Jól telelt a repce Bocföldénél, szépek a kalászosok

– A télen kénytelenek voltunk a tábla túlsó felére villanypásztort telepíteni, mert az erdőből kijártak az őzek, a szarvasok és elkezdték legelni a repcetöveket – mutatja a védművet Simon József mezőgazdasági vállalkozó, hozzátéve, hogy nem ez az egyetlen terület, amit meg kell menteniük a vadak feneketlen étvágyától. – A villanypásztorok nem kis kiadást jelentenek, hiszen akkumulátorral működnek és rendszeres karbantartást igényelnek. Gondot okoznak a vaddisznótúrások is, ezeket folyamatosan jelezzük az illetékes vadásztársaságoknak, hogy legyen egy kis esélyünk a kártalanításra. Persze e munkák nélkül sem ülnénk otthon, legalább kéthetente körbejárjuk a területet, és ellenőrizzük az őszi vetések állapotát. 

A repce talán nem is lehetne szebb, állapítja meg a szakember, aki szerint a növény gyökérzete legalább olyan terebélyes, mint a lombozata. Az idei első gépi munkát 12 hektáron a repce fejtrágyázása jelenti majd, a szép glédában sorakozó olajnövény hagyományos, szemcsés műtrágyát kap. Persze, csak ha szárad egy kicsit a föld és rá lehet menni a gépekkel, de akkor is csak a nitrátérzékeny területekre vonatkozó szabály szerint február 15. után. 

– Az őszi búza és az árpa is szépen kelt és eddig úgy néz ki, hogy jól át is telelt. Nem tett benne kárt a tél, nem fagyott fel – a hőmérséklet-in­gadozás nem emelte meg a talaj felszínét a gabona gyökerével együtt. Ha az időjárás továbbra sem tesz keresztbe a gazdálkodóknak, nem kell hengerezni a vetéseket, amire bizony volt példa több évben is. Az őszi kalászosok tél végi, kora tavaszi tápanyag-utánpótlása is elengedhetetlen, ezek az idén a műtrágyák árának drasztikus emelkedése miatt már folyékony szert kapnak. A takarékoskodást szolgálja az is, hogy a vetéssel együtt megtörtént a gyomirtózás, így a haszontalan növények már nem pocsékolják a drága tápanyagot – magyarázta a gondos gazda. 

Bár, mint a sártól súlyos bocskorrá lényegült cipőink mutatják, a földekre egyelőre gyalog sem érdemes rámenni, Simon József szerint a felszín alatt a talaj mégis kegyetlenül száraz. 

– Ha egy kicsit fókszik a föld, azonnal indulunk a simítózással, amelynek az egyik fontos célja, hogy lezárjuk a felszínt, és ezzel megőrizzük a talajban lévő nedvességet. Február vége felé a Gellénháza és Sárhida közötti táblán az árpával kezdjük a tavaszi vetést. Legalább nyolc Celsius-fokra fel kell melegednie a földnek, mert a hidegben csak sínylődik, esetleg tönkre is megy a drága vetőmag. Jóval később következik majd 40 hektáron a napraforgó, kukoricából ebben az évben a tavalyi szomorú tapasztalataink okán csak 4-5 hektárnyit vetünk. A mag természetesen a jól előkészített vetőágyba kerül: a lesimítózott földre kiszórjuk az alapműtrágyát, amit ásóboronával bedolgozunk a talajba, majd a vetéskor a maggal együtt a földbe kerül a starter műtrágya, amit a csírázó növény gyorsan fel tud szívni, így kellő nagyságban és megerősödve várhatja a nyári nagy meleget. 

– Ezek szerint napokon belül vége lesz a gazdálkodók úgymond téli pihenőjének? 

– Télen sem tétlenkedtünk – vágja rá rögtön riportalanyunk –, megtörtént a gépek műszaki vizsgáztatása, elvégeztük a kisebb javításokat. Több időt töltöttem a számítógép előtt, mondhatni: pallé­roztam a tudásomat. Tanulmányoztam az új módszereket, technológiákat, hogy kiválasszam közülük a számunkra alkalmasakat. Megtettem az első lépéseket a „precíziós gazdálkodás” irányába, a permetszer kijuttatását ma már GPS navigálja, és bár tudom, hogy a teljes automatizálásra a gazdaságunk mérete miatt nem törekedhetünk, de aminek hasznát látom, azt alkalmazzuk. Folyamatosan figyelem a pályázati lehetőségeket is, hogy alkalomadtán élhessünk velük. A szabályok változását is követni kell, július 1-jétől például elektronikusan kell vezetni a permetezési naplót, s a gazdálkodási napló vezetése is jelent némi adminisztrációs munkát.