2018.02.21. 19:27
Februári hóesésben
Jó lenne, ha a hóesés után ragyogna a Nap, s kiderülne az ég! Sajnos nem minden havazás egyforma, a Napra most egy darabig nem számíthatunk!
Fotó: Győrffy István
Elhúzódó, amolyan szitáló a mostani hóesés, mintha nem volna belőle elég odafönt. És a szél is kezd erőre kapni, ami a fotózás szempontjából azért is rossz, mert leveri a fákról, a bokrokról a havat, a közlekedés körülményeinek rosszabbá válásról nem is beszélve…
Mielőtt ez megtörténne, bár most is szállingózik a hó, bevetem magam az erdőbe, réteken járok, s boldog vagyok, mert a lassú hóesés ezernyi csodát teremtett erdőn és mezőn…
A fák ágain vastag hó pamacsok pihennek, a fenyők majd leszakadnak a súlyuk alatt. Ha lassan is, esett azért jócskán, ahol nincs csapa, a csizmám szárának feléig felér hó dunna. A bokrok meghajolnak, ívet húznak az ösvény fölé, mintha csak ünnepi díszletek lennének. Amerre járok, csak vadcsapákat látok, kevés ember kirándult még a természetben, nem ehhez való az időjárás.
Aki mégis nekiindul, nem bánja meg, mert felfedezni, gyönyörködni való minden bokor, ág, de még a behavazott szamárkóró is.
Februári hóesésben