Takáts Gyula és a pannon táj

Ha van vérbeli Balaton-környéki alkotó, akkor Takáts Gyulát (1911–2008) mindenképp annak tekinthetjük. Tágabban értelmezve szülőhazája, de egyben szellemi hazája és szintén menedéke volt e vidék, melyet nemcsak írásaiban, verseiben, esszéiben, ifjúsági regényeiben örökített meg, hanem nagyszerű rajzain, grafikáin egyaránt. A Somogy vármegyei Tabon született, s már gyermekkorában a déli parton nyaralt, megismerte az általa oly annyira szeretett Nagyberek világát. Még csak 17 esztendős volt, amikor A daloló Balaton címmel kötetet írt édesapjának a tóról. Majd a család megvetette lábát a fonyódi villában, ahol az író egészen 1953-ig számos művészbarátjával együtt sok-sok nyarat töltött. Takáts Gyula számára – hasonlóképp Németh Lászlóhoz vagy Tatay Sándorhoz – a természet szépsége, közelisége meghatározó élmény volt, a baráti beszélgetések mellett a horgászat, a vitorlázás, a tavi szabadidős tevékenységek is lekötötték. Ez a világ tárul elénk később a Vitorlás a berken című ifjúsági regényében vagy A tündérhal és a háló című verses meséjében, de már doktori disszertációját is erről írta 1934-ben, A somogyi Nagyberek címmel.

A Nagyberek mellett Takáts Gyulára nagy hatással volt Egry Józsefhez fűződő szoros barátsága, így született meg közös művük a Vízitükör, amelyben a költő két évtizednyi balatoni verseinek válogatását olvashatjuk. Takáts Gyula fonyódi hajléka egyfajta déli parti Helikonként is működött, amely 1981-ben az ún. Fonyódi Helikon megalapításában ért csúcspontra. Ebben már Bertók László, Laczkó András, Fodor András, Papp Árpád voltak társai.

A Nagyberek, Fonyód után következett egy másik és más szempontból meghatározó, csendesebb, elvonulásra jobban alkalmas tavi helyszín: Becehegy. A becehegyi pincét 1953 nyarán vette meg, s itt is fogadott vendégeket (erről szól a Bacchus könyve című kötete), de ez a hely valóban a szőlőművelés misztikumáról, a táj és a természet tiszteletéről, a Balaton-élmény állandó átélésének lehetőségéről szólt számára. „Ezért is szeretem ezt a becei hegyet, mert nagy békességével kitágítja a szellemi kalandozást, legalábbis is segíti...” – írta.

Takáts Gyula becei világáról pincenaplója ad hű képet. A becei agendában, a karcsú pincenaplóban szőlészeti-borászati feljegyzések, statisztikák, adatok, valamint prózai betétek és az író nagyszerű tollrajzai lelhetők fel az 1967 és 1995 közötti időszakból. A „legreneszánszabb”, azaz rendkívül sokoldalú somogyi poéta számára a balatongyöröki Becehegy alkotói menedéket, a természettel való együttélést, a sok fizikai munkát, a borok megalkotásának, a szőlő gondozásának a szépségét, a pincerendezés örömét jelentette egyszerre. Ahogy maga az alkotó is mondja: „Bece olyan, mint egy lírai életmű. Állandóan művelni, javítani, munkálni kell. 1953 óta Bece velem és bennem él.” Életművét meghatározó filozófiáját – amelynek gyökerei a Balaton-szeretetből fakadtak – pedig így összegezte: „A világegyetem beláthatatlan nagyságú rendszer. Benne a mi világunk parányi. Földünk pedig egész semmi a nagy egészben. Ezen a tojáshéj szilárdságú gömbön a fajtánk fura táncot jár. Esztelenül él ezzel a szép ajándékkal, amit a világ jelent. Ma már szinte eljutott az emberiség az embertelen életformához. Kivetkőzött természetéből és a természetből is. Sikerülhet-e ebben a világban a szép élet? Valami harmóniához hasonló rendszer alakulhat-e? Erre szeretnék választ adni ezzel a heggyel. Ezzel az igen nehezen kiharcolt egyszerűséggel, ebben a zöld világban...”

A sok munkával és lemondással járó szőlőtermesztésről is szólnak ezen írásai, de leginkább az önnevelésről. Arról, hogy bort készíteni legalább olyan nehéz, mint önmagunkat megszabadítani a világ hívságaitól. S ha már a világ hívságai: Takáts sokszor felemelte szavát a balatoni természetkárosító folyamatok, tényezők ellen. Már az 1940-es években írt a nagymértékű nádirtásról a Berekben, az 1970-es évektől pedig a nagyszámú és a természetesség igényét, valamint a természetes környezetet figyelmen kívül hagyó építkezések ellen emelt szót.

De a Pannon világ vonzásában élő és alkotó lokálpatrióta művész grafikáin, rajzain is megörökítette az általa igen kedvelt balatoni tájat, becehegyi szőlejének szép világát. Rajzai egyfajta lenyomatai és kiegészítői is író munkásságának. Varsában a világ, Vitorlások, Kék sugárban, Fa a dombon, Két kabin közt egy Gulács – egy-egy beszédes cím Takáts Gyula tartalmas festői-grafikusi életművéből. Takáts Gyula sajátosan somogyi és sajátosan balatoni alkotói pályája telis-teli van lokálpatrióta színnel, gondolattal, egyetemes alapvetései, rendkívül sokszínű életműve azonban örökérvényűen a magyar irodalmi Panteon nagyjai közé emeli.

dr. Kovács Emőke