2024.12.02. 13:34
Palagruža, a pápa mezeje az Adria közepén (2. rész)
A 12. században a toszkán Siena szülötte, III. Sándor pápa is megfordult a szigeten. Megbízható források szerint 1177.március 9-én, hamvazószerdán véletlenül vetődött errefelé. Tíz vitorláshajóból álló flottájával Velencébe tartott, amikor viharban az Adria közepére sodródtak, Palagruža szigetére. A kellemetlenségek ellenére az egyházfő el volt ragadtatva a szigetcsoport szépségétől és a fogadtatástól. A helyi halászok egy kis fennsíkon szolgáltak fel vacsorát neki. A helyet azóta a Pápa mezejének hívják. Cikkünk 2. részét olvashatják.
Palagruža, ahol az Adria legnagyobb világítótornya van a Monarchia idejéből
Fotó: Plovput Vis
A kényszerkitérő, vagyis Palagruža után a flotta folytatta útját Zára (Zadar) felé, ahol három napot töltött. Az egyháztörténet ezt tartja számon az első horvátországi pápaplátogatásként. A katolikus egyház feje innen áthajózott tovább a túlpartra, a lagúnák városába (Velencébe), ahol I. Barbarossa Frigyes német-római császár várta.
Palagruža, ahol az Adria legnagyobb világítótornya van
Ha már mi is túl vagyunk a viszontagságos hajóút megpróbáltatásain, úgy tűnik, a csend, a béke és a nyugalom honába értünk. A parton fölkapja a fejét az utas, amint száz méteres szikla csúcsán megpillantja egész Adria legrégibb és legnagyobb világítótornyát, amely 1875-ben épült. A többszintes főépület további 26 métert kúszik az ég felé. A jelzőtorony manapság, a GPS-ek világában is jó szolgálatot tesz, irányt mutatva az úton lévőknek. Fénye már 40-50 kilométer távolságból föltűnik, így a hajós időben ráállhat a helyes menetirányra.
A környék sohasem kihalt teljesen. Nyáron mindig akad egy-két egyszerű vitorlás, ritkábban luxus kategóriájú, teljes komforttal ellátott yacht. Állandó jelleggel itt van az objektum személyzete, ők négyen 2-2 fővel havi váltásban dolgoznak. Van, aki a feleségét is maga mellett tudhatja. Egyikőjük Németországból nősült. Manuela asszony elmondta: élvezi az itteni élet minden pillanatát. Konyhája számára gyűjti és elrakja, tartósítja a zöldségeket, így az ő szemében királyinak tartott vadon termő spárgát vagy fűszernek és gyógynövénynek egyaránt hasznos kapribogyót. Ezek mellett kertjében ott virít a szép virágú díszkáposzta, továbbá a mediterrán rhododendron és az oleander.
Két bérelhető apartmanjuk van
A személyzet meteorológiai megfigyeléseket is végez, háromóránként mérik és jelentik az országos központnak a levegő és a víz hőmérsékletét, a szél erejét, irányát, megfigyelik a hullámzás mértékét és a felhőzet állapotát. A két bérelhető, vendégfogadásra szánt apartman kezelése is az ő feladatuk. Nem is szólva az épület karbantartásáról: az ide sodródó sócseppek rátapadnak az ajtókra, ablakokra és spalettákra, így azok időnként festésre-mázolásra szorulnak. Nyáron, amikor néhány vitorlás horgonyoz alant, őket is gardírozzák. Persze, azért marad ideje a hobbira, főként a horgászatra és a halak elkészítésére. Munkájukat most már megkönnyíti a 138 méter hosszú felvonó, amely 200 kiló teher szállítására képes egyszerre. Régebben a málházást szamarak végezték. Az ide látogatóknak továbbra is marad a gyaloglás a világítótoronyhoz. Az illatos, örökzöld rozmaringbokrok és más örökzöldek között 600 méter meredek ösvényt kell megmászniuk, miközben ártalmatlan gyíkok és apró szöcskék kísérik útjukat.
Szervezett turistacsoportok nemigen vannak errefelé, legfeljebb valamely helyi halásszal lehet megállapodni az oda- és visszaútról, s ez jó abból a szempontból, hogy nem kell tartani a túlzott környezetterheléstől. Leginkább a minimális komforttal kiegyező robinzonádturisták vetődnek errefelé, akik vágynak a magányra, s egy időre meg tudnak lenni zajos éttermek, pörgés, esetleg mobil nélkül. Mindezekért kárpótolja őket a szabadsággal párosuló látvány. Feledhetetlen lehet számukra az ébredés a páratlan napkeltével, majd estefelé álomba merülés a szintén egyedülálló napnyugtával. A központi csillagnak számító égitest útját semmi sem állja a közeli s távoli horizonton.
Még érdekesebb, hiszen a legtöbbünk számára elérhetetlen
Palagruža legtöbbünk számára a távolsága miatt elérhetetlen, de ettől még érdekesebb, titokzatosabb. Tudatalattimban hosszú ideje őrizgetem vágyamat, hogy visszajussak oda, ahol átélhettem a lélek végtelenségét, a helyre, ahonnan mindenen túl lehet látni. A pillanat Vajda János: Nádas tavon című versét juttatja eszembe: ,„Minden oly csodás, tündéri…/Gondolatom messze téved. / Kék ürén a semmiségnek…” A kék űr jelentése minden ami messze van, ami már „semmi”, ami már beláthatatlan.
Oly gyönyörű, oly távoli és oly ellenállhatatlan minden! Számomra ez jelenti az egyik legszebb dalmáciai kirándulást, azt, hogy eljutottam a mindenség tetejére. Érzelgősségemet megosztom az egyik ismerősömmel. Az illető a szemembe vágja: őrület, hogy képes vagyok olyan messzire menni, hogy élvezhessek valamit, amiben az ő számára semmi különös nincs. Ő is verssel felel, József Attila egyik sorát idézi pesszimistán: „A semmi ágán ül szívem…” Nyilván mások is vannak rajta kívül, akik nem tartják nagyra e természeti tüneményt, puszta képzelődést látnak benne. Egyébiránt adott esetben a fantáziálás sem teljesen elvetendő… Mint annak a slágerszerzőnek az esetében, aki érzelgős dalban megénekelte a Palagruža szigetet. Tele szójátékokkal. Amint a komponista elárulta: még nem járt ott, ám adódó alkalommal igyekszik eljutni oda….
Ez a „semmi” felemelő érzéseket csal elő, amikor a tenger közepéből kilógó sziklaszirtre érünk. Elbűvölő a szemünk elé táruló végtelen, smaragdzöldbe hajló kékség. Épp egy erős szél (a bóra) után vagyunk, amikor kitisztul az ég, s 60 kilométerre is ellátni, egészen Itáliáig, az innenső oldalon pedig Hvar, Korcsula, Mljet és Lasztovo szigetig.
Kevesen vállalkoznak arra, hogy a szárazföldről jövet, Splitig esetleg egész napot kell vesztegelniük dugóban az autópályán, ami a nyári csúcsidőben nem egyszer fordul elő. És ez még csak az út könnyebbik fele, hisz hátra van még a szeszélyes nyílt tenger, aminek a leküzdése modern tengeri cirkálón is sok időt vesz igénybe.
Egy ilyen helyen megáll az idő. A körülmények arra marasztalnak, sarkalnak, hogy maradjunk vagy legalább még egyszer visszatérjünk. Arra nem is gondolunk, hogy a varázslatosság ellenére kegyetlen és vad is tud lenni a nagy víz közepe. Például amikor télen napokig kitart a rossz idő, s a tomboló vihar miatt teljes magányra van ítélve a személyzet. Nincsenek látogatók, egyedül vannak. A széllökések olyannyira erősek, hogy kis időre is kockázatos elhagyni kőépületet. Ahogy az egyik toronylakó fogalmazott: ilyenkor Istenhez imádkozik, hogy ne legyen beteg vagy megússza sérülés nélkül, mert nincs orvos… Olykor a mobilhoz szükséges térerő is kihagy…
Remény – John Lennonnal
Elgondolkodtató sorok David Van Reybrouck kortárs flamand írótól és tudóstól: „Az utazás gazdagít? Egy frászt! Minimális foglalatoskodások halmaza. Csak utólag, az idő- és térbeli távolság révén tűnik a vállalkozás ismét egzotikusnak. A valóságos utazás a képzeletbeli utazás, és az emlékezés alkotta utazás kényszerű korlátozása…”
A lélektan tudományából ismert jelenség az imagináció, amely terápiás célokat is szolgál. A huszadik század elején az angol-amerikai költői irányzatban is föltűnik, tömör, érzékletes képek formájában. Az imaginárius szó jelentése: képzelet, fantázia. Alapja a relaxált (ellazult) tudatállapot, amikor szabadjára engedjük a képzeletünk áramlását, amelynek során belső képeket tapasztalunk. Ezekben látomásokban megjelenhetnek a jelenben vagy a múltban átélt fontos események, képek, személyek. A megtörtént korábbi képek újraélésére erősít rá a Hajónapló című úti film, akárcsak John Lennon örökbecsű dala 1971-ből, az Imagine, amely arra buzdít, hogy képzeljük el a béke világát, ahol nincsenek nemzeteket elválasztó határok…
Palagruža:
- a szárazföldtől legtávolabb lévő horvát sziget
- 0,286 km² területű, 1400 méter hosszú, 300 méter széles és 90 méter magas
- A sziget környéki tenger a homároknak és az adriai barrakúdáknak is otthont ad
- teljes területe rezervátumi védettség alatt áll, sok állat- és növényfaj kizárólagos lelőhelye