A kályha a szenvedélye, gyűjteményéből múzeumokba is került – fotógaléria

Vaszkó Ernő, a gyenesdiási Antikkályha-gyűjtemény alapítója és gondozója nem csupán gyűjtő, hanem valódi művész és történetmesélő, aki a vas öntött tárgyak és kályhák révén őrzi és meséli el a Monarchia korának ipartörténetét. Szerény, de mély elhivatottsággal beszél arról, hogyan változott a gyűjtés tempója az évek során, s hogyan helyeződött át a hangsúly a meglévő darabok restaurálására.

Szenvedélye: a kályha

Vaszkó Ernő története a gyűjtéssel egy szinte véletlen találkozással indult, amikor egy lomtalanítás során megpillantott egy kályhát, és úgy érezte, nem hagyhatja, hogy az enyészeté legyen. Az első darab éveken át a sógoránál hevert, mígnem tíz évvel később újra előkerült és megindította Ernőt a javítás, restaurálás és gyűjtés útján.

A vas szépsége és kihívásai

Ernő szerint az öntöttvas tárgyak szépsége és értéke nem csak a formájukban, hanem az elkészítésükben rejlik. – A vas, mint anyag, sokkal több szaktudást és munkát igényel, mint például az arany – magyarázza. Egy-egy vaskályha vagy öntöttvas tárgy megalkotása rendkívüli szakértelmet követelt a mintakészítőtől, az öntőmestertől és a formatervezőtől is. Az ilyen tárgyak restaurálásával Ernő nem csak megőrzi őket, hanem tiszteleg azok előtt a mesterek előtt, akik egykor létrehozták ezeket.

Különleges gyűjtemény

Az évtizedek alatt Vaszkó Ernő mintegy 4000 kályhát érintett meg, közülük sokat restaurált, másokat kereskedelmi céllal vásárolt és adott tovább. Gyűjteményének legértékesebb darabjai azonban ma már közkinccsé váltak: többek között a Nemzeti Múzeum és az Öntödei Múzeum őrzi azokat. A gyűjtemény mintegy 70 darabja továbbra is megtekinthető Gyenesdiáson, ahol az érdeklődők személyesen találkozhatnak Ernővel, aki örömmel osztja meg tudását és történeteit. Beszélgetésünkkor is egy meleg kályha mellett vagyunk, az előző esti bepakolás fűti a házat, a hatalmas kályha pedig ontja magából a meleget.

A restaurálás: verseny az idővel

A műhelyben számtalan tárgy sokasodik, a restaurálás Ernő számára nemcsak szakmai kihívás, hanem egyfajta versenyfutás az idővel. – Attól félek, most már lassan kifutok az időből, és nem lesznek kész – mondja. A kályhák sokszor szétszórva, több alkatrészben érkeznek hozzá, így nemcsak a javításhoz, hanem az összeállításhoz is komoly tapasztalat és türelem szükséges.

A vas művészete

Ernő gyűjtőszenvedélyének mélyebb mozgatórugója az alkotók iránti tisztelet és csodálat. – Hihetetlen, hogy valaki kifaragta, megtervezte, megalkotta ezeket a mintákat, ma már ilyen mesteremberek nincsenek – mondja. Számára az öntöttvas kályhák és tárgyak nem csupán ipari emlékek, hanem műalkotások, amelyek megmutatják, mire képes az emberi kreativitás és szakértelem.

Egy élet munkájának üzenete

Vaszkó Ernő számára az öntöttvas kályhák megmentése és gyűjtése nem csupán hobbi, hanem küldetés. – Próbálom megmenteni – mondja egyszerűen, de szavaiban ott van az elhivatottság és a szenvedély, amely egy életen átível. Az alkotások megóvásával nemcsak a tárgyak fizikai formáját, hanem azok történetét, szellemét és az alkotók munkáját is megőrzi az utókor számára. S hogy mi lett az első kályha sora? Ernő felújította, s mivel kilógott a gyűjteményi sorból, így új gazdára lelt.