Olvass egy Zsiguliért! Olvasómozgalmak az 1970-es, 1980-as években Zala megyében

Az elsőnek a spontán szerveződő irodalom és könyvtárnépszerűsítő akciókat tekinthetjük, a másodiknak pedig a központilag meghatározott és az ideológiai alapon szerveződő olvasást propagáló kampányokat nevezhetjük. Az előbbi csak 1948-ig létezett, az utóbbi egészen a rendszerváltásig jellemezte az ország kulturális életét. A kommunizmusban a kultúra, az emberek művelődési szintjének emelése kiemelt területnek számított, ugyanis – a hatalom reményei szerint – segíthette a szocialista életmód, életforma és magatartás kialakítását. Az 1960-as, 1970-es években több párthatározat és törvény is született a témáról, amelyek közül a legismertebbek az 1974-es közművelődési párthatározat és az 1976. évi V. törvény voltak. Ebben a két rendelkezésben a könyvek terjesztése kiemelt feladatnak számított, ugyanis az Olvasó népért olvasómozgalomnak hozzá kellett járulnia a folyamatos művelődés feltételeinek javításához. 

Olvasómozgalom a Hazafias Népfronttal

A kezdeményezés látszólag alulról szerveződő civilek által irányítottnak tűnt, de a Hazafias Népfront hamarosan ideológiai ernyőt tartott az Olvasó népért mozgalom fölé. Zala megyében az országos helyzethez hasonlóan történtek az olvasómozgalmi felhívások, amelyek összhangban álltak a Hazafias Népfront Országos Titkársága révén meghatározott irányelvekkel. 1969-ben a Magyar-Szovjet Baráti Társaság hirdetett „Felszabadulásunk 25. évfordulójára” könyvnépszerűsítő kampányt, amely 1969. április 4-én indult és 1970. április 4-én végződött. Az olvasómozgalom céljának tekintette, hogy a 12 kiválasztott szovjet szépirodalmi mű propagálásának segítségével a magyar olvasók megismerhessék a kortárs szovjet irodalmat, s ezen keresztül növeljék ezen kiadványok olvasottságát. Az akció lebonyolítása pályázat keretén belül történt, amelyen bárki részt vehetett, aki vállalta, hogy a felsorolt 12 alkotás közül legalább hatot elolvas. Az olvasók a kijelölt könyveket az ország bármely könyvtárából vagy könyvesboltjából beszerezhették. A résztvevő intézmények minden műhöz egy-egy olvasókártyát mellékeltek, amely három kérdést tartalmazott az adott olvasmányról. Ezután az érintettek a megoldott feladatokat elküldték a Magyar-Szovjet Baráti Társaság Országos Titkárságának címére. A sikeres pályázok között nyereményeket sorsoltak ki, amelyek a következők voltak: egy vagy kétszemélyes társasutazás a Szovjetunióba, valamint könyv, pénz és tárgyjutalmak. Két év múlva újból meghirdették az előbb bemutatott olvasómozgalmat, ekkor a kezdeményezés a „Kell egy jó könyv” címet viselte. Az ajánlólista 43 könyvet tartalmazott, szintén hat művet kellett elolvasni. Az első díj egy Zsiguli személygépkocsi volt. A legjobb munkát végzett propagandistákat is jutalmazták 50 ezer forint értékben. A fellelhető levéltári dokumentumok tanúsága szerint a program népszerűsége vegyes képet mutatott az emberek körében. A kezdeti lelkesedés a felhívás hosszú kifutási ideje miatt egy idő után alábbhagyott, továbbá a kis falusi könyvtárak több esetben nem tudták biztosítani az elegendő számú kiválasztott irodalmi alkotást. Sok pályázó túl nehéznek találta a kérdések nehézségi fokát is. Zala megyéből összesen 279 pályázat érkezett be az országos központba. A legaktívabbak a lenti járásban voltak, itt összesen 105-en küldték vissza az olvasókártyát, a zalaegerszegi járásból pedig csak 20-an éltek a lehetőséggel.

Megyei könyvhetek

Zalában évente rendezték meg az Őszi Megyei Könyvheteket, amely az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Zala Megyei Szövetsége koordinálásában valósult meg. A rendezvény az Olvasó népért mozgalom célkitűzésivel is egybeeső jelszava „könyvet minden falusi házba” volt. Az imént megfogalmazott irányelvet követték legtöbb esetben a szervezők, akik különböző figyelemfelkeltő akciók révén kívánták növelni az esemény sikerességét. A következő lehetőségekre gondoltak a rendezők: könyvesboltok kirakatainak felújítása, egyéb áruházak ablakaiban könyvsarkok létesítése, transzparensek készítése, továbbá tanácsi hangosbemondók propagandisztikus célokra való felhasználása. A programban rendszeresen szerveztek író-olvasó találkozókat, ahol az írók könyveit is be lehetett szerezni. 1973-ban 63 községben szerveztek házról-házra való könyvárusítást, melyben az úttörők, KISZ fiatalok, szövetkezeti dolgozók vettek részt. Ebben is Lenti környéke számított a legaktívabbnak, ahol „Könyv szeretete” címmel vetélkedőt is szerveztek. A legjobb eredményt elérők 200-250 forint értékű könyvet kaptak.

Könyvet a pusztai diákoknak

A „Könyvet a pusztai diákoknak” kezdeményezést 1972-ben hirdette meg a Szabad Föld szerkesztősége, amelyet ebben az időszakban a Hazafias Népfront falusi hetilapjának tartott a közvélemény. Az újság adományokat kért az egész magyar társadalomtól a parasztfiatalok tanulási körülményeinek javítása érdekében, különösen a könyvtárak könyvellátottságát kívánták jobbá tenni. Másik ismert felhívás a korszakban a „Könyvet az általános iskolásoknak” volt. Több megyei vállalat, szövetkezet biztosította támogatását az ügy érdekében. Akadtak kivételek is, anyagi források szűkössége miatt nem küldött pénzbeli juttatást néhány földművesszövetkezet, valamint a Kanizsa Bútorgyár financiális segítség helyett tíz darab szovjet képzőművészeti kiadványt ajánlott fel iskoláknak.

Szerveztek olvasótáborokat is

Az Olvasó népért mozgalom alá tartozott az 1972-ben indult olvasótáborok szervezése is. A szakma ezt a törekvést a mai napig hatalomtól független, civil jellegű kulturális képződménynek tartja, pedig a mozgalmat a Hazafias Népfront és különböző központi szervek (KISZ, SZOT) is patronálták. A kezdeményezés a hátrányos helyzetű munkás-és paraszt származású gyerekeket kívánta összegyűjteni néhány hétre, akik szociális körülményeik miatt esélyük se lett volna írókkal találkozni. A tábornak a feladata nemcsak az irodalomközvetítés volt, hanem az is, hogy a megismert művek önálló gondolkodásra és tudatos személyiségformálásra ösztönözzék a részvevőket. Ez a megfogalmazás látszólag ellentétben állt a szocializmus eszméjével, valamint a szervezéssel kapcsolatos módszertani útmutatókban se szerepeltek „marxista jelzők”. Ez nem jelentette azt, hogy egyes táborokban nem foglalkoztak a szovjet írók műveivel. Zala megyében 1975-ben indult el az első tábor. Főleg szakmunkástanulók vettek részt a tábor programjain, amelynek helyszíne a balatonedericsi gyermeküdülő volt. A részvevő tanulók szabadon jelentkezhettek, viszont több diákot a saját iskolájuk küldött jó tanulmányi eredményeik miatt Balatonedericsre. A szakmai tervezet több téma köré csoportosult. Például 1979-ben a Balaton növény-és állatvilágával ismerkedhettek meg a hallgatók. A programban mindig szerepelt a könyvtárak szakszerű használatának megismerése, valamint az író-olvasó találkozók lebonyolítása is. A tábor ideje alatt kihelyezett könyvtár is az érdeklődök rendelkezésére állt. Az 1980-as évektől kezdve nemzetiségű olvasótáborok is indultak, úgy mint délszláv tábor, ahol a résztvevők saját anyanyelvükön íródott alkotásokkal ismerkedhettek. Létezett olvasótábor cigány származású gyerekek számára is, amelynek keretén belül –saját kulturális örökségük figyelembevételével–vehettek részt önismereti és kapcsolati kultúrát fejlesztő előadásokon.

Ellentmondásos kép

Az olvasómozgalmak helyzete a szocializmusban ellentmondásos képet mutatott. A hatalom irányította a kulturális szférát, ez meglátszott a szovjet írók műveinek propagálásában, de közben az olvasótáborokban hátrányos helyzetű gyerekeknek is adott volt a lehetőség olvasási ismereteik bővítésére. A különböző olvasásnépszerűsítő kampányok révén nőhetett az emberek olvasási kedve.