Bezárt? Mégsem! Folytatódik a munka a fenékpusztai madárállomáson

Fenékpusztán negyven éve folyik a madárgyűrűzés, ez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tizenegy madárvártájának egyike. És az egyetlen, amelyik a Balatonnál található. Nagy veszteség lenne tehát, ha megszűnne. Márpedig ez a hír terjedt el tavaly szeptemberben, a fecskehavária kellős közepén. Az emberek százával, ezrével vitték oda dobozokban a legyengült madarakat, a madárgyűrűző állomás korábbi vezetése azonban engedély nélkül végzett madármentést. Erre az emberség és a társadalmi nyomás hajtotta. A madárvártát érintő hatósági intézkedést követően az MME Zala vármegyei szervezete tisztújítást tartott, az új vezetőség most a korábbi hibák kijavításán dolgozik, hogy nyárra méltóbb állapotban fogadhassák a madarak iránt érdeklődő táborozókat és segítőket. Jó hír, hogy tavasszal a madárgyűrűzés is elkezdődött, április közepétől csak hetente, tíznaponta folyik, hogy ne zavarják a fészkelő madarakat, július közepétől október végéig azonban folyamatos a munka. Ebben az időszakban már a táborok is működni fognak.

A terület, amelyik korábban osztatlan közös tulajdonban volt, két éve az állam tulajdonába került, kezelője a Balaton-felvidéki Nemzeti Park lett. Gál Szabolcs, az MME zalai szervezetének vezetőségi tagja azt mondja, az állomás tulajdonviszonyaival is akadtak évekig problémáik, olykor még bírsággal is fenyegették őket. A madarászok ugyanis szokásjog alapján használják negyven éve a területet, be is lakták. A legeltetés például az élőhely teremtést és a karbantartást szolgálta, a száj és körömfájás járvány okozta veszély elmúltával ismét folytatódni fog. Gál Szabolcs azt mondja, zajlanak az egyeztetések a madarász egyesület és a nemzeti park között, a két szervezetben sok a személyi átfedés, ezért jól értik egymást. Most a megállapodások közepén vannak. Mindannyian ugyanazt akarják: jogilag tiszta működést.

A szeptemberi hatósági döntés nem érhette váratlanul az egyesületet, hiszen évek óta több figyelmeztetést kaptak, hogy hagyjanak fel a madármentéssel. Erre ugyanis nem volt engedélyük. A védett madárfaj jogi kategória – Magyarországon szinte minden faj védett vagy fokozottan védett –, nem lehet még otthon sem engedély nélkül széncinegét tartani. A madármentéshez állandó orvosi felügyelet kell, és kevés ilyen hely van az országban. A legközelebbiek Székesfehérváron, Kőszegen és Sukorón. Tehát régóta tudható volt, hogy erre a tevékenységre Fenékpusztán nem állnak rendelkezésre a szükséges feltételek, ezért a továbbiakban Fenékpusztán nem terveznek mentőhelyet üzemeltetni.

A fenéki madárvárta komfortfokozata a kezdetek óta alacsony, mondja Gál Szabolcs. Villany van, de szennyvízelvezetés és folyóvíz nincsen. A zalai csoport a MÁV-tól bérli az állomásépületet, amire régóta nem költött a tulajdonos. Húsz évvel ezelőttig a nyári táborokat szolgálta, de mostanra nagyon lelakott. A cél, hogy újra vendégeket tudjon fogadni. Gyerektáborokat évek óta nem is szerveznek, de fiatalok, felnőttek, sokszor gyerekekkel eddig is jártak ide. Az alvást sátrakban lehet megoldani, de tábori WC-re nagy szükségük lesz, máskülönben csak a környezetet szennyezik.

Vannak a fenékinél gyengébben felszerelt madárvárták is, mondja Gál Szabolcs. Tömördön még villany sincs, a szalonnai tábor a nyár közepén az erdőben működik, javarészt nomád körülmények között, Ócsán és Sándorfalván viszont a kiváló kutatóházak szolgálnak. Fenékpuszta a nomád és a félnomád határán van. Idén július 13-án kezdik a folyamatos gyűrűzést, remélik, addigra pont kerül a történet végére. A nyarat már szervezik, tizenhárom vizsgázott madárgyűrűző jelezte, hogy egy-egy hetet elvállalna. Addigra az ivó-, a mosó- és a mosogatóvíz odaszállítása megoldható, a faházat újra beüzemelik, a komposztvécé is elkészülhet.

Fenékpusztán tehát nem állt meg a munka, a napi 100-200 madár meggyűrűzéséhez kell a segítség, vannak jelentkezők, de még természetesen szükség lenne továbbiakra is. Tőlük nem kérnek pénzt, bevételük legfeljebb a csoportvezetésből vagy a céges csoportokból származhat, ez arra elég, hogy a táborok költségét kitermeljék. Az MME megyei csoportjai önkéntes alapon működő civil szerveződések, senki nem pénzért dolgozik.

A szeptemberi fecskepusztulás társadalmi kezelése jó példa arra, hogy az állatmentés nem szakértelem nélküli tevékenység, a jószándék ehhez kevés, mondja a szakember. Az MME évente többször is felhívja a figyelmet arra, hogy a vízimadarak etetését abba kellene hagyni, de az állatszerető polgárokat ez sem állítja meg. Számtalan példát lehet sorolni arra, hogy az emberek buzgalmukban több kárt okoznak, mint hasznot. Felszedik a gyámoltalan fiókákat, pedig azok nem betegek, nincsenek bajban, csak fészekhagyók. Gál Szabolcs kedvence az a gemenci eset, amikor valaki sünt talált az erdőben, és felvette, hogy megmentse. Nem tudta, hogy a sünnek az erdőben a helye. A vadon élő állatok mentése sokszor társadalmi, és nem természetvédelmi igény. A Borisz ciklon miatt történt szeptemberi fecskehullás ennek klasszikus esete, nem csak nálunk okozott tömeges madárpusztulást. A felvetésre, hogy az emberek úgy érzékelik egyre kevesebb a fecske, és ezért próbáltak segíteni, Gál Szabolcs azt feleli: ez állományi szinten is látszik, 20-30 éve 40-50 százalékkal valóban több volt. Ám a füstifecske igazi világpolgár, közvetlen kihalás nem fenyegeti, és Magyarországon is gyakori. A madarak sok mindent kibírnak. A vegyszeres szúnyoggyérítés azonban legalább akkor károkat okoz nekik, mint most a Borisz ciklon, mert emiatt is összeomlóban van a rovarvilág. Csak erről kevesebbet szoktunk beszélni.

Hanthy Kinga