Vita az energia elszámolásán, öt év után született ítélet a közgyűlési határozat érvénytelenségéről

A szolgáltatás díjának megállapítására a központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról szóló, 1998-ban megalkotott kormányrendelet tartalmaz számítási módszert. Ettől a lakóközösség eltérhet, ezt azonban a társasházakról szóló törvény szerint a szervezeti és működési szabályzatban (SZMSZ) kell rögzíteni. Ez utóbbi elmaradását kifogásolta - több más határozat mellett - Laczó Géza, aki a megyeszékhelyen egy Átalszegett utcai, 83 lakásos társasházban él. Kifogásait azonban a társasházi közgyűlés nem fogadta el, ezért az igazságügyi könyv- és adószakértőként dolgozó férfi pert indított. Ebben a 2016. évi beszámoló törvénybe ütközését kérte megállapítani az egzakt, és az SZMSZ-ben rögzített számítás hiánya miatt is. Az ügyben öt év pereskedés után minap született jogerős ítélet az egerszegi törvényszéken. A bírói tanács részletes indoklásában egyebek mellett kimondta, hogy nyilvánvalóan nem minősülnek a melegvíz-szolgáltatás elszámolási módjának az SZMSZ azon rendelkezései, miszerint a meleg víz díja köbméterenként az éves beszámoló közgyűlési határozat alapján megállapított díj; a megállapított hődíj és a hideg víz szolgáltató által megadott ára adja a meleg víz díját; valamint a lakók a vízdíjat havi átalány vagy fogyasztás alapján fizetik. (A lakásokban külön óra méri a hideg és a meleg vizet. A fűtés díját pedig 40 százalékban a lakások négyzetmétere, 60 százalékában a költségmegosztó adatai alapján számítják ki.) 

Laczó Géza megismerve más, hasonlóan működő társasházak költségelszámolását is, arra a megállapításra jutott, hogy többségében rosszul számolják, általában alacsonyabbra kalkulálják a meleg víz díját. Emiatt a sok meleg vizet használók járnak jól, és a lakók összessége fizeti meg a különbözetet a fűtési díjban. Az is aránytalansággal jár, mutatott rá Laczó Géza, ha a fűtési csövek egyedileg használt, de nem lakáscélú helyiségeken, például garázsokon is átmennek, ám a csövek hőveszteségét (azaz a helyiség fűtését) nem fizettetik meg a helyiség tulajdonosával. Azaz a lakóközösség állja ezen helyiségek fűtését.

Az ítélet szerint a közgyűlési határozat tartalmaz ugyan szabályokat a meleg víz fizetendő díjának meghatározására, azonban e szabályokat nem tették az SZMSZ részévé, emiatt a közgyűlési határozat érvénytelen. Az ítélet utalt arra is, miszerint a másodfokú bíróságnak nem kellett vizsgálnia, hogy az érvénytelen közgyűlési határozat miatt sérültek-e a kisebbség jogos érdekei.

A cikk elején hivatkozott kormányrendelet számítási metódusa szerint a melegvíz-fogyasztás tényleges költsége egész évre az egymást követő két fűtési idény közötti felmerült üzemeltetési költségek figyelembevételével állapítható meg. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a két fűtési időszak közötti hónapokban, tehát április 15. és október 15. között felhasznált energia - ez esetben gáz - a meleg víz előállítását szolgálja. Ebből kiszámítható egy köbméter meleg víz előállításának költsége, amit fogyasztással arányosan fizethetnek a lakók vagy épp a lakásokban élő személyek száma alapján átalányszerűen. A fűtési időszak gázfelhasználásából levonva a meleg víz előállításhoz elégett gáz mennyiségét adódik a fűtéshez használt gáz nagysága. A fűtési díj felosztásának többféle módszere lehet: fűtött térfogat, fűtőfelület vagy éppen költségmegosztók segítségével arányosítva. Számos per tárgya volt mindezen költségek meghatározása, de ami lényeges: a módszert a szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni. Mégpedig minél precízebben, mert az elnagyolt számítással mindig valaki rosszul jár, és a ránk váró energiaárakra tekintve kijelenthető: nem kicsit, nagyon!