2025.01.22. 10:45
„Nem a tv a kultúra, az ágy széléről nézve…” - Zalai találkozások Hofi Gézával (galéria)
Huszonhárom évvel ezelőtt, 2002 április 10-én hunyt el Hofi Géza humorista, előadóművész. Az 1970-es évek óta Zalában is többször fellépett, és minden alkalommal szívesen adott interjút a Zalai Hírlapnak. Ezekből az írásokból idézve emlékezünk a Kossuth-díjas művészre.

Hofi Géza 1994-ben Nagykanizsán, Szakony Attila fotója
„Kedden Nagykanizsán, szerdán pedig Zalaegerszegen – zenés politikai kabarék keretében – nagy sikerrel szerepelt Hofi Géza. – Mennyi ideje van? – Amennyit csak akar. Miért van úgy meglepődve? – Nos, azt hallottam, hogy szereti keresztben lenyelni az újságírókat. Hofi Géza arcán könnyű felhő suhan át – Hm. Való igaz, hogy egy alkalommal és okkal, megharagudtam egy újságíróra. De miért kell általánosítani? (…) Az emberek már „hofizmusról” beszélnek, a művelődési központba jövet nem azt mondják, hogy kabarét nézni megyek (amelyben mások is szerepelnek), hanem Hofit látni. – Tényleg, miben is áll a „hofizmus” lényege? – Elmondom azt, amit az emberek hallani akarnak. Megvárom az alkalmas pillanatot és akkor robbantok… - Szeret rögtönözni. Megengedi, hogy „levigye” a közönség? Jólesően sóhajt. – Az előző műsorban negyven percig voltam a színpadon. Húszig kellett volna. De hát mit csináljak? Ha van „vevő”, nekem nem lehet spórolni. A közönség partnernek bizonyult, engedte, hogy kiszolgáljam őket. És én jól éreztem magam! Hogy elvisznek-e? Hát… egy pontig igen. A politikai kabaré stabil. Képzelje el, hogy ülök a parton, lóbálom a lábam, billegek a víz fölött, de nem esem bele…” (Zalai Hírlap, 1974. február 7.)

„Szokatlanul egyszerű plakát hirdeti az új Hofi kabarét. Hogy ez semmit sem jelent bizonyítja a zalaegerszegi sportcsarnok bejáratánál kiragasztott cédula – a hétfőn hatórára hirdetett előadásra minden jegy elkelt. Készséges, amikor arra kérem, beszélgessünk. – Jó, de miről? – kérdezi, miközben betessékel az öltözőbe. – Hiányoltuk a tv szilveszteri műsorából – vágok mindjárt a dolgok közepébe. – Nem a tv a kultúra, az ágy széléről nézve… - szól rezignáltan.” (Zalai Hírlap, 1988. március 16. Sinkovics Eta)

„- Mit tenne, ha megválasztanák miniszterelnöknek? – Ehhez az kell, hogy jelöltessem magam, de nem vállalnám. Amikor jönnek kopogtatócédulákkal, hogy mennyit szedtek össze.. Járom az országot, itt például őrjöngő zsúfoltság van két előadáson, s ez így van sportcsarnokban, mindenhol. Képzelje el – ezek különböző népre, nemzetre, meg népszerűségre hivatkoznak -, ha én úgy döntök, hogy elindulok a választásokon, öt perc alatt enyém lehetne az ország, annyi cédulát kapnék. – Ha – tegyük fel – egyik napról a másikra nem lenne mondanivalója, mihez kezdene? – Boldog lennék! – Biztosan kibírná anélkül, hogy megszólalhatna? – Nézze, az ember a boldogságot addig bírja, amíg él. Ha azt megérhetném, hogy boldog emberek élnek itt, akkor nem az a lényeg, hogy én most szerepelek vagy sem. De fogadjunk, hogy meg tudok majd szólalni, hogy meg kell majd szólalni! Nem vagyok elkeseredett, nem látom sötéten a dolgokat, csak itt azért van zsúfolt ház, mert a nagy tömeg, a közönség szintén így látja. Itt ma este randevúnk van. A Hofi mondja azt, amit én akarok mondani, csak én nem tudok felmenni a színpadra. Nem férnénk el!” (részlet Lendvai Béla Hofi Gézával készített, 1994. április 23-án megjelent interjújából)
Zalai találkozások Hofi Gézával
Fotók: ZH Archív