Farkas Bertalan: a magyar, aki az űrből is hazatért – és újra segít fellőni valakit

– Minden este, amikor lefekszem, visszagondolok arra, milyen volt a súlytalanságban aludni 45 évvel ezelőtt… – mondta Farkas Bertalan, Magyarország első űrhajósa, a Pelso Társaság és a Goldmark Károly Művelődési Központ közös eseményén Keszthelyen. Az est előtt adott interjút lapunknak a kutatóűrhajós.

A találkozó nemcsak nosztalgikus visszatekintés volt, hanem élő történelemóra is: Farkas Bertalan 1980. május 26-án indult a világűrbe a Szojuz–36 fedélzetén Valerij Kubaszov társaságában, majd június 3-án tért vissza a Földre. Az űrhajó május 28-án csatlakozott a Szaljut–6 űrállomáshoz, ahol Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajós fogadta a magyar-szovjet legénységet. A visszatérés a kazahsztáni Dzsezkazgan városától 140 km-re történt a Szojuz–35-tel.

Farkas Bertalan: „Szerettem volna még egyszer repülni”

– Valerij Kubaszov és Valerij Rjumin sajnos már nincsenek közöttünk. Szakmailag, emberileg is egy életre szóló barátság volt. Hiányoznak, nagyon. 

Beszélgetésünk során során természetesen szóba került a jelen és a jövő űrhajózása is: 

– Mindig ott volt bennem az akarat, hogy újra a világűrbe jussak. Amerikában, Kínában, Csillagvárosban is mindig biztattak, hogy menjek velük. De politikai akadályokba ütközött – emlékezett vissza. 

A legnagyobb öröme, hogy részt vehet Kapu Tibor és Cserényi Gyula felkészítésében, akik közül egyikük lesz a következő magyar az űrben. 

– 75 éves vagyok, de ennél csodálatosabb dolgot el sem tudok képzelni, minthogy részt vehetek Tibor és Gyula felkészítésében. Ez egy óriási megtiszteltetés számomra. Ha már én nem repülhetek, az is fantasztikus, hogy ott lehetek velük az indulásnál. Együtt fogok lélegezni Tibivel - ez óriási dolog.

Gondolatban ma is ott vagyok

Farkas Bertalan, ha felnéz az égboltra, nem azt látja, mint mi, akik nem jártunk odafönn. 

– Őszintén mondom, ilyenkor nem is vagyok itthon – gondolatban 45 évvel ezelőtt vagyok, a világűrben. Akkor még sokan nem is éltek, akik most kérdeznek. De én újra és újra átélem: aludtam a kabin egyik oldalán, alattam a parancsnok, fölöttem Kubaszov, földi értelemben a plafonon pedig Rjumin. Ezek az emlékek nem múlnak.

A mindennapjairól kérdezve Farkas Bertalan nevetve jegyezte meg: "Nem is kellett volna most itt lennem, de a barátaim rábeszéltek. És most, bármerre járok, mindenki mosolyog, gratulál, visszaemlékezik. Rengeteg e-mailt, telefont kapok – ez hihetetlenül jó érzés".

A legfontosabb tanács: biztonságos visszatérés

A beszélgetés végén az ifjú űrhajós generációnak is üzent: 

– A legfontosabb tanács, amit adhatok: szerencsés visszatérést! Mert elindulni csodálatos, kísérleteket végezni izgalmas, de a leglényegesebb, hogy épségben térjenek vissza.

Farkas Bertalan űrrepülése 45 évvel ezelőtt egy egész nemzetet töltött el büszkeséggel. Ma, közel nyolcadik évtizedében sem pihen: továbbadja tudását, támogatja az új magyar űrhajósokat, s újra meg újra feleleveníti azt az egyetlen, de örökké tartó hetet a súlytalanságban.