Játszva tanulni? Ezért kapott Eötvös József-díjat a keszthelyi tanítónő!

Katonáné Rosta Hedvig negyvenéves, példaértékű pedagógiai és kultúraszervezői munkáját idén az egyik legrangosabb szakmai elismeréssel, az Eötvös József-díjjal jutalmazták. Az Egry József Általános Iskola tanítónője nemcsak tanít, hanem élete minden percével nevel, közösséget épít, és örömöt csempész a tanulásba.

Eötvös József-díj: egy életút koronája

Ebben a díjban benne van negyven évnyi tanítás, a tanórákra való hosszas készülések, a gyerekekkel megélt csodás pillanatok, a szülőkkel épített hidak, és a kollégák támogatásának gyümölcse. Hedvig szavaiból nemcsak tapasztalat, hanem hit és szenvedély is árad: – A gyengébb tanulók felzárkóztatása, a tehetséggondozás, és a módszer, amit alkalmazom már több évtizede – mindez része ennek az elismerésnek. És hogy mi ez a módszer, ami mögött élete munkája áll? A válasza egyértelmű: – Az, hogy nálunk öröm a tanulás!

A módszer, ami belopta magát a szívébe – és az osztályterembe

Hedvig nem egyik napról a másikra találta meg az üdvözítő utat a munkájában. Már főiskolásként is érezte, hogy valami hiányzik: – Megtanultam a tantárgypedagógiát, de úgy éreztem, nincs  olyan eszköz a kezemben, amivel úgy igazán neki tudtam volna vágni a tanításnak. Aztán jött a nyár és egy háromnapos budapesti tanfolyam, ahol elsajátítottam a Humanisztikus Kooperatív Tanulásszervezés elméleti anyagát, ami után úgy éreztem, megtaláltam azt az utat, amelyen szívesen járok, s teljesen azonosulni tudok – emlékszik vissza a tanítónő.
Azóta is ezen az úton halad. Kooperatív tanulás, játékosság, drámapedagógia, személyiségfejlesztés – s ezek nem csak szavak, hanem tanítványai számára a mindennapok részei. 
– Nálunk a nap a szőnyegen, beszélgetőkörrel kezdődik, majd relaxálunk, agy-szemtornagyakorlatokat végzünk és személyiségfejlesztő drámajátékokat játszunk.
Igaz, hogy az ilyen típusú napindítással elmegy a tanóra fele, de ez később megtérül, hiszen a lelkileg nyitott gyerekeket sokkal jobban lehet terhelni, koncentráltabban tudnak figyelni.

Csoport, béke, szabályok – egy kis közösség igazi szabadsága

Az osztályterem nem csak tanulási helyszín , hanem egy szervezett , jól működő kis társadalom. Minden tanulónak  megvan a maga szerepe:

• békebíró,
• csendkirály,
• időherceg, 
• biztatómanó. 
  A gyerekek szimpátia alapú kiscsoportban dolgoznak adott szabályok alapján, felelősséggel, figyelemmel. 
  Ahogy telik az idő és a kisgyerekek  kiskamaszokká válnak , viharossá válhat az együttműködés, de Hedvig szerint ez természetes: 
  – Ez a viharzás szakasza. Ha ezt túléljük, akkor jön a normázás – a valódi együttműködés.
  Ezt segíti például az osztályukban felállított “békesátor” is, ahol a gyerekek saját maguk beszélik és  oldják meg a konfliktusaikat, mely után mosolyogva, kézen fogva játszanak együtt újra.Így könnyebb a fegyelmezés is, hiszen a tanulók saját maguk hozzák a megoldásokat, ami által jobban belsővé, elfogadhatóbbá válnak.
  Nem véletlen, hogy Hedvig osztályaiban kiválóak a tanulmányi eredmények, de nem csak a tantárgyi versenyeken jeleskednek, hanem az életben is. 
  – A volt tanítványaim közül sokan dolgoznak olyan munkahelyeken, ahol csapatban kell dolgozni. A kooperáció, az együttműködés számukra természetes, nem okoz gondot, hiszen ezt tanulták meg, ebben nőttek fel iskolás éveik alatt.

Egy élet tanulságai

Hedvig 1991 óta tanít a keszthelyi Egry József Általános Iskolában, s több évtizedes pedagógusi munka után, Eötvös József-díjjal a kezében sem pihen. – Még mindig izgalomba hoz a tanítás, s szeretek új dolgokat kipróbálni, bevinni a tanórákra, amivel örömmé varázsolhatom tanítványaim mindennapjait. Nem létezik olyan, hogy “belefáradtam, nem megy”, csak olyan létezik, hogy elfáradtam kicsit, de folytatom!