2017.10.20. 17:38
Erdőszélen, rengetegben…
Olvasom az őszi képek kommentjeit, íróik zömét lenyűgözi az évszak ezernyi, varázsaltos színe.
Fotó: Győrffy István
Úgy vagyok ezzel, hogy minden évszaknak vannak csodálatos napjai, fényei, s a zord, rosszkedvet ébresztő mordulásai is. Úgy kell elfogadni ezt, ahogy a természet elrendezte.
Az ősznek is ezernyi arca van! Más egy napsütötte szőlővel, gyümölcsfákkal teli domboldal, amit már aranyságára pirított Nap, s megint más egy erdő, ahol az apró bokrok pirosan pompáznak a széleken, de beljebb a sűrűben még zöld az aljnövényzet, míg fönt a fák koronája szintén aranyba öltözött, s egyre gyűlik a sárgás, pirosas levél az avaron…
Az óriás fák közé beszökik a napfény, s olyanná válik az óriás fatörzsek közötti fénysugarak sávja, mint a katedrálisok ablakin beözönlő világosság, s lent, a földön ragyog az avarszőnyeg. A sűrű fenyvesek fekete sötétébe néhol bújik csak be a napsugár és ott sárgára festi a lombos bokrokat, ezek szinte „táncolnak”, ahogy ragyognak a sötét hátterek előtt.
A bükkösök széle besárgult, pompázatos színeik messziről tündökölnek az erdőszéleken. Aki teheti nézze meg őket, mert hamarosan elmúlik ez a varázslat, átadja helyét egy másiknak, ahol meg már a zimankó öltözteti gyönyörű fehérbe a fákat, a bokrokat, a tájat…
Őszi erdőben