Idén próbára teszem a babonaságokat

Hajnalban, ráadásul órára keltem, mostam, takarítottam, sőt: a szemetet is kivittem (közben a jószerencsémet persze próbáltam a lakáson belül tartani), majd a nap hátralevő részében ültem a gép előtt és dolgoztam. Továbbá nem ettem lencsét, se az édes év reményében süteményt, nem húztam meg a malac farkát, de még csak rétest sem nyújtottam, ami állítólag hosszítaná nem csak az életet, a boldogságot is. (Na jó, futni azért elmentem...) 

Aztán mindezt kompenzálandó igyekeztem nagyívű terveket megfogalmazni a 2025-ös esztendőre s közben jókívánságokat kigondolni Önnek, Kedves Olvasó. Végül egy ír áldásra esett a választásom: „Legyen előtted mindig út, Fújjon hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten”. Egy év múlva ugyanitt jövök a babonátlanítás tapasztalataival. Addig is: boldog új esztendőt, Zala vármegye!