Mesés tó, gyönyörű szőlőhegyek, színes erdők – Gosztola, ahol szűk húsz éve csak 17-en laktak

Gosztola és környéke az úti célunk. A kifolyó közelében csillan elénk a víztükör a fák mögül. A reggeli pára még a tó fölött lebeg, de a part menti fákat már beragyogja a nap. Egymástól jókora távolságra két pecás lógatja a botját a víz fölött, de kérdésünkre: - fogtak-e már valamit? - rövid a válasz:

- Nemrég jöttem, de egyelőre csak a néma csend vesz körül – válaszolja egyikük, míg a másik azt mondja:

- Sztrájkolnak a halak…

A kifolyó közelében fahíd vezet át a túlpartra, az egyik oldalon leszakadt műanyag szalagot lenget a szél, amely nem olyan régen a híd lezárására szolgált, de valaki leszakította. A híd egyelőre biztonságosnak tűnik, át is sétálunk rajta. Elénk tárul az egész tó, körben a fák rozsdás levelein ragyog a nap, az erdő visszatükröződik a tó vizében. A part közvetlen látványa meghökkent bennünket, mert amerre csak járunk, a gyepet mindenfelé feltúrták, szinte felszántották a vaddisznók. A gát erdő felőli oldala, a pecázóhelyek, a pihenőpadok környéke úgy néz ki, mint a mezők friss szántása. Szabó Sándor, a Tenke Völgye Természetvédő és Sporthorgász Egyesület vezetője ki is fakad, azt mondja, ilyet eddig még ő sem látott, nem is tudja, miként hozzák helyre a korábban gondozott, szép füves területet.

Gosztola a Bánffy családhoz tartozott

A tó tanösvény felőli sarkán tábla hirdeti: Barangolás a Bánffyak földjén. Valóban, hiszen Gosztola és környékének falvai a 15. századig a Bánffyakhoz tartoztak, majd 1413-tól Gosztholaként a szécsiszigeti várbirtok részei lettek. Később, a 18. és a 19. században előbb a Széchy, majd a Szapáry család birtokaihoz tartoztak a környező települések, így Gosztola és szomszédja, Lendvadedes is. Ez utóbbi határában töltődött fel a völgy, miután a Liponyak-patakra megépítették gátat a dombos, erdős környezetben. A tó környéke azóta kedvelt kirándulóhely lett, főzési, sütési lehetőséget is találunk a parton, a szalonnasütőknél. A víztározó autóval Rédics és Gosztola felől is megközelíthető, illetve gyalog és kerékpárral a Lentiből induló, 7 kilométer hosszú kerékpárúton sem nagy távolság eljutni az ideális kirándulóhelye a természet kedvelőinek. A most csendesen tükröződő tó változó vízmélységű, közepén egy mély árok húzódik, a tómederben fürdeni nem szabad, horgászni viszont igen. Bőven akad ponty, amur, süllő, kárász, de akár kapitális harcsa is horgára akadhat a szerencsés pecásnak. A dedesi tó az egyik állomása a „Dél-zalai erdőtáj” kerékpárútnak, és része az Energy Tour című projektnek, amely a magyar oldalon is bemutatja a területet érintő energiaforrásokat, köztük az alternatív energiák felhasználásának lehetőségeit és a Föld törésvonala mentén keletkező földsugárzások hatásait. Ezek az energiaforrások hivatalosan is jelen vannak a Lenti strandon, s Gosztolán is, a későbbiekben még szólunk erről. Előtte azonban Balogh Ferencet kérdezzük a tóról, amelynek négy település a tulajdonosa, Lenti, Rédics, Lendvadedes és Gosztola. Ez utóbbi polgármestere Balogh Ferenc, aki a legfontosabbak között ezt említi:

 – A mostani hidat felújítjuk, sőt a tóba befolyó két patakon két függőhidat is építünk, hogy könnyebben körül lehessen járni a tavunkat. A környék turizmusa számára nagyon fontos a tó, hiszen jelentős a vonzereje. A mi vendégeink is nagyon szeretik, nincs olyan itt pihenő, aki ne látogatná meg, akár többször is tavat – mondja Gosztola első embere.

Panzió épült, a lakosságszám növekedett

Balogh Ferenc az idén huszonöt éve, hogy a teljes kihalás előtt álló Gosztolán megnyitotta a Gosztola Gyöngye panzióját. Legutóbb nyolc éve készítettem riportot Gosztoláról, s láthatom, mi minden változott azóta is a faluban, érdemes ezt részletezni is. Feleleveníteni például azt, amit ekkor mondott Balogh Ferenc, hogy amikor 2006-ban polgármester lett, már csak 17 állandó lakosa volt Gosztolának, s az ország egyik legkisebb falujának számított. Nyolc évvel ezelőtt viszont már 65 bejelentett lakója volt a településnek, s mára ez a szám tovább bővült, 86 lett az állandó lakos, 16 az ideiglenesen itt élő. Akkorra nyolc kisgyermek is született a faluban, azóta még egy.

- Ez a növekedés kétségtelenül a turizmus eredménye – mondja Balogh Ferenc, aki azóta is vezeti a falut, miközben a huszonöt évvel ezelőtti nyitás óta a Gosztola Gyöngye panzió modern Spa és Wellness Élményhotellé, az erdő szállodájává vált, s a nyitás óta több mint százezren voltak a létesítmény vendégei. Ma már senki sem kérdőjelezi meg, hogy Gosztola újkori fejlődése Balogh Ferencnek köszönhető.

-A kezdetektől, s ma is bízok a természet vonzásában. Gosztola háromszázhúsz méteres magasságában, a körülvevő erdőkben, a gyönyörű tóban, a szőlőhegyekben. A jó levegőre, a csendre, az erdőkre, a madárcsicsergésre építjük Gosztola vendégfogadását. Soha egy pillanatig sem éreztem azt, hogy rossz döntést hoztam 1999 előtt, amikor nekiláttunk a panziónk építésének. Az akkori elhagyásra ítélt faluban mára több szobakiadó, s panzió is van, sőt számos villa épült nemcsak Gosztolán, hanem Gosztola-hegyen is, ahova most költözik majd egy német orvosházaspár - újságolja.

Felújították a templomot

Bejárjuk a hegygerincre épült egyutcás falut, amely, mint említettem, a nyolc évvel ezelőttihez képest is sokat változott. Sikerült felújítani a kis templomot, elegáns kerítés épült a temető kőré, térkövezések történtek, folytatódott a villamosítás, s megtörtént a főtér köztéri kivilágítása is. Folyik a járdakorszerűsítés, a hegyi utak, külterületi utak felújítása, aszfaltozása is. Az önkormányzat székháza mellé egy nagy kő került, ez az úgynevezett litpunkturás kő. Bejött ugyanis egy új turisztikai elem, a Szent György energiavonalak felfedezése. Bemérték ezek metszéspontjait, amelyek a Pilis és Gyula mellett Lentiben, illetve itt Gosztolán a legerősebbek. – Nálunk az energiavonalak a templom mellett találkoznak egymással, a metszéspont helyén áll a kő, mely jelzi a turistának, hogy itt érdemes egy picit megállni, megpihenni és feltöltődni – mondja a polgármester.

Gosztola szőlőhegyein is öröm sétálni, hiszen olyan látványban részesülhet az ember, amilyent nem sok helyen látni. A hegy ilyenkor hétköznap néptelen, a pincéket, vagy inkább nyaralókat téliesítették, bezárták. Hétvégén még sokat kinyitnak közülük, az itteni gazdák megkóstolják az újbort, már ahol van, mert szőlőparcellákat egyre kevesebbet látni. Sokak nem viszik tovább szüleik örökét, felhagynak a szőlőműveléssel. Úgy tűnik, hogy a szép hegyi birtokok mellett egyre több az elvadult porta, a mai életvitel sokak számára nem hagy lehetőséget az időigényes szőlő-, vagy kertműveléshez. A szőlősorok helyét fák, bokrok foglalják el, amelyek még őrzik őszi pompájukat, az évszak szinte leírhatatlan színkavalkádot varázsol a tájra.

Látszik, hogy a hegyi hajlékok közül sokat már az idén nem nyitnak ki, mert külföldi tulajdonban vannak, gazdáik téliesítettek, s majd csak tavasszal jönnek újra Gosztola hegyre. Sőt, azt mondja Balogh Ferenc, hogy várhatóan egyre több lesz a külföldi gazda, főleg a németek érdeklődése nőtt meg, mert biztonságosabbnak tartják az itteni világot, mint az otthonit. A szlovén, horvát, osztrák határvidék Lenti térségével, az Őrséggel egyre inkább felértékelődik, keresettebb lett, s lesz. A kerékpárutakkal jól megközelíthető tavak, műemlékek egyre látogatottabbak, különlegesen szép táj kacsint az érdeklődőkre…