpen lesz, tehát az ember tevékenységétől függetlenül is bekövetkezik, én mégis azt gondolom, hogy az ipar, az energiafelhasználás, a környezet-, levegő- és vízszennyezés vagy a közlekedés felgyorsítja azt.

Lelkes András ezt követően konkrét jeleket is mutatott a természeti környezetünkből az éghajlatváltozás növényekre és állatokra gyakorolt hatásáról.

Elsőként néhány állatfajt említett meg. Mint mondotta: a magyar faunában folyamatosan tűnnek fel a mediterrán térségből érkezett madarak. Ilyen például a berki veréb vagy az a vörhenyes fecske, amelynek költőhelye régebben a Balkánon, Szerbia déli részén volt, ám mind északabbra húzódik, s madarászok idén már Balatonfüreden is látták költeni.

– A növényvilág még ennél is több példával szolgál – sorolta tovább a természetvédelmi szakember. – Érdemes figyelni egyes növényeink virágzási idejére. A népnyelven csak zsibavirágnak vagy sípoló virágnak nevezett szártalan kankalin normál esetben március-április tájékán bontja ki a sziromleveleit, de egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy már február végén virágzik. A másik ilyen növény a magyar kikerics, amely a régi kétforintos érme hátulján volt látható.

Azt szoktuk mondani, hogy a magyar faunában ez a legmediterránabb növény, amelynek az élőhelye a Szársomlyó déli kitettségű, napsütötte lankáin található. A fokozottan védett növény azért érdekes a klímaváltozás szempontjából, mert ez virágzik a legkorábban hazánk területén. Általában januárban, de egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy karácsonyra gyakorlatilag már el is virágzott.

Lelkes András azt is mondja, természetesen nem szabad minden első látásra furcsának vagy különlegesnek tűnő természeti jelenségért rögvest az éghajlat- vagy klímaváltozást okolni.

Ilyen példaként említi a gólyák áttelelését, ugyanis a gólya téli túlélőképessége elsősorban nem is az időjárástól függ, sokkal inkább azon múlik, hogy az itt maradó madár talál-e elegendő eleséget magának, akár oly’ módon, hogy az ember akarva vagy akaratlanul – például a szeméttelepre kiszórt eleséggel – táplálékot nyújt számára.

– Ahogy számos növény- vagy állatfaj kipusztulásában ludas az ember, úgy a betelepítésükben is szerepet játszik – folytatta a természetvédelmi őr.

– A harlekinkatica, a jelzőrák, a kaukázusi medvetalp vagy például a bíbor nenyúljhozzám elterjedése a Kárpát-medencében nem a klímaváltozás következménye, hanem az emberi tevékenységé. Mint ahogy az is az embernek tudható be, hogy a nutria megjelent az európai kontinensen, s így hazánkban is. Értékes prémje miatt kezdték tenyészteni zárt telepeken, de néhány egyed kiszabadult, s elkezdett szaporodni. Franciaországban mérhetetlen károkat okoznak a gátak és vízvédelmi töltések szétfurkálásával, arról nem is szólva, hogy őshonos állatok élőhelyeit foglalják el.