„Zala Mátrája” – Lakhegy féltve őrzi táji, s természeti értékeit, de nyit a nagyvilágra is

– Sajnos ezt a részt megrakja hóval a szél, azért is hívják az itteni faluvéget „viharsaroknak”. Az öregek azt is mesélték, a harmincas években volt olyan év, hogy a villanypóznák tetejéig ért a hófúvás. Amott a mezőn túl, az erdő szélén látható egy ledőlt kőkereszt, amit az első világháborúból hazatérő katonák állítottak, innét pillantották meg először szeretett falujukat – meséli még, miközben megérkezünk egy, a mezőben a tájat vigyázó másik kőkereszthez, amit a táblája szerint 1913-ban állítottak.

– Ennek a felújítás utáni felszentelésére még az akkori  szombathelyi püspök  is eljött – újságolja Góth Gábor, akivel a ködös napok után, szikrázó napsütésben járjuk a falut.

Lakhegy megközelíthetősége azért is érdekes, mert, bár a falu közvetlenül az Egervár fölötti dombvonulat tetején fekszik, szervesen mindig is Dénesfához, illetve Déneslakhoz kötődött. 1949-ig Déneslak önálló falu volt annak ellenére, hogy már az 1930-as években egybeépült Egervárral. A Zala megyei levéltárban őrzött irat szerint Lakhegyet 1334-ben említik Lack néven: „Villa inferior Lack ante Egurwar”, de a hegyi falut hivatalosan csak 1758-tól nevezték Lakhegynek. A II. József kori népszámlálástól kezdve Lakhegy és Dénesfa adatit együttesen találni az iratokban, ekkor 586 lakost jegyzetek föl, amelynek a fele Lakhegyen élt. Az összetartozás emlékét őrzi Egervár dénesfai községrészében az a kőkereszt, amit 1893-ban közösen állítottak, felirata: „Isten dicséretére emeltette Dénesfa és Lakhegy község.„ Lakhegy 1907-ben egyesült Dénesfával, Déneslak néven. A két települést már így találjuk Vasvármegye 1910-es térképén. Azért ott, mert ekkor még ez a falu és Egervár is Vashoz tartozott. Az 1949-es közigazgatási átszervezés szüntette meg Déneslak önállóságát, ekkor – Lakheggyel együtt – beolvasztották Egervárba, majd 1950-ben a települést Zalához csatolták. Lakhegy 1991-ben nyerte vissza önállóságát.

-Attól függetlenül, hogy közvetlen közúti összeköttetésünk egyelőre csak Egervárral van, számos zalai és vasi szomszéddal ápolunk jó viszonyt. Határosak vagyunk Zalában Egervárral, Nagy- és Kispálival, Nagykutassal, Gősfával, a vasi oldalon pedig Andrásfával, Petőmihályfával,  Hegyhátszentpéterrel és Győrvárral. Régen ezekbe a községekbe közvetlen szekérutak vezettek, a rokonság ezeken járt át a szomszéd falvakba például búcsúkkor. Ezeken az egykori szekérutakon már évek óta sikeres éjszakai túrákat szervezünk,  amiket június, vagy július egyik hétvégéjén tartunk. Előtte rendbe teszünk egy-egy két-három kilométeres útszakaszt, s ezen zajlik a túra, amin 15-20 csapat is indul. Jönnek csoportok Egerszegről, s más, távolabbi falvakból is. Érdekessége, hogy az éjszakai túrát követően több csapat is visszajön, s nappal is bejárja az útvonalat – mondja Illés Tamás polgármester.

Lakhegy panorámája páratlan szépségű. Tiszta időben nem csak a Kőszegi-hegységet, hanem az Alpok vonulatait is látni, a Sárvíz-völgyéről nem is beszélve, ahol Egervár gyönyörű templomán, a vár fehér falain, mögötte Vasboldogasszony és távolabb, Gősfa házain akad meg a szem. A zártkertekben gyönyörű szelídgesztenyefa ligetek állítnak meg, amelyek hatalmas, téli, lombtalan koronái most is lenyűgöznek. Az egyik pincénél régi ismerős, Kovács István üdvözöl bennünket. Az elmúlt ősszel ő igazított útba, hogy merre találom a legszebb kilátást a hegyről, most is azonnal társunknak szegődik.

-A bátyám pincéjétől lehet legjobban rálátni Egervárra – invitál bennünk Góth Gáborral. – Sokan mondják, nem is tudjuk, hogy milyen szép helyen élünk. Mi ezt megszoktunk, nekünk természetes itt minden – mondja, miközben utat tör a nagy hóban.

A falu értékeit a nyolcvanas években úgy fogalmazták meg, hogy levegője az Alpok- aljai Veleméréhez hasonló, s a kilátást is értékelve, a „Zala Mátrája” megtisztelő címmel illették. Lakhegy növényvilága is kiemelkedő. Néhány matuzsálemkorú gesztenyefa is növeli a táj szépségét, koruk több száz évre tehető, mivel anno, ahol szőlőket telepítettek, meghagyták ezeket a fákat, amelyek közül nem egynek az átmérője az 1,5-2 métert is eléri. Létrehozták a helyi növény-adatbázist is, tíz védett, illetve fokozottan védett növényt sikerült azonosítaniuk a térségben fellelhető ritka növények közül.

Lakhegy a szőlőtelepítésre kiválóan alkalmas környezetének köszönheti a létét. Egervár kegyura, Széchenyi Zsigmond a szőlőhegyek rendjét is szabályozta, mivel Egerváron mindössze huszonegy jobbágycsalád élt, míg a környező hegyeken 101 szőlőbirtokost tartottak nyilván, sőt, ezek száma az 1730-as hegyvám lajstrom szerint már 306-ra gyarapodott.

Széchenyi a szőlőterületek nagyságának megállapítását illetően, amit „csak nézissel szokták végben vinnyi” arról rendelkezett, hogy azt királyi mértékkel, holdban kell elvégezni. Az 1728-as összeírás tartalmazta Lakhegy határának leírását, ahol a szőlőhegy háromszáz kapásnyi nagyságú. (Egy kapásnyi szőlő, mintegy 200 négyszögöl lehetett, ami mai számítással mintegy 19 hektárt tehetett ki.) A mai korban itt nemesítette Csizmazia József és Bereznai László 1957-ben  a Lakhegyi mézest, hivatalos nevén az Egri 28-ast.

-A két zártkertünkben mintegy nyolcszáz parcella található. Ebből úgy tíz százaléknyi már elvadult, negyven százaléknyi inkább gyümölcsös, s csak a többit művelik szőlőként. Az Öreghegyen, ami a 74-es főútra néz, már több helyen felnőtt az erdő, az egervári hegyen, amit mi Kullancsi – hegynek hívunk még intenzív a művelés, s a termést szőlőként adják el a gazdák Ausztriában. Az említett zártkertek valamelyikén  kilátót szeretnénk építeni, hogy a felnövő erdei fákon át lehessen látni a völgyre – mondja a polgármester.

A hegyeket járva, öreg, megrokkant pincékre lelünk. Az egyik éltes tömés pincénél Góth Gábor azt mondja, hogy annak tizenhatod része az ő öröksége. Hogy mi lesz vele? Sajnos a felújítása rengetegbe kerülne, az örökség rendezése tengernyi gonddal jár…

-Egy épületet vontunk helyi védettség alá, ebben egy idős testvérpár él. A ház még földes padlójú, komfort nélküli, tájházat kívánunk létrehozni benne. Amúgy a falu 190 portájából úgy 25-26 vár új lakóra. 2014-ben létrehoztunk egy kínálati nyilvántartást, s ennek is köszönhetően, azóta kilenc házat már megvettek, s húsz fővel gyarapodott a falu lakossága. Vannak épületek, amelyeket már le kellene bontani – említi Illés Tamás, majd arról informál, hogy a falu jobb megközelíthetőségéért is tesznek.

- Pályáztunk útépítésre, hogy Nagypálit és Nagykutast közvetlenül is megközelíthessük. Nagypáli közúton hat kilométere van tőlünk, ez a leendő új mezőgazdasági úton három kilométerre csökken, Nagykutas elérhetősége pedig, ami közúton tizenöt kilométer, az új szakaszon  szintén három kilométerre rövidül. De a nagy kérdés, az M9-es-hez  vezető új út Lakhegyre való hatása lesz. Eddig a 74-es út keletről került el bennünket, az új út a nyugati oldalon lévő mezőkön vezet át.

Nem titok, sokan nem örülnek ennek a beruházásnak a lakhegyiek közül. Féltik a falu természeti értékeit, nyugalmát. Mi azt szeretnénk, ha az új út haszna több volna, a negatív hatásainál. Szeretnénk egy lehajtót, ami bekapcsolna bennünk a modernebb közúti vérkeringésbe, s ezzel megnövelné Lakhegy gazdasági, turisztikai lehetőségeit. Megnyugvást feltehetően az hoz majd, ha kijelölik a végleges nyomvonalat, s ez kedvező lesz számunkra – mondja Illés Tamás.