2025.01.18. 15:00
A megmaradás érzése a generációváltás kulcsa – Szmodics Zoltán
A tradíciók átörökítésében hisz a nagykanizsai telephelyen működő Szmodics és Társa Bt. A nemespátrói Szmodics Zoltán 33 éve alapított vállalkozását már Ádám fiával közösen vezeti. A generációváltásról, a lehetőségekről és a jövőről beszélgettünk Szmodics Zoltánnal és Szmodics Ádámmal.

Szmodics Zoltán és fia, Ádám vállvetve dolgozik a családi vállalkozásban. A generációváltás olyan lehetőség, mely új lendületet ad cégüknek
Fotó: Szakony Attila
Szmodics Zoltán mezőgazdasági gépész üzemmérnöki és gazdaságjogi szakmérnöki diplomával a kezében a vállalkozás indítása előtt többféle területen szerzett gyakorlatot.
– Bár 33 évvel ezelőtt történt, máig jól emlékszem a kezdetekre, amikor feleségemmel, Eszterrel elindítottuk a vállalkozásunkat – fogalmazott Szmodics Zoltán. – A magyar vállalkozások jelentős hányada félig kényszerből és nagy adag lelkesedésből indult. A rendszerváltás utáni években olyan jövőkép formálódott, hogy Magyarországon megváltozik a gazdasági szerkezet, a vállalkozásoké lesz a jövő és érdemes vállalkozást indítani. Egy volt évfolyamtársamtól hallottuk, hogy nemrég alapítottak céget, és ezen felbuzdulva mi is létrehoztunk egy családi betéti társaságot, mely cégformában azóta is működünk. A minap egy érdekes statisztikát találtam. A több mint három évtizede alapított magyarországi cégeknek már csak mindössze három százaléka működik ugyanazzal az adószámmal, struktúrával. Istennek hála ebben a három százalékban vagyunk mi is.
Az alapító hozzátette: először kisüzemi mezőgazdasági termeléssel, erdőtelepítéssel kezdtek foglalkozni. Ezt követte a bolti kiskereskedelem, majd az üzemanyag-kiskereskedelem. Ezután a saját áru szállítása jött, később a bérfuvarozás, ezen belül az ömlesztett gabona szállítása. Majd a közútról a vasútra rakodás logisztikai tevékenysége csatlakozott tevékenységi körükhöz, melyet a gabona tárolása követett, s jelenleg már üzemanyagot is fuvaroznak. Kis-közepes vállalkozásként ezek a tevékenységek képezik a mai napig a folyamatos működésük alapját. Emellett, jövőbeni értéket teremtő vízióként a termőföldek vízbefogadó, vízmegőrző képességének javításával is foglalkoznak.
– Most, hogy a cégünk elérte a „krisztusi kort”, olykor a fáradtság jelei mutatkoznak rajtunk, idősebbeken, ezért a feleségemmel együtt úgy éreztük, itt az ideje a fiainkat is bevonni a cég ügyeibe – folytatta Szmodics Zoltán. – A generációváltás olyan lehetőség, mellyel élni kell, ha a tapasztalatokat, az értékeket, az értékrendet, amit letettünk a fiaink elé – közös akarattal és türelemmel –, szeretnénk átörökíteni. A kisebbik fiunk, Bálint más szakmai utat kezdett, orvosként dolgozik. Viszont Ádám szívesen vágott bele a feladatba. Egy fa, ami valahova teremtetett, el nem mozdul a helyéről, ott növekszik, ott a legstabilabb, ott áll ellen leginkább a szeleknek, viharoknak, mert erős gyökerekkel rendelkezik. A gondolkodásom olykor konzervatív, kevésbé divatos, mégis szerettem volna a megmaradás érzését elültetni a gyerekeim fejében, és minden fiatalnak ezt tanácsolom legalább egy gondolat erejéig. Ahogy Tamási Áron mondja: „azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne”.
Szmodics Ádám úgy érzi, hogy együtt nőttek fel a céggel. A vállalkozásuk székhelye ott volt Nemespátróban, ahol éltek. Az édesanyja az adminisztrációt onnan látta el, édesapja lendületének, kitartásának és olykor a nehezebb pillanatoknak is szemtanúja volt.
– A nagykanizsai Cserháti-technikumban érettségiztem gépészként, és mérnök szakirányban tanultam tovább Győrben, ahol közlekedésmérnöki diplomát szereztem – vette át a szót Ádám. – Még tanulóként, aztán egyetemistaként is szívesen kapcsolódtam be a cég körforgásába, a munkába, ami mindig is érdekelt. Soha nem tartottam nyűgnek a munkát, megszereztem szinte minden gépre és járműre a jogosítványt. Mentem fuvarozni, ha kellett, a földeken dolgoztam a traktorral, vagy másfajta mezőgazdasági gépekkel. Ha szabadságolások miatt az üzletekben volt rám szükség, azt is bevállaltam, így szép lassan feltárult előttem a cégünk minden szegmense. S talán ezért is a magaménak érzem a vállalkozást, és igyekszem a szüleim példáját követve megmutatni, hogy a szemléletem hasonló az övükéhez.
Kiemelte: jelenleg megosztva végzik a feladatokat, vannak olyan területek az 55 főt foglalkoztató cégen belül, amelyekkel az édesapja már nem foglalkozik, vagy csak akkor kapcsolódik be a munkafolyamatba, ha a tapasztalatára van szükség.
Szmodics Zoltán egyébként úgy érzi, jó kezekbe kerültek a feladatok. Szerinte nagyon sok fontos dolog van az életben, de a hit, a remény, a szeretet mindennél fontosabb. Ezért pedig reményekkel telve, optimistán tekintenek a jövőbe.
Benedek Bálint