Kszi, Simon: Érzelmi óriáskerék

A címszereplő 17 éves srác átlagos életet él. Szereti a barátait, a családját, készül az érettségire, és próbál boldog lenni. Annyi a különbség, hogy van egy nagy titka. Simon (Nick Robinson) ugyanis meleg, és nehezen veszi rá magát a coming outra. Egy nap azonban elkezd névtelenül levelezni egy sorstársával.

Leginkább azért tartottam Berlanti művétől, mert sokan hajlamosak felszínesen nyúlni a témához. Ezért örültem nagyon, amikor a film teljesen más stílust vett fel. Maga a kerettörténet nem váltja meg a világot, egy átlagos coming of age sztorit látunk az önmagát kereső főhőssel, szokásos tinédzserkori drámával és problémákkal. Ebbe a képbe jön be a saját nemhez való vonzódás és az ezzel járó konfliktusok. A cselekmény ennek ellenére is elég kiszámítható. Ugyanúgy megvannak a bevett állomások, ahogy a zsáner más tagjainál. Kezdetben minden rendben, később felszínre kerülnek a dolgok, elérjük a mélypontot, hogy aztán az önmegvalósítás csodáját átélve boldogan éljünk, amíg meg nem halunk. Az viszont más kérdés, milyen tartalommal sikerül megtölteni azt a szűk két órát, amíg Simon világában tartózkodunk. Berlanti sikerrel vette az akadályt, leginkább azért, mert filmje nem csak a főhősről szól. Tény, hogy főként Simon problémáin keresztül szembesülünk azzal, milyen nehéz bevallani magának és a külvilágnak, mit érez. Mégis ott vannak a barátai, akik mind külön jellemek, más nehézségekkel. Például Leah (Katherine Langford) áldozata és a fájdalom, amit átél, legalább akkora, ha nem nagyobb, mint Simoné. Mindenki találhat tehát olyan karaktert, akivel tud azonosulni. Berlanti képes empátiát előcsalni a nézőből. Sikerült a végletekig elcsépelt „add önmagad” közhelyen csavarni egyet és a jótékony hatásaira fókuszálni. Nem feltétlenül kell minden élethelyzetben kiállni az igazsággal, de egy ilyen horderejű esetnél lényeges, hogy legyen valakiben tartás. Kifejezetten tetszett, ahogy a másságával szembenéző Simon keresi, miként viselkednek vagy öltöznek a melegek, de rájön: attól még, hogy ő is az, nem kell változtatnia az öltözködésén vagy a stílusán. Az utolsó harmad ennek ellenére kicsit giccsesbe vált, ám nem mentek át ömlengősbe. Mégis azt éreztem, hogy a való életben ez nem feltétlenül menne ennyire könnyen, a bonyodalmak ellenére sem. Tény: Simon története inspiráló példa, aminek rengeteg jótékony hatása van, de az emberek nem mindig és mindenhol ennyire elfogadóak.

Berlanti roppant fontos filmet készített, ami segíthet abban, hogy szembenézzünk a bennünk rejlő dolgokkal, illetve segít másokat elfogadni. Ez nem azt jelenti, hogy szó nélkül toleráljunk mindent, csak a nyitottság és a nyílt kommunikáció erejére világít rá. Erre pedig a mai világban nagyobb szükségünk van, mint hinnénk.