"Kék ürén a semmiségnek…"

2024.12.02. 13:34

Palagruža, a pápa mezeje az Adria közepén (2. rész)

A 12. században a toszkán Siena szülötte, III. Sándor pápa is megfordult a szigeten. Megbízható források szerint 1177.március 9-én, hamvazószerdán véletlenül vetődött errefelé. Tíz vitorláshajóból álló flottájával Velencébe tartott, amikor viharban az Adria közepére sodródtak, Palagruža szigetére. A kellemetlenségek ellenére az egyházfő el volt ragadtatva a szigetcsoport szépségétől és a fogadtatástól. A helyi halászok egy kis fennsíkon szolgáltak fel vacsorát neki. A helyet azóta a Pápa mezejének hívják. Cikkünk 2. részét olvashatják.

Palagruža, ahol az Adria legnagyobb világítótornya van a Monarchia idejéből

Fotó: Plovput Vis

A kényszerkitérő, vagyis Palagruža után a flotta folytatta útját Zára (Zadar) felé, ahol három napot töltött. Az egyháztörténet ezt tartja számon az első horvátországi pápaplátogatásként. A katolikus egyház feje innen áthajózott tovább a túlpartra, a lagúnák városába (Velencébe), ahol I. Barbarossa Frigyes német-római császár várta.

Palagruža
Semmi sem állja a  lenyugvó nap útját a horizonton az Adria közepén
Fotó: Plovput Vis

Palagruža, ahol az Adria legnagyobb világítótornya van

Ha már mi is túl vagyunk a viszontagságos hajóút megpróbáltatásain, úgy tűnik, a csend, a béke és a nyugalom honába értünk. A parton fölkapja a fejét az utas, amint száz méteres szikla csúcsán megpillantja egész Adria legrégibb és legnagyobb világítótornyát, amely 1875-ben épült. A többszintes főépület további 26 métert kúszik az ég felé. A jelzőtorony manapság, a GPS-ek világában is jó szolgálatot tesz, irányt mutatva az úton lévőknek. Fénye már 40-50 kilométer távolságból föltűnik, így a hajós időben ráállhat a helyes menetirányra.

A robinzonád-turizmus  kedvelői keresik fel Palagruža szigetét
Fotó: Plovput Vis

A környék sohasem kihalt teljesen. Nyáron mindig akad egy-két egyszerű vitorlás, ritkábban luxus kategóriájú, teljes komforttal ellátott yacht. Állandó jelleggel itt van az objektum személyzete, ők négyen 2-2 fővel havi váltásban dolgoznak. Van, aki a feleségét is maga mellett tudhatja. Egyikőjük Németországból nősült. Manuela asszony elmondta: élvezi az itteni élet minden pillanatát. Konyhája számára gyűjti és elrakja, tartósítja a zöldségeket, így az ő szemében királyinak tartott vadon termő spárgát vagy fűszernek és gyógynövénynek egyaránt hasznos kapribogyót. Ezek mellett kertjében ott virít a szép virágú díszkáposzta, továbbá a mediterrán rhododendron és az oleander.

Két bérelhető apartmanjuk van

A személyzet meteorológiai megfigyeléseket is végez, háromóránként mérik és jelentik az országos központnak a levegő és a víz hőmérsékletét, a szél erejét, irányát, megfigyelik a hullámzás mértékét és a felhőzet állapotát. A két bérelhető, vendégfogadásra szánt apartman kezelése is az ő feladatuk. Nem is szólva az épület karbantartásáról: az ide sodródó sócseppek rátapadnak az ajtókra, ablakokra és spalettákra, így azok időnként festésre-mázolásra szorulnak. Nyáron, amikor néhány vitorlás horgonyoz alant, őket is gardírozzák. Persze, azért marad ideje a hobbira, főként a horgászatra és a halak elkészítésére. Munkájukat most már megkönnyíti a 138 méter hosszú felvonó, amely 200 kiló teher szállítására képes egyszerre. Régebben a málházást szamarak végezték. Az ide látogatóknak továbbra is marad a gyaloglás a világítótoronyhoz. Az illatos, örökzöld rozmaringbokrok és más örökzöldek között 600 méter meredek ösvényt kell megmászniuk, miközben ártalmatlan gyíkok és apró szöcskék kísérik útjukat.

Gyalogösvény vezet a toronyhoz
Fotó: Plovput Vis

Szervezett turistacsoportok nemigen vannak errefelé, legfeljebb valamely helyi halásszal lehet megállapodni az oda- és visszaútról, s ez jó abból a szempontból, hogy nem kell tartani a túlzott környezetterheléstől. Leginkább a minimális komforttal kiegyező robinzonádturisták vetődnek errefelé, akik vágynak a magányra, s egy időre meg tudnak lenni zajos éttermek, pörgés, esetleg mobil nélkül. Mindezekért kárpótolja őket a szabadsággal párosuló látvány. Feledhetetlen lehet számukra az ébredés a páratlan napkeltével, majd estefelé álomba merülés a szintén egyedülálló napnyugtával. A központi csillagnak számító égitest útját semmi sem állja a közeli s távoli horizonton.

Még érdekesebb, hiszen a legtöbbünk számára elérhetetlen

Palagruža legtöbbünk számára a távolsága miatt elérhetetlen, de ettől még érdekesebb, titokzatosabb. Tudatalattimban hosszú ideje őrizgetem vágyamat, hogy visszajussak oda, ahol átélhettem a lélek végtelenségét, a helyre, ahonnan mindenen túl lehet látni. A pillanat Vajda János: Nádas tavon című versét juttatja eszembe: ,„Minden oly csodás, tündéri…/Gondolatom messze téved. / Kék ürén a semmiségnek…” A kék űr jelentése minden ami messze van, ami már „semmi”, ami már beláthatatlan.

Rögtönzött kiállítás régészeti leletekből
Fotó: Plovput Vis

Oly gyönyörű, oly távoli és oly ellenállhatatlan minden! Számomra ez jelenti az egyik legszebb dalmáciai kirándulást, azt, hogy eljutottam a mindenség tetejére. Érzelgősségemet megosztom az egyik ismerősömmel. Az illető a szemembe vágja: őrület, hogy képes vagyok olyan messzire menni, hogy élvezhessek valamit, amiben az ő számára semmi különös nincs. Ő is verssel felel, József Attila egyik sorát idézi pesszimistán: „A semmi ágán ül szívem…” Nyilván mások is vannak rajta kívül, akik nem tartják nagyra e természeti tüneményt, puszta képzelődést látnak benne. Egyébiránt adott esetben a fantáziálás sem teljesen elvetendő… Mint annak a slágerszerzőnek az esetében, aki érzelgős dalban megénekelte a Palagruža szigetet. Tele szójátékokkal. Amint a komponista elárulta: még nem járt ott, ám adódó alkalommal igyekszik eljutni oda….

Ez a „semmi” felemelő érzéseket csal elő, amikor a tenger közepéből kilógó sziklaszirtre érünk. Elbűvölő a szemünk elé táruló végtelen, smaragdzöldbe hajló kékség. Épp egy erős szél (a bóra) után vagyunk, amikor kitisztul az ég, s 60 kilométerre is ellátni, egészen Itáliáig, az innenső oldalon pedig Hvar, Korcsula, Mljet és Lasztovo szigetig.

Jólesik a pihenés az ösvény mentén
Fotó: Plovput Vis

Kevesen vállalkoznak arra, hogy a szárazföldről jövet, Splitig esetleg egész napot kell vesztegelniük dugóban az autópályán, ami a nyári csúcsidőben nem egyszer fordul elő. És ez még csak az út könnyebbik fele, hisz hátra van még a szeszélyes nyílt tenger, aminek a leküzdése modern tengeri cirkálón is sok időt vesz igénybe.

Egy ilyen helyen megáll az idő. A körülmények arra marasztalnak, sarkalnak, hogy maradjunk vagy legalább még egyszer visszatérjünk. Arra nem is gondolunk, hogy a varázslatosság ellenére kegyetlen és vad is tud lenni a nagy víz közepe. Például amikor télen napokig kitart a rossz idő, s a tomboló vihar miatt teljes magányra van ítélve a személyzet. Nincsenek látogatók, egyedül vannak. A széllökések olyannyira erősek, hogy kis időre is kockázatos elhagyni kőépületet. Ahogy az egyik toronylakó fogalmazott: ilyenkor Istenhez imádkozik, hogy ne legyen beteg vagy megússza sérülés nélkül, mert nincs orvos… Olykor a mobilhoz szükséges térerő is kihagy…

Remény – John Lennonnal 

Elgondolkodtató sorok David Van Reybrouck kortárs flamand írótól és tudóstól: „Az utazás gazdagít? Egy frászt! Minimális foglalatoskodások halmaza. Csak utólag, az idő- és térbeli távolság révén tűnik a vállalkozás ismét egzotikusnak. A valóságos utazás a képzeletbeli utazás, és az emlékezés alkotta utazás kényszerű korlátozása…”

A lélektan tudományából ismert jelenség az imagináció, amely terápiás célokat is szolgál. A huszadik század elején az angol-amerikai költői irányzatban is föltűnik, tömör, érzékletes képek formájában. Az imaginárius szó jelentése: képzelet, fantázia. Alapja a relaxált (ellazult) tudatállapot, amikor szabadjára engedjük a képzeletünk áramlását, amelynek során belső képeket tapasztalunk. Ezekben látomásokban megjelenhetnek a jelenben vagy a múltban átélt fontos események, képek, személyek. A megtörtént korábbi képek újraélésére erősít rá a Hajónapló című úti film, akárcsak John Lennon örökbecsű dala 1971-ből, az Imagine, amely arra buzdít, hogy képzeljük el a béke világát, ahol nincsenek nemzeteket elválasztó határok…

Palagruža:

  • a szárazföldtől legtávolabb lévő horvát sziget
  • 0,286 km² területű, 1400 méter hosszú, 300 méter széles és 90 méter magas
  • A sziget környéki tenger a homároknak és az adriai barrakúdáknak is otthont ad
  • teljes területe rezervátumi védettség alatt áll, sok állat- és növényfaj kizárólagos lelőhelye

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában