Bárkire rázúdulhat az online zaklatás – Szakértőt kérdeztünk

Az UNICEF Magyarország nemrégiben Nem vagy egyedül! címmel kampányt indított, melynek célja, hogy az online zaklatás áldozatai felismerjék, nincsenek egyedül a bajban, s merjenek segítséget kérni. A programban ismert emberek is részt vesznek, akik személyes videóüzenetben válaszolnak a zaklatás áldozatainak. A kampányhoz csatlakozott többek között az énekes Puskás Peti, a modell Dukai Regina és Siklósi Örs, az Eurovíziós dalversenyből ismert AWS énekese.

Sipos Edit nagykanizsai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus szívügyének tekinti, hogy a fiatalokat érő bármiféle zaklatásról a szülők lehetőleg időben értesüljenek. A téma aktualitását az is jól mutatja, hogy egy magyar film, melyet várhatóan szeptember 13-án mutatnak be a mozik, ezt a jelenséget boncolgatja. Az áldozat és a zaklató szemszögből is őszinte képet fest majd, a címe is beszédes: „Remélem, legközelebb sikerül meghalnod”.

– A csúfolódás, gúnyolódás és megszégyenítés nem új „találmány” – mondta Sipos Edit. – Csak korábban zárt térben, például az iskolában, egy osztályban történt, vagy éppen baráti körben hangzottak el a bántó mondatok. Akkor még némileg lehetett kontrollálni, reagálni, vagy éppen helyrehozni az ügyet. Ezzel szemben az internet kitágította a teret, ez azért óriási probléma, mert teljesen ellenőrizhetetlenné vált. Amíg személyesen az „elkövetők” bűntudatot és megbánást érezhettek a tettük után, a virtuális térben nem kell és nem is lehet egymás szemébe nézni, s egy kézfogással vagy vállveregetéssel elintézni, hogy éppen meggondolatlanul viselkedtem. A személyes kontaktus hiányával az összes rossz gondolat, a negatívumok a névtelenség mögé rejtőzve ellenőrizhetetlenül zúdulhatnak szinte bárkire. A zaklatók válogatás nélkül kiszemelhetnek a közösségi oldalakon akár vadidegeneket is, és sajnos könnyedén megkeseríthetik az életüket – figyelmeztetett a szakember.

Sipos Edit tapasztalatai szerint ezeknek a személyeknek a többsége alapvetően „nyuszi”, vagyis félénk ember, aki valószínűleg saját frusztrációját, az őt ért bántást így torolja meg kegyetlenül a világon. Pontosan ezért súlyosabbak a következményei, mert a fiatalok, de sokszor a felnőttek is meggondolatlanul viselkednek, s a közösségi oldalakra kitesznek magukról akár intim dolgokat is. Amikor ezt megbánják, már hiába próbálják törölni a bejegyzést. Pár perc leforgása is elég a „hírnévhez”, adott esetben ahhoz, hogy az egész iskola attól legyen hangos, hogy mi került ki a világhálóra.

Az UNICEF hazai adatai alapján a 10-18 évesek 88 százalékának van profilja közösségi oldalon, ugyanakkor a gyerekek fele nem érzi biztonságosnak az internetet, és találkozott olyan tartalmakkal, amiket nem értett. Harmadukat zaklatták különböző online felületeken. Egy három éve készített kutatásból pedig az derült ki, hogy a gyerekek megközelítőleg 20 százaléka tapasztalt online bántalmazást (a nevében posztoltak vagy hamis üzenetet küldtek, fényképét, videóját feltették az internetre, hogy megszégyenítsék), illetve nagyjából 10 százalékuk követett el bántalmazást saját bevallása szerint.

– Alapvetően a törvényi szabályozás szerint 13 éves korig nem lehet Facebook-fiókja a fiatalnak, a valóság viszont egészen mást mutat – folytatta a szakpszichológus. – A gyerekek jól értenek a modern világhoz, így egy 9-10 éves hamis adatokkal is létrehozhat profilt, hiszen nem ellenőrzik annak hitelességét. Ilyen esetekben a felelősség a szülőé, a felelősségteljes felnőtt követi, ellenőrzi a csemetéjét. Harmonikus viszony esetén abból nem alakul ki konfliktus, ha olykor beletekint a szülő a gyermek virtuális életébe és kontroll alatt tartja azt.

Ez lenne az ideális viselkedés, ám Sipos Edit úgy érzi, nem minden szülő tart itt. Olykor jófejségből, barátkozásból ő maga regisztrálja a gyermekét a közösségi oldalra, s ezzel kiszolgáltatja a világnak. A szakembernek van olyan terápiás tapasztalata is, hogy a gyerekeket rábeszélték valamire, ezután viszont a fiatal a kiposztolt képekkel és videókkal zsarolhatóvá vált.

Minden figyelemfelkeltő kampány becsülendő, hiszen a társadalom még mindig nem foglalkozik megfelelően, érdemben a témával, az emberek homokba dugják a fejüket. A szabályozásnak jóval szigorúbbnak kellene lennie, hiszen a zaklatót nehéz azonosítani, ennek megoldása, úgy tűnik, várat magára. Amíg nem változik a helyzet, a szülőknek ezzel az extra, új feladattal szembe kell nézniük.

– Ha megtanítjuk őket, hogy pontosan miről szól a zaklatás, mi történik konkrétan, akkor talán könnyebben reagálhatnak – vélekedett a kanizsai szakember. – A hiányzó láncszem egyértelműen a szülő, hiszen őt nem éri el az információ, pedig a gyerekeknek ő jelentheti az utolsó mentsvárat. Jó lenne, ha felvilágosultan közelítene a témához, hogy megfelelően reagálhasson az adott, olykor súlyos helyzetre. Fontos a gyerekkel is megbeszélni, hogy szóljon a családjának, ha zaklatják, ha azt érzi, hogy ez a lelkének fáj.

KÖVETKEZMÉNY

Csökken az önbizalom, romlik az önértékelés, depresszió, pánikroham alakulhat ki, sőt ennél súlyosabb következményei is lehetnek az internetes zaklatásnak. Nem csoda: nagyon erős és egészséges személyiség kellene ahhoz, hogy a rendszeres durvaság, a verbális erőszak, a gúny és a kiközösítés, a fenyegetés ne hagyjon végleges nyomot. A gyerekek, a kamaszok pedig különösen sérülékenyek, és nagy számban vannak kitéve a modern világ e kegyetlen jelenségének: felmérések szerint Magyarországon a gyermekek egyharmadát érinti az internetes zaklatás.

Nincsenek egyedül

Az okostelefonok valósággal belenőttek a mai fiatalok kezébe, naphosszat nyomkodják, egyszerre több internetes közösségi oldalon is jelen vannak. Képeket osztanak meg az üzletek próbafülkéjéből, egy tópartról, az autóból, a strandról vagy akár annak a mellékhelyiségéből. Máskor pedig videókat posztolnak fesztiválokról, a születésnapjukról, a kutyájuk fürdetéséről, de a külföldi nyaralásukról is szívesen üdvözlik az internet népét. Több olyan ismerősöm van a legkedveltebb közösségi portálon, aki minden napjából valamilyen eseményt „fellő” a világhálóra. Ezután pedig szinte percenként figyeli, hogy mennyi ember látta, esetleg kedvelte a közzétett posztot. Az ajánlott biztonsági intézkedések beállítása nélkül vadidegenek, akár más országban élők is belekukkanthatnak az egyén, a család életébe. Míg mások kitalálhatnak maguknak egy tetszés szerinti karaktert, hamis születési hellyel, névvel, és összeválogathatnak ehhez fényképeket a virtuális térbe. Sokan a modellvilágból válogatnak, és könnyedén azonosulnak is az interneten megalkotott hamis személyiségükkel. Néhány éve az egyik amerikai zenei csatorna Kamureg című műsora felkutatja azokat, akiket világszerte több millióan követnek a világhálón, hogy az életben valóban olyanok-e, mint amilyennek mutatják magukat. Több megdöbbentő esetre derült fény, például a műsorkészítők találkoztak egy férfivel, aki nőnek adta ki magát, és intim képek sokaságát gyűjtötte be követőitől. A személyes találkozás elől pedig – érthető okokból – mindig kitért. A követői vakon megbíztak benne, többen szakítottak addigi valódi, hús-vér barátnőjükkel, csak azért, hogy a soha nem látott „nővel” lehessenek a kibertérben. Ebből a példából is érezhetjük a gyerekekre leselkedő veszélyt. Ha eddig még nem tették meg, akkor itt az idő, hogy megbeszéljék a szülők csemetéikkel az internetes viselkedés alapvető szabályait. Ha a gyerekek valamelyik posztjuk után úgy érzik, hogy sok negatív vélemény érkezik, nyugodtan forduljanak a szüleikhez, hiszen nincsenek egyedül.