Indiánsátor déligyümölcsnek: hatásos módszer a fagyvédelemre

Télen különösen fontos a szakszerű és hatékony takarás például a káki- (datolyaszilva-) fáknál, ugyanis az idén tavasszal ültetett oltványok később hajtottak ki a hideg tavasz miatt. Ezért kevésbé értek be a hajtások, így fagyérzékenyebb lesz télen a növény. Harcz Endre azt javasolja, hogy aki még idén tavasszal ültette el a datolyaszilva fáját, mindegyiket szakszerűen takarja be. Az első telén ugyanis még nem bírja ki az extrém hideget, a –20 Celsius-­fokot.

– A téli takarást nem szabad túl hamar elkészíteni, célszerű a téli hónapok elején, mert jobb, ha minél kevesebb időt tölt a növény a takarás alatt – fogalmazott. – Illetve egy esetleges melegebb novemberi időszakban a takarás felmelegedhet, így a növény télre való felkészülése nem a megfelelő ütemben zajlik. Alaphibának számít, hogy a növényt általában alaposan bebugyolálják, felöltöztetik, körbetekerik egy dróthálóval, majd azt teletömik levelekkel, szénával, szalmával, azaz oszlopszerűen takarják be. A növény nem termel hőt, tehát hiába öltöztetjük fel, bugyoláljuk be, nem zárunk alá hőt, így maga a szigetelés csupán csekély védelmet nyújt. Ezért nem véletlen, hogy az így betakart fagyérzékenyebb növények tulajdonosai rendre elfagyásokról számolnak be a hidegebb telek után. A természetben egyetlen hőforrás van, amit becsapdázhatunk a takarás alá, az pedig a talajhő. Nagy hidegek jellemzően hótakaró esetén fordulnak elő, a hó alatt pedig általában alig 0 Celsius-fok körüli a talaj hőmérséklete, ezért ha a takarásnál szabadon hagyjuk a talajt, akkor ezzel a viszonylag meleg talajjal „fűthetjük” azt a légteret, amit a takarással alázárunk.

Hozzátette: a helyes megoldás egy úgynevezett indiánsátor állítása, azaz emelni kell egy speciális, ám könnyedén elkészíthető vázat a növény fölé kúp, vagy éppen gúla formában. A váz lábait rögzíteni kell a talajban, mert egy nagyobb szél elmozdíthatja a takarást. Ezt kell beburkolni valamilyen hőszigetelő anyaggal, takarókkal, plédekkel, paplannal, lepedőkkel, akár hungarocelltáblákkal, kőzetgyapottal, ez fogja meg a talaj hőjét. Kívülre kell lehetőleg világos, fehér vagy szürke nejlon, fólia, mert a szövet beveszi a vizet, beázik.

– Mivel a legfagyérzékenyebb növény, a füge is bírja a hideget –15 Celsius-fokig, a káki (datolyaszilva), a gránát­alma, selyemmirtusz pedig átlagosan –18 Celsius-fokig, ezért úgy is működhet a dolog, ha kizárólag az időjárás-előrejelzésekben ezekre a hideg éjszakákra készítjük el a takarást – folytatta. – Ezek a fagyos éjszakák általában néhányszor fordulnak csak elő, a többi időszakban enyhébb idő van, így nem szenvednek fagy­kárt a növényeink. Fontos, hogy a sátor nemcsak a növénynek, hanem a pockoknak, egereknek is kellemes hely lehet az elrejtőzésre, a takarás alatt lévő fát megrághatják, ezért ellenük védekezni kell. Enyhébb időben a takarást ki is lehet bontani, szellőztetni, figyelve arra, hogy esős időben ne ázzon el a takaróanyag, majd a hidegebb idő visszatértével vissza kell zárni azt.

Harcz Endre kiemelte: a füge esetében az is sokat segíthet, ha a földközeli ágakat lefektetjük a földre, betakarjuk földdel, így a talajhő miatt nem fagynak el, és keményebb tél után legalább azokon lesz termés. Akár az idősebb, 2-3 éves vagy nagyobb fák esetében is szükséges lehet a takarás, ugyanis a mínuszok kellemetlen meglepetést okozhatnak. Ahhoz, hogy ezek a kivételes növények évekig a kert ékei legyenek, megéri ez a kis fáradság.