Staféta

2023.06.09. 15:00

Nagykanizsa egykor pezsgő sportélete hiányzik az egykori röplabdajátékosnak

Folytatjuk a sportolók visszaemlékezéseit felelevenítő népszerű sorozatunkat. Múlt héten Fodor-Ladányi Dóra a stafétát Anek Judit egykori NB II.-es röplabdázónak adta át, arra kérve, hogy elevenítse fel a számára legemlékezetesebb nagykanizsai sportpillanatot.

Benedek Bálint

Fotó: Benedek Bálint

- Gyerekként már sokat mozogtam, ezt felismerve a szüleim különféle tornafoglalkozásokra hordtak - mesélte a kanizsai hölgy. - Az egykori Andrejka-iskolában atlétika- és pingpong- versenyekre jártam. Aztán 7. osztályosként ismerkedtem meg a röplabdával. Abban az időben szétszedték a lányokat és a fiúkat. Mi akkor Zalavári Gyuláné Gabi nénihez kerültünk, a fiúkat pedig Uzsoki Laci bácsi tanította kézilabdára. Nagyon jó társaság alakult ki, összetartásunknak köszönhetően még a győri úttörő olimpia döntőjébe is bekerült a nyolcadik osztályos csapat. Már a részvétel is szenzációsnak számított, akkor is, ha a dobogóról lemaradtunk. Ezután a kanizsai Batthyány-gimnáziumban francia-orosz tagozatra vettek fel, ahol folytattam a röplabdát.

Hozzátette: a középiskolás évek alatt heti három edzésen vett részt, majd leigazolták az Olajbányász NB II.-es csapatába. Mellette már tudatosan készült testnevelés-orosz szakra, amihez további tréningeket iktatott be. Négy évig abban az osztályban is maradtak.

- Aztán felvettek Pécsre a főiskolára, s bekerültem a PEAC szintén ebben az osztályban szereplő együttesébe - folytatta. - Szerencsére két külön csoportba kerültünk és a bajnokságban nem találkoztunk. Egyszer viszont igen, valamilyen kupameccsen éppen a kanizsai barátaim alkotta Olajbányásszal találkozott a pécsi gárdám. Persze mindenki tisztában volt a döntésemmel, ettől függetlenül, amikor a PEAC nyerte a meccset, szúrós szemekkel néztek rám. Bár visszagondolva akkor ment a legjobban a játék.

Anek Judit 1986-ban, a diploma megszerzése után visszatért az Olajbányászhoz. Akkor még két évet kaptak ugyancsak az NB II-ben, de ezután, ahogy fogalmazott, megérkezett az elbocsájtó szép üzenet: feloszlik a szakosztály, szinte mindegyik, kizárólag a labdarúgók maradtak. Örökké emlékezik arra a pillanatra, hiszen rosszul érezték magukat, hogy rajtuk kívülálló okok miatt nem folytathatják kedvenc sportjukat.

- Nem nyalogattuk sokat a sebeinket, onnantól kezdve egészen máig minden szerdán a nagykanizsai Mező-gimnáziumban találkozunk és ütögetünk régi, s néhány új csapattárssal - fogalmazott. - Tanítottam 21 évig Eszteregnyén, ahol szintén sokakat megtanítottam röplabdázni, elterjesztettem a gyerekek között a sportágat. Később volt még röplabdaélet, de mára teljesen eltűnt a városból, senki nem tanítja, még az iskolákban sem. A "mezős" csapatunk kizárólag barátokból áll, külsősöket nem fogadunk, már ismerjük egymás mozdulatait, ezért működik olyan jól. Örömet okoz minden együtt töltött pillanat, így 60 év felett.

Judit rengeteg élményt, sztorit összegyűjtött az évek alatt, de arra máig szívesen emlékszik vissza, hogy egykor Nagykanizsán pezsgő sportélet folyt. A kézilabdásokkal, a labdarúgókkal, a tornászokkal jól ismerték egymást, szinte mindenki az Olajbányász csarnokban edzett. Az utcán a járókelők szinte név szerint tudták, ki melyik sportágat képviseli. Jártak egymás mérkőzéseire, ez manapság már nincs, és tudja: sokaknak hiányzik is.

Engedjenek meg egy plusz sztorit. Éppen a fényképhez készülődtünk, amikor Anek Judit elővett egy teljesen új röplabdát, hogy azzal szeretné a fényképet. Gyorsan hozzátette, hogy a szüleitől kapta nemrég gyereknapra...

Anek Judit a stafétát Kun Ádámné Poprádi Eszternek, a Röntgen Kanizsa Ants softball játékosának, edzőjének adta át.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!