Várja terített asztal a madarakat! – Télen magokkal, zöldségekkel viszonozhatjuk munkájukat

Jó, jó, tudom, a pákosztosabb fajta – veréb, feketerigó, seregély – képes károkat is okozni, de érdemes csillogó, lebegő alumíniumcsíkokkal, hálóval, fóliával, kerepelővel, esetleg dizájnos madárijesztővel megvédeni tőlük a kelő veteményt, az érő cseresznyét, a meggyet, a szőlőt, tudniillik még a legrámenősebbnek ismert seregély is főleg rovarokkal, férgekkel, hernyókkal táplálkozik, s túlzás nélkül mondhatni: a legsokoldalúbb rovarpusztító, még a földfelszín alatt sunnyogó rovarokat is kieszi a rejtekhelyükről. A szőlősgazdák körében, akik valóságos háborút folytatnak a fekete felhőként érkező seregélycsapatok ellen, gyakran felvetődik, hogy tán irtani kéne őket, de ez ellen más gazdák joggal tiltakoznának, hiszen egy seregélysereg a földeken dúló kártevők hadában is nagy apasztást képes véghezvinni.

A közelünkben lakó rigókompániáknak is ezek a kár­tevők jelentik a legfőbb táplálékot, egész nyáron rovar-, hernyó- és apró csigakoszton élnek, de ősszel ők is felveszik az étlapra a bogyókat, a gyümölcsöket, naná, hogy megkóstolják az érő szőlőt is – ha nincs más és ha hagyjuk. Egy tanulmányban olvastam, hogy a szőlőt megvédhetjük a seregélyek, a rigók dézsmálása ellen, ha a közelbe bodzafákat telepítünk, mert még a legédesebb szőlőszemnél is jobban szeretik a bodzabogyót. Ez olyannyira igaz, hogy lekvárnak, szörpnek való bodzabogyót gyűjteni rendre máshova kell mennem, pedig több bodzabokrot is pátyolgatok a telken, de mire beérik a termésük, lelegelik a rigók. Megjegyzem, a madarak gyümölcsjárandóságát mindig a fákon hagyom – hiszen nekik köszönhetjük, hogy a permetezés nélkül termett almánk, körténk sohasem kukacos.

Még az egyébként magevő verebeknek is részük van ebben, hiszen a fiókáikat ők is hernyókkal táplálják, s az általuk bekebelezett gyommagvakból nem nő a gaz, s az sem utolsó szempont. S eddig még nem is beszéltünk énekesmadár-társaink közül a legkedvesebbekről, a cinkékről, akik egy-egy fészekalj felneveléséhez 30 kiló hernyót is összeszednek a gyümölcsfáinkról, a nagy pókvadász-rovarász pintyekről, a lábával időnként nagyokat toppantó vörösbegyről, az összebújva melegedő és szundikáló őszapókról és társaikról. Amúgy a gyümölcsösök gyakori vendége, a szajkó – a varjakkal, szarkákkal, hollókkal együtt – is énekesmadár, csak éppen rocker, ijedős, szinte fülsértő rikácsolással riaszt, az erdőn a vadászok ilyenkor a pokolra kívánják őkelmét. A javára írandó, hogy tavasszal, nyáron főleg rovarokkal táplálkozik, sajna a fészekrablástól sem riad vissza, ezért tavasszal ki is hajkurászom a gyümölcsösből, télen viszont nem űzöm el a madáretetőkről. Érdekes módon ilyenkor jobban megfér a kismadarakkal, mint például a peckes feketerigók.

A szakemberek szerint a Magyarországon maradó és a hozzánk költöző madarak emberi segítségnyújtás nélkül is képesek túlélni a hideg évszakokat, ősszel és télen is találnak táplálékot. Kivéve persze, amikor eltakarja a fagy, a hólepel, pedig ilyenkor lenne a legnagyobb szükségük rá, hogy megtölthessék a begyüket és legyen elég energiájuk. Ha nem etetnénk őket, lehet, hogy néhányan elpusztulnának közülük, de a többség továbbrepülne. Mi viszont azt akarjuk, hogy maradjanak, s tavasszal nálunk rakjanak majd fészket és folytassák szorgos kertész­inas feladataikat. Ami a legfontosabb: ha elkezdtük etetni és ezzel a közelünkbe csalogattuk őket, nem szabad abbahagynunk a táplálásukat tavaszig, amíg maguktól nem találnak élelmet, mert bizony megszokják a terülj-terülj asztalkámat, s inkább a közelben koplalva várják, míg újra megtelik az etető, nem keresnek más lelőhelyet, s éhesen, energia, belső fűtőanyag nélkül kihűlnek éjszaka és elpusztulnak.

Aki régebb óta eteti a madarakat, megfigyelhette, hogy a magevők számára a tél vége, a kora tavasz jelenti a nagyobb kihívást, hiszen arra az időszakra a mezőkön, a réteken, erdőkben is elfogynak a bogyók, a magvak, s ilyenkor jelennek meg csapatostól az etetőkön a színpompás tengelicek, a szerényke zöldikék, a csinos erdei pintyek, a méltóságos meggyvágók, a kedvükért a szokásos szotyolamenüt dúsítsuk apró magvakkal, például kölessel. Megelőzendő a rügyevést, rakjunk az etetőkbe zöldeleséget, tyúkhúrt, csíráztassunk kölest, búzát. Az is fontos, hogy az itatókban mindig legyen víz, sőt, ha bezárjuk majd a menzát, a madarak ivóvízéről egész évben gondoskodjunk, akkor biztosan a kertünkben maradnak.