Roskadoznak a kökénybokrok a gyümölcsüktől – lenne benne üzleti fantázia

Miért is ne, hiszen a magyar szakkönyvekben utánajárva kiderül, hogy a kökény a rózsafélék családjába, azon belül a szilvafélék alcsaládjába tartozó közismert cserje. A kökény tehát a szilva egyik rokona, márpedig köztudott, szilvából főzik hazánkban az egyik legfinomabb pálinkát. A kökény nálunk használt népies nevei: kökény, boronafa, koronafa, ekegúzs, kininfa, kökönye, tövisfa, zabszilva, s a hegyoldalak, erdőszélek, cserjések, napfényes erdők növénye. Termése szeptemberben érik, de akkor érdemes igazán gyűjteni, amikor a dér már megcsípte. Ekkorra megpuhul, fanyarságából veszít, és enyhén édes íze lesz…

Felhasználása rendkívül széleskörű volt a múltban, s most sem megvetendő. Almával kevert gyümölcséből mártást készítettek belőle, amit húsokhoz és vadhúsokhoz ízesítőként használtak fel. Gyümölcséből azonban bor és likőr is készthető, erre a legjobb példa a spanyolországi Navarra környéke, ahol a kökényes pacharánt készítik (navarrai eredetű, ánizsos-kökényes likőr). A pacharánhoz kizárólag ánizslikőrt, cukrot és kökényt használnak, nem tartalmaz semmilyen színezéket és aromát. A kökényt megfelelő érettségi állapotában leszedve, frissen adják a párlathoz, a spanyol szabvány szerint literenként 125 grammot. Amellett, hogy italként önmagában fogyasztják, számos étel készítéséhez is felhasználják. Készülhet vele pacharános libamáj, vagy kökényes füstölt kacsamáj, pacharános Roncal sajt, de céklás salmorejo is pacharánnal, rozmaringgal és eperrel ízesítve. Ezen kívül többféle koktél alapanyagának, vagy ízesítőjének is jó: keverhetik mojitóhoz, vagy vegyíthetik fehér vermuttal és citromlével, illetve piros gyümölcsök levével. A spanyol környéken nagy becsben őrzik a kökényt, míg nálunk vagy lehullik és elrothad, vagy a madarak tápláléka lesz. Jó volna, ha valakik meglátnák a kökényben az üzleti lehetőséget, s leszednék a gyümölcsöt.