Honvédtisztből levéltárnok: Kerkapoly Balázs életútja

Kerkapoly Balázs Kővágóörsön született 1830. augusztus 4-én, református családban, Kerkapoly István, a Tapolcai járás főszolgabírója (Zala vármegye későbbi első alispánja és országgyűlési követe), valamint Kelemen Róza fiaként. 1840-ben a Pápai Református Kollégium diákja lett, és 1848-ban is ugyanott volt másodéves joghallgató.

Amikor 1848. november-december folyamán a besorozott zalai honvéd újoncokból Keszthelyen megalakították az 56. honvédzászlóaljat, a 19. életévébe éppen csak belépett Kerkapoly Balázs önként csatlakozott az alakulathoz, melyben később a származására, iskolai végzettségére, valamint szolgálati érdemeire való tekintettel őrmesterré nevezték ki. 1848 decemberének végéig az 56. honvédzászlóalj honvédeivel Perczel Mór honvéd tábornok Zala megyében állomásozó hadtestében teljesített szolgálatot. Alakulata ekkor a Szekulits István honvéd őrnagy vezette hadosztály kötelékében, a Nagykanizsa, Keszthely, Sümeg és Tapolca útvonalon hagyta el Zala megyét, és 1849. január 7. körül Ceglédnél csatlakozott ismét Perczel tábornoknak a december 30-ai móri ütközetben megfogyatkozott hadtestéhez. A Szolnok térségében 1849 januárjában végrehajtott hadműveletek során az 56. honvédzászlóalj közvetlenül nem bocsátkozott harcba; az igazi tűzkeresztségen a február 26–27-ei kápolnai csatában esett át. A csatát követően Kerkapoly és bajtársai visszavonultak a Tisza mögé, majd csaknem egy hónapnyi erőgyűjtés után részesei lettek az április elején induló tavaszi hadjáratnak. Az 56. honvédzászlóalj katonái kétes hírnévre tettek szert az április 6-ai isaszegi csatában, ahol tévedésből a saját gyalogságukra lőttek, de azután csakhamar jóvátették a hibát. Április derekán Pest előterében vettek részt kisebb ütközetekben, majd a császári kézen maradt Budát ostromló honvédsereg részesei lettek. Budavár május 21-ei bevétele során – hasonlóan a 47. zászlóaljban vitézkedő bátyjához, Tivadarhoz – Kerkapoly Balázs is bizonyíthatta bátorságát. Alakulata május végétől június végéig a Vág menti hadjáratban, majd július közepéig Komárom alatt harcolt.

Az 56. honvédzászlóalj ideiglenes parancsnoka, Pirovits Károly százados 1849. július 4-én három tiszti és négy altiszti kinevezést terjesztett fel a fővezérséghez a szőnyi táborból. Ezek között, az alakulatában főhadnagynak ajánlott Farkas Géza helyére javasolta Kerkapoly Balázs őrmester (polgári állása: tanuló) előléptetését hadnaggyá, amit – július 1-jétől számítandó ranggal és illetménnyel – Klapka György tábornok erősített meg, illetve hagyott jóvá Komáromban július 7-én.

Az 56. honvédzászlóalj július 13-án a komáromi erődrendszer védőseregéhez csatlakozott, és Komáromban maradt, illetve annak közvetlen körzetében harcolt a szabadságharc végéig. Amikor Ujházy László komáromi kormánybiztos 1849. augusztus 29-én egy felhívást bocsátott ki a haza ügyében teendő önkéntes felajánlásokra, az adományok gyűjtőívét az 56. honvédzászlóalj tisztikara is aláírta. A 22 főnyi tisztikar összesen 71 forintot ajánlott fel e nemes célra, valamikor augusztus 30. után és szeptember 4. előtt, s az adományozók között volt Kerkapoly Balázs hadnagy is. Az alakulat katonái Komárom feladásakor, 1849. október 2-án tették le a fegyvert. Miután megkapták a megadás feltételéül szabott menlevelet, büntetlenül hazatérhettek, mentesültek a megtorlástól.

A felelősségre vonást ilyen módon szintén elkerülő Kerkapoly Balázs 1850-es évekbeli, abszolutizmus alatti tartózkodási helyét és tevékenységét nem ismerjük; a neve sem a zalai megyefőnöki iratok névmutatóiban, sem a korabeli sajtóban nem fordul elő. A vármegyék alkotmányos önkormányzatának átmeneti helyreállítása idején, 1861 elején azonban már biztosan a zalai megyeszékhelyen tartózkodott, s a vármegyei tisztújítás során, február 8-án közfelkiáltással levéltárnoknak választották meg. Zala vármegye levéltárnoki hivatalában mindössze néhány hónapot töltött, mivel a provizórium bevezetésekor, ugyanezen év november 11-én – a többi alkotmányos tisztségviselővel együtt – ő is lemondott tisztségéről. Munkájának nyomaival így is számos helyen találkozunk a vármegye iratai között, sőt még arra is volt ideje, hogy felmérje, hány kötet maradt meg a megye reformkori könyvtárának állományából, ám levéltárnoki ténykedését mégsem ez, hanem két botrányos eset tette emlékezetessé.

Az egyik ügy kivizsgálásában ifjú jogászként közreműködő Eötvös Károly örökítette meg később „A Bakony” című kötetének Kerkapoly famíliáról szóló fejezetében, hogy 1861-ben a vármegye levéltárnokától hamis megbízólevéllel csalták ki a dúsgazdag becsehelyi földesúr, idősebb Csuzy Pál – a fiatalon elhunyt 1848-as honvéd őrnagy, ifjabb Csuzy Pál apja – végrendeletét, amit azután meghamisítottak, a vagyonát pedig állítólag elsikkasztották. Szintén Kerkapoly hivatalviselése idején történt, hogy az adófőkönyvek után kutató császári pénzügyőrök és csendőrök 1861. június 8-án, majd szeptember 21-én is feltörték a vármegyeházán lévő levéltárat; az utóbbi esetet Kerkapoly szeptember 26-ai, Koppány Ferenc első alispánhoz intézett jelentéséből ismerjük.

Kerkapoly Balázs a provizórium időszakában, 1862 körül átmenetileg a Vas vármegyei Németújváron telepedett le, feltehetőleg a Batthyány-uradalom alkalmazottjaként. 1863 márciusának elején onnan küldte be a helybeli ifjúság által rendezett táncvigalom jövedelmét a magyar írói segélypénztár számára, 1865. november 30-án pedig a „Hon” című lap hasábjain számolt be a németújvári választókerületben tartott képviselő-választás eredményéről. A következő év őszén már ismét a zalai megyeszékhelyen találjuk; 1866 novemberében 50 koronát adakozott Zalaegerszegen az Egressy-szobor javára.

Zala vármegyének a kiegyezést követően tartott, 1867. május 6-án kezdődött tisztújításán a megyei árvaszék ülnökei közé választották. Amikor abban az évben igazolták mint az 56. honvédzászlóalj volt hadnagyát, és belépett a Zala megyei Honvédegyletbe, az egylet törzskönyvébe a következőket jegyezték be róla: foglalkozása megyei ülnök, nőtlen, testi állapota jó, nem tart igényt segélyezésre, lakóhelye Zalaegerszeg.

A vármegye 1872. január 9-ei – a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását követően tartott – tisztújításán ismét megyei árvaszéki ülnökké választották. Kerkapoly Balázs négy évvel később, életének 47. évében – az anyakönyvben és a gyászjelentésében is tévesen 45 évesnek írták –, tüdővészben hunyt el Zalaegerszegen, 1877. február 9-én, s két nap múlva Horváth Károly plébános temette el a város sírkertjében.