2022.11.23. 06:50
Türjén a milliárdos templomfelújítás mellett más is történt
Az elmúlt években sok szó esett Türjéről, hiszen a premontrei templom felújítása és turisztikai célú fejlesztésének előkészítése már 2016-ban megkezdődött. A művészettörténeti és régészeti kutatások 2019-ig tartottak, majd abban az évben elkezdődtek a kivitelezési munkák is. A mintegy 1,7 milliárd forintba kerülő felújítás lezárultával a templomot ez év augusztus 19-én szentelték fel. A magtár felújítása, valamint a látogatóközpont építése még folyamatban van. Ottjártunkkor Ágh Lászlóné sekrestyés mutatta meg a templomot, aki szívesen közreműködik az érdeklődők tájékoztatásában.
A szőlőhegyen az apátság felújított présháza
Forrás: Győrffy István
– A templom feltárásában sok türjei segédkezett, a műszaki átadáskor Fazakas Márton apát meghívta a falu lakosait, s nekünk külön mutatta be a gyönyörűen megújított templomot. A falunak is voltak a prépostsághoz kapcsolódó fejlesztései, utak, közművek épültek, s ebben a hat évben intézményrendszerünk is jelentősen gyarapodott, ám ezekről nem nagyon esett szó – mondja Nagy Ferenc László polgármester, aki ezeket a fejlesztéseket is bemutatja a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” sorozatunkban.
Az apátságnál turisztikai célú bővítések is történtek, visszaszerezték az egykori szőlőhegyi présházat, s a kétágú, földbe vájt, több mint 200 éves, boltíves pincerendszert, ezeket már fel is újították. Megtekintésükhöz a polgármester elhívta Patyi Krisztián alpolgármestert, az iskola igazgatóját, akié előzőleg a régi présház volt, Szabó Lajos önkormányzati mezőőrt és Köllis Ferencet, aki még gyermekként járt a pincében. A présházat felújították, tágas terasszal bővítették, a pincerendszer fogadótere előtetőt kapott. A két, boltíves pinceszárnyat is rendbe hozták. – Gyerekkoromban hatalmas, legalább négyezer literes hordók is voltak itt – emlékezik vissza Köllis Ferenc, a polgármester meg elárulja, hogy hamarosan jelentős területen szőlőt telepítenek a présház köré, az ide vezető Urak útját ők újították meg. Legutóbb, a szomszédos Tekenyére vezető utat sikerült pályázati támogatással megerősíteni, ez azért is fontos volt, mert a másik hegyüket is részben ezen lehet megközelíteni. Gyümölcsfeldolgozót is építettek.
– A berendezésünk naponta nyolcszáz liter almalé feldolgozására képes. Van már termő almásunk, s még ültetünk gyümölcsfákat. Az üdítőket értékesíteni tudjuk majd a falubelieknek és a turistáknak is – mondja Nagy Ferenc. A falu főutcáján sorakozó intézmények épületei tetszetősek, tágasak, szép kivitelűek. Meg is említem Nagy Ferencnek, félhetnek a rezsiszámláktól…
– A felújításokat energiatakarékos módon végeztük el. Elárulom: előbb, 2016-ban az Otthon melege programban a saját házamon tapasztaltam meg az energiatakarékos felújítás előnyeit, a rezsinél azonnal észrevettem ennek hasznát. Ezt követően, még 2018-ban újítottuk meg a községháza épületét, melynek hőszigetelése után napelemes rendszer került az épület tetejére, a hőszivattyús fűtés költségmentesen üzemel – mondja a polgármester, majd a további, pályázat segítségével megvalósult felújításaikat sorolja:
– Az óvoda épültéhez kapcsolva építettünk egy bölcsődét, és felújítottuk az óvodát is, mégpedig úgy, hogy szintén napelemeket szereltettünk a tetőre, amelyek teljes egészében biztosítják a létesítmény áramszükségletét. Megújítottuk a védőnői és a fogorvosi rendelőt is, ahol szintén hőszivattyús padlófűtésünk van. A szemrevaló épületben Szabó Lajos felesége, Márta védőnő büszkén mutatja meg a falfestéseket, köztük Rózsa Tímea vonalas emblémáját, amely megkapóan mutatja meg az állapotos anyuka és a megszületés örömét. Ötletes a bejárat előtti gólyaszobor is, amely a férje munkája.
– Sikerült helyrehoznunk a régi tűzoltófecskendőt, amit a főutcánkon állítottunk ki egy védőtető alatt, szemben a székelykapuval, amit szintén Szabó Lajos faragott – mutatja Nagy Ferenc a berendezést. Köllis Ferenc megjegyzi, önkéntes tűzoltóként ezzel még ő is oltott tüzet. A következő állomásunkon, a kultúrházban is eszébe jut Köllis Ferencnek egy történet: – Már az ötvenes évek végén létesült Türjén filmszínház, s mi, gyerekek egy-két haverral belopóztunk a vetítővászon mögé, s onnét, fordítva néztük titokban a 18 éven felülieknek szóló filmeket. Hej, de régen volt. Azóta ez már a harmadik széksor…
– Az előtérből nyíló nagy helyiség a táncterem, a régi mozi pedig most színházterem, előterében táncparkettel a bálok alkalmára. De gondolkodunk retró filmek vetítésében is, hiszen a mozigépünk üzemképes – mutatja be az épületet Veresné Nagy Andrea kultúrvezető.
– Nyugdíjasklubunk is itt működik, de ennek helyiségét átadtuk az orvosi rendelőnek, mert energiatakarékossági megfontolásból arra kértük az orvosunkat, hogy november 1-től március végéig itt rendeljen, ennek az épültnek is energiatakarékos a fűtési rendszere. Most, amikor energiaválsággal küzd az ország, értékelhetjük igazán, hogy ebbe az irányba mozdultunk el a fejlesztéseinkkel, sikerült szinte nullára lefaragnunk az energiaköltségeket, így nem kell félnünk, bármi történik is ezen a téren – vázolja lehetőségeiket a polgármester.
A kultúrház alatti játszótéren a rézsűs terepadottságot is kihasználták. – A játszóterünknek falun túli vonzása is van, még Szentgrótról is ide hozzák a gyereket. De vannak helyi, Türjét megismertető próbálkozások is, például a nyugdíjas Gál Imre, akinek széles helytörténeti ismerete van, helyi lovaskocsis bemutatót tartott a falu régi dolgairól. Olyan helyeket mutatott meg, amiket a mai türjeiek nem ismernek, s olyan nagy volt a sikere, hogy a lovaskocsikat még biciklikkel is követték. Kezdeményezők a helyi civil szerveződéseink is, az Ügyes kezek, makacs fejek csoport, a nyugdíjasklub, az idősek tánccsoportja, a fotószakkör és a Hétszínvirág Énekegyüttes, a környéken is jó hírük van. Sok mindent szeretnénk még, leginkább egy tájházat berendezni, ami bővítené a helyi látnivalókat. Van a faluban egy erre alkalmas porta, Badics Józsefné Mariska nénié, de ő hallani sem akar erről, pedig néhány házzal odébb jó állapotú családi házban él – említi a polgármester, s arra kér bennünket, nézzük meg együtt Mariska néni portáját. Az öreg ház hosszan nyúlik hátra az udvaron, mellette kis, fehérre meszelt kamra áll, padlásán terménytárolóval.
A porta végét pajta zárja, a lakóház melléképületekkel folytatódik, a kert óllal zárul. A baromfiudvarban vagy negyven tyúk kapirgál, az ólat két süldő lakja. – Engem aztán ne fényképezzen, a gyerekeimnek sem engedem. Tyúkokat tartok itt, disznókat nevelek. A gyerekek is szeretik ezt a helyet. Mit mondanának a faluban, ha eladnám, megszólnának – tiltakozik Mariska néni. A polgármester azzal érvel, hogy felújítanák a házat, amit Mariska néni továbbra is használhatna, állatokat is tarthatna, hiszen így élőbb lenne az udvar, erre máshol is volt példa. Mariska néni úgy élhetne tovább, hogy az épültre többet nem lenne gondja. A falu nem megszólná, inkább megköszönné, ha engedné felújíttatni az 1850 körül épült házat, amelyet az utolsó pillanatban még meg lehetne menteni… Mariska néni egyelőre hajthatatlan, a falu vezetői bizakodnak, a végső szót remélhetőleg még nem mondta ki senki.
Türje válogatott képei
Fotók: Győrffy István