Ha támad a madár, ijesszük el

Zalaegerszegen például a megyei kórház mellett, vagy a Dísz tér színház felőli oldalán, illetve a Biró Márton utcai platánokon fészkelnek varjak, melyek jelenlétét sokan nehezen tolerálják. A fészkekből (elsősorban építés, tatarozás során) lehullott ágak, vagy egy-egy eltévedt ürülékadag fel-felkorbácsolja az indulatokat. Április végétől azonban különleges időszak kezdődik: a lakott területeken élő varjúféléknél (különösen a dolmányos varjak esetében) akár június közepéig is tarthat a fiókaröptetés időszaka. A szülők ilyenkor a fészket elhagyó, de még ügyetlen és gyakran nem teljesen röpképes, talajra kerülő fiókáikat védelmezik. Ennél a rövid ideig tartó, természetes és kiszámítható viselkedésnél jóval ijesztőbb és veszélyesebb eseteket okozhatnak a lakosság által otthon (illegálisan) felnevelt, majd elengedett vagy elszabaduló varjúféle egyedek, elsősorban szintén a vetési varjak fiókái.

Európában alig él olyan madár, mely támadásával közvetlen sérülést okozhat - áll az MME közleményében. Gondot inkább a járulékos balesetveszély jelent, amikor a megijedő ember leesik a fáról, elbotlik, esetleg kiszalad az úttestre. Támadó madarak esetében is hasonlóan kell eljárni, mint a nekünk rontó kutyáknál: ne fussunk el, hanem forduljunk szembe az állattal, karunkat széttárva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek, illetve kiabáljunk is rá az állatra. Rámenősebb madarak esetén nyugodtan használjuk védekezésre a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt, kalapot, és így hátráljunk el.

Ha elég bátrak vagyunk, sokat segíthetünk a kevésbé hősies embertársainkon azzal, ha a rossz helyre tévedt (például épület bejáratánál, vagy a járda mellett a földön üldögélő) varjúfiókát a látótávolságon belül lévő bokros, fás területre visszük. Ilyenkor az izgatott szülők minket követnek (erre legyünk felkészülve), az addig "megközelíthetetlen" épület és járda pedig ismét használhatóvá válik.

Az MME közleménye zárásként megemlíti: ha támadó madarakról beszélünk, Magyarországon leginkább a kis, szürke tollú fiókáival úszó bütyköshattyúpártól kell tartanunk, mert ha csónakkal vagy úszás közben óvatlanul megközelítjük a családot, az öregek a szárnyukkal és a csőrükkel fájdalmasan ütve támadhatnak. Ez a fürdőző gyerekek és a gyengébb fizikumú felnőttek számára komoly kockázatot jelenthet. Ezért a fiókáit vezetgető hattyúkat (vagy a fészküket) kerüljük el.