Tűzharc a rendőrökkel a hahóti erdőségben I.

Egy Bátaszéken élő cigány család más és más vármegyét felkeresve követett el betöréses lopásokat, így jutottak el Fejér és Veszprém megyéből Zalába, ahol egy nagy bőrüzletet fosztottak ki, és egy pincét törtek fel. Amikor ezt a helyiek észrevették, 10-12 ember karóval felszerelkezve üldözésükre indult. Találkoztak egy rendőrjárőrrel, akivel együtt folytatták az üldözést. Sikerült is őket elfogni, amint éppen szekerükkel igyekeztek menekülni. Az elfogásuk után két rendőrjárőr felült a kocsijukra és be akarta kísérni őket a pacsai rendőrőrsre. Ekkor azonban Kolompár Petrovics a lovak közé vágott és a szekeret egy szakadékba vezette. A kocsi felborult, és ezt a pillanatot használták ki a banda tagjai arra, hogy a két rendőrt megtámadják. Fojtogatták, ütlegelték őket, majd a súlyosan sérült rendőröktől elvették fegyvereiket és szolgálati táskájukat. Egy Nagykanizsáról érkező autóbusz utasai és vezetője észrevette, hogy mi történt és azonnal üldözőbe vették a tetteseket, akik a hahóti erdőbe menekültek.

A további részleteket a Zala 1948. május 25-én megjelent bírásági tárgyalás tudósításából idézzük fel: „Csakhamar a megye minden részéből összegyűjtött nagyszámú karhatalom jelent meg a helyszínen, amely rendőrökből és határvadászokból állott. Átfésülték az erdőt és ekkor fegyverlövésekre lettek figyelmesek. A cigányok fákra mászva lövöldöztek a rendőrök felé. Nagy tűzharc kezdődött, amelynek végül az lett az eredménye, hogy sikerült három cigányt elfogni, ketten megszöktek. A negyediket, Kalányos Julit csak úgy tudták megadásra bírni, hogy rálőttek, és a lábfejét megsértették. Azóta is a nagykanizsai kórházban fekszik.” (Zala, 1948. május 25.)

A Zala munkatársának sikerült engedélyt kapnia egy rövid beszélgetésre Kalányos Juliával a nagykanizsai kórházban. A történetet ezzel a riporttal folytatjuk.