Egy tojás, amiből legalább hárman jóllaknak - a legolcsóbb is háromezer forint, de 11 ezerért is hozzájuthatunk

Még a tavasz folyamán ajándékba kaptunk emutojást. Ahogy forgattam az egyébként súlyos, pórusos, csodálatos sötétzöld színű tojást, azon gondolkodtam, hogy milyen keveset is tudunk róla és mennyire nem alap a magyar konyhákban az emutojás.

Az emutojás akár luxuscikknek is számíthat, a legolcsóbb helyen is 3 ezer forint darabja

Gyorsan rá is jöttem, miért van ez így. Egyrészt, mert még kevesen foglalkoznak nálunk emutenyésztéssel, a többség inkább hobbiból tartja, például a hozzánk közeli állatsimogató vezetője is így van ezzel. Másrészt, mert az emutojások csak szezonálisan kaphatók, általában decembertől májusig. A nőstény emu ebben a szezonban 3-4 naponta egy tojást rak. Harmadrészt, mert az emutojás iszonyúan drága. A piacokon 5-6 ezer forint között mozog az ár, de láttam a közösségi médiában 11 ezer forintos árban hirdetett emutojást is. Igaz, egy emutojás 10-15 tyúktojásnak felel meg, így akár 3-5 ember is jól lakhat egy tojásból készült rántottával. 

Fúrót, légfúvót készíts elő, ha fel akarod nyitni!

Nosza, el is határoztuk a rántotta készítését emutojásból. Nagyon kíváncsiak voltunk persze. Az első bökkenő a "hogyan nyissuk fel tojást" volt. Mivel vastag, erős a héja, ezt nem lehet csak úgy feltörni, úgyhogy fúróval próbálkoztunk, sikerrel. Aztán jött a "hogyan szedjük ki a belsejét" fejvakarós kérdés. Szerencsére van erős tüdejű a családban, aki ki tudta fúzni, de olvastam, hogy akváriumi légfúvó használatát is tanácsolják e célra. A rántottakészítés metódusa már a tyúktojáséval egyezik: tojást felverni, szépen megsütni.
Az íze nagyon érdekes, különleges, sokkal krémesebb és lágyabb, mint a tyúktojásé, őszintén szólva elég fura volt. Hárman laktunk jól belőle egyébként.
Az emu egyébként Ausztrália egyik címerállata, és nem sok tartotta, hogy ki ne irtsák őt, méghozzá éppen az ausztrálok. A történelem egyik legnevetségesebb, egyben legostobább háborúját hirdették meg ugyanis ellenük 1932-ben. 

Szégyenteljes háború az emuk ellen

Ebben az időben Ausztráliát is sújtotta a nagy gazdasági világválság. A Múlt-kor történelmi folyóirat szerint az első világháború veteránjainak földosztó programja Nyugat-Ausztrália zord vidékein sokak számára kilátástalan megélhetést hozott, hiszen a gazdálkodáshoz szükséges tapasztalat és erőforrások gyakran hiányoztak. A búzaárak zuhanása és az agrárexport visszaesése tovább mélyítette a krízist. Ebbe a feszült helyzetbe robbant be egy váratlan probléma: az emuk. A száraz belső területekről a termékeny délnyugati földekre vándorló, akár 20 000 madárból álló csapatok 

• letarolták a termést és 
• lerombolták a kerítéseket, 
• utat nyitva más kártevőknek, például a nyulaknak.
  Több sem kellett a gazdáknak: azonnal a szövetségi kormányhoz fordultak segítségért. A védelmi miniszter pedig katonákat küldött az emuk ellen.A 7. könnyű tüzérségi zászlóalj Lewis-géppuskákkal és automata fegyverekkel felszerelkezve, 1932 novemberében indította meg a hadműveletet Campion térségében. A hadjárat során több mint 2500 lövést adtak le, de a hivatalos adatok szerint csupán 986 emut sikerült elpusztítani. A költséges és nevetségesen eredménytelen műveletet 1932. december 10-én függesztették fel, és az emuháború a legszégyenteljesebb harcok egyikeként vonult be nemcsak Ausztrália, de a világ történetébe is. 
  Ma már szerencsére ezeket az állatkákat féltve őrzik, nálunk jobbára állatkertekben találkozhatunk velük, de növekszik azok száma is, akik tartással akarnak foglalkozni.