Régi idők szilveszterei: Így búcsúztatták az óévet elődeink

A városokban a legnagyobb bált általában a helyi kaszinó rendezte, amely mellett különböző, minden magára valamit is adó egyesület is tartott ilyen rendezvényt a saját székházában. Zalaegerszegen és Nagykanizsán például a helyi irodalmi és művészeti kör szervezett nagy bált, ahol nemcsak vacsora és tánc volt, hanem felolvasást is tartottak, valamint különböző ének- és zeneszámokat adtak elő.

Ezeknek a báloknak, főként a kaszinó által rendezett zárt körű estélyeknek komoly koreográfiájuk volt. A részt vevő hölgyek és urak természetesen a legelegánsabban, frakkba, illetve nagyestélyibe öltöztek, a katonatisztek pedig díszegyenruhában feszítettek.

Az 1898. december 31-én rendezett nagykanizsai kaszinóbál például Perényi József piarista gimnáziumi tanár vidám felolvasásával kezdődött, amely Az udvarló címet viselte. Ezután hegedű- és zongorajáték következett, majd egy vidám jelenetet adtak elő, s végül ismét egy zeneszámot hallgathatott meg a közönség. Ezután kezdődött a nyitótánc, ezúttal a csárdás, s tartott a mulatság egészen hajnalig. 1900-ban a hasonló zalaegerszegi bálon a rendezők is frakkban jelentek meg, de egy fehér szegfű jelezte a gomblyukban, hogy ők a szervezőkhöz tartoznak. A bált a nyitótánc indította, amely ezúttal a francia négyes volt, melyet 22 pár táncolt. Éjfélkor abbamaradt a vidám zene, a zenekar eljátszotta a Himnuszt, mely után az egyik rendező az ablakon kifelé három lövést adott le a pisztolyából, ezzel jelezte az új év beköszöntét.

A kaszinó mellett a két városban állandó szervezőnek tekinthető az iparoskör, amely az iparosszékházban az iparosdalárda részvételével tartott mulatságot, valamint a jótékonysággal foglalkozó s a bál bevételét is arra fordító Karácsonyfa Egylet, továbbá a helyi kereskedelmi, ifjúsági és vallási egyesületek, utóbbiak közül főként a Katolikus Legényegylet és az Izraelita Nőegylet, melyek egészen a 2. világháború végéig a két zalai város meghatározó társadalmi egyesületei voltak. Nagykanizsán ezek mellett az 1930-as években már a városi színházban is rendeztek egész estés műsort, vidám jelenetekkel, kabaréval és zenés-táncos szórakoztató műsorral. A kevésbé tehetős társadalmi rétegek pedig a vendéglőkben rendezett vacsorákon és mulatságokon vehettek részt, és búcsúztathatták az évet.

A nagyobb estélyeknek általában volt egy visszatérő és különösen érdekes mozzanatuk. Az egyik természetesen a Himnusz éjféli eljátszása volt. Ezután azonban váratlanul leoltották a villanyokat, s mikor pár másodperc után felkapcsolták, hatalmas káosz és sivalkodás kezdődött – elengedték ugyanis a szilveszteri malacot, amely visítva szaladt a hatalmas szoknyák között, hogy végül vállalkozó kedvű férfiak elkapják. A malac a tombola egyik fődíja volt, melyet szintén mindig szerveztek, s a módosabb közönség a nyereményeit sokszor ajánlotta fel jótékony célra.

De nemcsak vidám és szórakoztató pillanataik voltak a zalai szilvesztereknek, történtek meghökkentő események is. 1933. december 31-én például a ZTE sportklub szilveszteri buliján történt rendzavarás. Éjfélkor, a Himnusz után szokás szerint jött a malacelengedés pillanata. Lekapcsolták a villanyokat, s a malac jött is, ahogy kell, azonban a közönség megdöbbenve vette észre, hogy rettenetes bűz árasztja el a termet. Az egyesület néhány rosszakarója ugyanis a sötétséget kihasználva bűzbombát hajított be a helyiségbe. Tönkre is tették a rendezvényt, mert a kibírhatatlan bűz miatt szünetet kellett tartani, de a rendőrség nemsokára elfogta a rendbontókat.

Hasonló esetek szerencsére ritkán fordultak elő, a szilveszteri bálokról általában szép emlékek maradtak. Mint például az utolsó békeévben, 1913 szilveszterén, amikor a zalaegerszegi ifjúsági klub rendezett mulatságot a napjainkban éppen szépen felújított egykori Korona Szállóban. Minden megvolt a jó szórakozáshoz: ízletes vacsora, pezsgő, tombola, felszalagozott malac, s a jelen lévő mintegy másfél száz vendég olyan jól érezte magát, hogy reggel fél 9-ig ropta a táncot.

S hogy kik vettek részt a bálokon? Természetesen a város jobb módú polgársága, de a középosztálybeliek is. A sajtó a kaszinó báljairól rendszeresen beszámolt, innen tudjuk azt is, hogy 1933-ban a zalaegerszegi kaszinó szilveszteri mulatságán mely csinos, fiatal hölgyek vettek részt. Néhány nevet emeljünk ki közülük úgy, ahogy az újságban is szerepelt: Bozzay Tunci, Skublics Detti, Fangler Bözsi, Stadel Baba, Szabó Cica, Monspart Anci, Illés Kató, Rátz Cica. A névsort olvasva valószínűleg mindenkinek világossá válik, hogy kinek is szólhatott a Csárdáskirálynő ismert dala, amely ezen az estélyen is biztos elhangzott: „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád…”