Betérőktől a törzsvendégekig – a keszthelyi Tompos család sok évtizedes sikertörténete

Tompos Miklós a rendszerváltás óta vállalkozó, több éttermet is működtetett – 2000 óta a családi cég vezetőjeként. A kft.-ben felesége, lánya és fia is aktív szerepet vállal, mára a napi irányítási feladatokat Laura vette át a zámori városrészben lévő gasztro-találkozóhelyen, amelyhez három telket vásároltak meg, s apró, de határozott lépésekkel haladtak a siker felé.

Laura – mint édesapja feleleveníti – beleszületett a vendéglátásba, 6–7 éves kora óta ez számára a természetes közeg.

– A titok, ha van egyáltalán: a stabilitás. Mindig arra törekszünk, hogy egyre jobbak legyünk, a vendégeink pedig elégedetten, élményekkel gazdagodva távozzanak – mondja.

– Az állandóságot képviseljük – veszi át a szót Tompos Miklós. – Három évtized alatt kialakult egy törzsközönség, amely követett bennünket, ha helyszínt váltottunk. A munkatársak többsége is jött velünk, van olyan kollégánk, akivel a kezdetek óta, vagyis több mint három évtizede együtt dolgozom, s akadnak szép számmal 10, 15 éves „törzsgárdatagok” is, ami ritka a vendéglátásban.

A Tompos 2000 Kft. gyakorlati képzőhelyszínként is működik, sok tehetséges fiatalt kinevelve. „Közülük többen két-három évig itt maradtak, aztán elmentek külföldre. Ausztriában egyébként semmivel sem minőségibb a vendéglátás, mint nálunk: legtöbbjüket nem a szakmai tudás csiszolása, hanem a nagyobb kereseti lehetőség motiválja” – szögezi le.

– Az elmúlt évtizedekben megváltozott, felgyorsult a világ, s ez erre az ágazatra is hatással van. Nagyobb tempóban élnek és ezért türelmetlenebbek az emberek, nekünk pedig gyorsan kell jól teljesíteni, ami általában sikerül. Az azonban nem változott, hogy mindenki szeret ízletes, házias ételeket enni, s mi is ehhez igazítjuk a kínálatunkat, amelyben séfünknek és kollégáinknak is fontos szerepe van – fogalmaz Tompos Laura.

A Tompos étterem mintegy harminc embernek ad munkát, rájuk értékként tekintenek, segítik, támogatják őket. S jöhetnek mélypontok, válságok, kedvezőtlen gazdasági hatások, arra törekszenek, hogy nekik biztos megélhetést nyújtsanak. Éppen ezért bevezették a szervizdíjat, ami csak munkabérre fordítható, s igyekeznek, hogy évről évre emeljék a fizetéseket, vázolja Tompos Miklós.

Persze olykor okoz némi konfliktust, hogy a családtagoknak ugyanaz a munkahelye. Laurát idézve: „Napi szinten van ilyen, de megküzdünk e tényezővel, és már egészen jól kezeljük. Mindannyiunk számára a család az első és legfontosabb.”

A szezonalitás a Tompos étterem működésében is érzékelhető, de panaszra nincs okuk: a napi menü sokakat vonz, a hétvégék pedig évszaktól függetlenül erősek, sok a foglalás, a családi program.

– Talán arra lehetek leginkább büszke, hogy talpon maradtunk, s e régióban megbecsült, kedvelt helyként működünk. A vendégek véleménye pozitív, mi pedig igyekszünk folyamatosan fejleszteni és fejlődni, a pályázatokból is profitálni – összegez Tompos Miklós.

– Hatalmas érték, amit a szüleim létrehoztak, mi pedig már gyerekként is láttuk, ebben mennyi munka van. Mindez „nehéz örökség”, de megkönnyíti, hogy együtt haladunk az úton – fűzi hozzá Tompos Laura.

Péter B. Árpád