Az év madara 2025-ben a böjti réce

Az MME Az év madara akciójának célja a kezdetek óta változatlan: természetvédelmi problémák által érintett fajokat, illetve madárcsoportokat igyekeznek a figyelem középpontjába helyezni. Az ügyben a civil szervezet tavaly nyáron írt ki a lakossági internetes szavazást: a kanalas, a böjti és a nyílfarkú réce közül lehetett választani. Az akkori indoklás szerint azért a récékre esett a szakemberek választása, mert ezek a madarak erősen kötődnek a nyílt vízfelületű vagy ilyenekkel tarkított tavakhoz, mocsarakhoz – pont ahhoz az élőhelytípushoz, amit különösen érzékenyen érint, veszélyeztet a klímaváltozás, a nem megfelelő gazdálkodás és területhasznosítás. Ezért különösen fontos a tavak, mocsarak védelme, és ennek üzenetét – mintegy az élőhelytípus nagyköveteként – sokkal kézzelfoghatóbbá teszi egy látványos és érdekes récefaj.

Ez a nagykövet pedig végül a böjti réce lett, mely a leadott 3242 szavazat 52 százalékát szerezte meg, miközben a nyílfarkú récére, illetve a kanalas récére a voksok 26, valamint 21 százaléka érkezett.

Az MME friss közleménye szerint a böjti réce viszonylag kis termetű vízimadár. Magyarországon szórványos fészkelő, tavasszal a böjti szelekkel érkezik. Eurázsiában és Afrikában, különösen a mocsaras, sekély vizű területeken fordul elő. Hazánkban egészen 2004-ig vadászható volt, de állományának csökkenése indokolttá tette természetvédelmi oltalmát, így 2008-tól védett, jelenleg fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.

Az év madara megtalálható Zalában is

Leggyakrabban szikes sík vidéki mocsárréteken, nedves réteken, szikes tavakon, nyílt vizekkel tarkított és ritkás növényzettel benőtt tocsogókban, kubikgödrökben és elöntött mezőgazdasági földeken telepszik meg. Természetesen előfordul a vízimadarak nemzetközi hírű paradicsomában, a Kis-Balatonban is - mondta el Fehér Csaba Endre, az MME Zalai Helyi Csoportjának elnöke. Vonuláskor is hasonló élőhelyeken jelenik meg, de előfordul mély vizű tavakon és folyókon is. Az elmúlt évtizedekben az elterjedési területe észak felé tolódott el.  Vonuló, a telet Afrikában a Száhel-övezetben, valamint Ázsiában (India, Délkelet-Ázsia, Új-Guinea) tölti. A világ-, az európai és hazai állománya is csökken.

Legfontosabb veszélyeztető tényezője a fészkelőhelyek csökkenése a folyószabályozások, lecsapolások és a kiszáradás következtében. Az Alföldön jelentős mértékben csökkent a vizes élőhelyek száma és kiterjedése, a meglévőket pedig jelentős mértékben sújtják a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai, elsősorban a csapadékeloszlás változása. A fészkelőhelyek nem megfelelő kezelése (cserjésedés, legeltetés hiánya) tovább csökkenti az alkalmas fészkelőhelyeket. A költéseket sok esetben meghiúsítják a fészekragadozók (róka, borz, vaddisznó, aranysakál, varjúfélék), a vonulási útvonalakon pedig a vadászat jelent közvetlen veszélyt.