Megtorlás Somogyban

1956 vége és 1959 között harmincötezer ember ellen indult rendőrségi eljárás. Ebből 26.621 embert ítéltek el, sokakat internáltak, több száz embert pedig kivégeztek. A megtorlások a fegyveres harc résztvevői, a forradalmi bizottságok és munkástanácsok vezetői, valamint a pártellenzék értelmiségi tagjai ellen irányultak. Vajon mi történt a forradalmárokkal Kaposváron? Mi várt rájuk 1956. november 4-e után?

Megkezdődött a megtorlás

1956. november 4-én a megyei pártbizottság épületét védő tíz-tizenkét fiatal nemzetőr, sorkatonák, a Táncsics Gimnázium és a Cukoripari Technikum diákjai, a szovjet túlerő láttán nem tanúsítottak ellenállást, a kivégzőosztag mégis azonnal falhoz állította őket. A sortűzben halálos lövés érte Köbl Józsefet és Vígh Jenőt. Az életben maradó sebesülteket az oroszok Taszárra, majd Pincehelyre szállították.

A megszállók következő lépése a Baross és a Füredi laktanyában állomásozó katonák leszerelése volt. A helyi sztálinisták azonnal átvették a hatalmat a városban, s megkezdték az MSZMP szervezését. Az utcákon megjelentek a röplapok a kijárási tilalomról, az "ellenforradalmi-fasiszta" lázadás leveréséről. A deportálások a kárpátaljai ungvári börtönbe hamarosan megindultak, oda vitték el Gábriel Jánost és Hamvas Józsefet is, ők csak az általános nemzetközi tiltakozás után kerültek vissza a kaposvári börtönbe.

Sokakat nyugdíjaztak, leszereltek, elbocsátottak, többen emigráltak, köztük Farkas László, Óvári József és Poldesz Albert is. A neves kaposvári forradalmárt, Kunszabó Ferencet 1957. június 3-án tíz év börtönbüntetésre ítélték, 1957 júniusától a többi vezető is négytől nyolc évig terjedő börtönbüntetést kapott, sokan csak 1962-ben szabadultak. A legkülönösebb történet talán Somogyi Lajos esete, ő önmagát börtönözte be. Somogyi, a Katonai Forradalmi Tanács elnökhelyettese a bujkálást választotta. Felesége készítette el a kacsaól alatt azt a rejtekhelyet, ahol Somogyi hat esztendőn át rejtőzködött.

Az "ellenforradalomról" szóló teória Somogy megyét is elérte. Így jelenhetett meg 1957 márciusában a Somogyi extramagyarok tündöklése és bukása című ötrészes cikksorozat az októberi események "torzított" bemutatására. 1957 októberében pedig napvilágot látott Az ellenforradalom Somogyban című fehér könyv, amely tudatosan "feketítette be" a forradalmat s annak résztvevőit.

Tóth György és Herczeg József tragédiája

A somogyi 1956-os forradalom megtorlásaként két embert végeztek ki a kaposvári börtönben: Tóth Györgyöt és Herczeg Józsefet. Tóth György fonyódi lakost fegyverrejtegetés vádjával fogták perbe. A szigetvári Herczeg József esete különösen tragikus: őt a saját édesapja jelentette fel, és később hiába vonta vissza vallomását.

Kaposvár és Somogy példája jól bizonyítja 1956 októberének, novemberének össznemzeti erejét, katartikus hatását, egy nemzet "együttmozdulását", a közösen elért dicsőségét és sajnálatos tragédiáját. A somogyi származású Fekete István megrázó soraival emlékezünk az 1956 után meghurcolt kaposvári, somogyi hősökre: „Itt nem voltak altábornagyok, itt nem volt stratégia és taktika, itt csak halálbamenő tizennégy-húszéves gyerekek voltak, lányok is, akik betelvén egy istentelenség szörnyű ürességével, a jelszavak csatornalevesével, a hazugság emészthetetlen maszlagával, és nekimentek felborítani a hegyet, megfordítani a történelmet, eszméletlen céltudatossággal élni vagy meghalni. És felborították a hegyet, és megfordították a történelmet, és győzelmesen élve maradtak. Élve maradtak elsősorban azok, akiknek testük meghalt, mert örökké élnek az örökkévalóban és a nemzet szívében...”

dr. Kovács Emőke