"Amerikás" minisziget, kurtaszoknyás népviselettel a horvát Adrián

Valami mást keresve a kavicsos, sziklás Lošinj sziget helyett, a finom homokos strandjairól híres Susak-ra vennénk az irányt. A hajóút nem egészen fél óráig tartana, igenám, de a bóra közbeszólt, nem lehetett vízre szállni. Ahogy lenni szokott, másnapra elcsendesedett a háborgó tenger, s útra keltünk, hogy megcsodáljuk a szigetlakó lányok és asszonyok szokatlan szoknyaviseletét.

Varázslatos és különleges hely - ez jut elsőként eszembe a Kvarner-öböl legnyugatibb gyöngyszeméről. Az ezernél is több horvát sziget közül a legkisebbek sorába tartozik. Területe a 4 négyzetkilométert sem éri el. Lošinj szigetről és Fiuméból hajóval érhető el. A mai napig az ide tartó hajók navigációját segíti az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, 1181-ben megépült világító torony a sziget legmagmagasabb pontján.

A kis sziget egyik különlegessége a bor. amely a sárgás-szürke homokon termő szőlőnek köszönhetően lágy, kevésbé savas. E termőtalaj a geológusok szerint a szemközti parton, Velencétől délre tengerbe ömlő Pó folyó hordaléka, amely vastagon halmozódott fel az alapkőzetet alkotó sziklás felületeken. Az 1950-es években még 1,6 millió szőlőtőkét neveltek itt, köztük több őshonos vörös fajtát. A nedűt hajón vitték Fiuméba, továbbá a Crers és Lošinj szigetre, illetve a közelebbi partmenti kikötőkbe. Az úgynevezett önigazgató szocializmus idején azonban Titoék annyira megsanyargatták a gazdákat, hogy felhagytak e foglalatossággal, s világgá mentek. Több mint kétezren az USA-beli New Jersey államban találtak új otthonra. Ezért amerikás szigetnek is nevezik Susakot. Újabban életre kelni látszanak a szőlőültetvények, revitalizálják azokat. Minden talpalatnyi helyet igyekeznek hasznosítani. A szőlőtelepítésben egy neves olasz önológus (borász) is fantáziát lát.

A szőlőtermesztésnek a sajátos klíma is kedvez, az, hogy minden oldalról tenger veszi körbe a szigetet. A nagyvíz télen melegít (nincs fagy errefelé), nyáron pedig hűt, véd az extrém forróságtól. Nem véletlen, hogy az itteni éghajlatról a 20. század elején az osztrák orvos doktor Ernst Mayerhofer megállapította: együtt az iszapos homokkal gyógyerővel bír, különösen a légző- és mozgásszervi, ízületi panaszok esetén javallott, de a nőgyógyászati bajokra is jó hatással van.

A háború előtt több mint másfélezren éltek itt állandó jelleggel, ma csak tized ennyien. Volt időszak, amikor két iskolai osztályt is indítottak egy évfolyamon. Az utolsó nagy exodus a hatvanas évek elejére tehető. Újabban visszaköltözők is akadnak, akik dollár keresményükből visszavásárolják korábban elhagyott házukat, s itt töltik a hosszú nyarakat. A lakóépületek száma megközelíti a fél ezret, ezek nagy hányada apartman, nyaraló, de van üresen álló, bedeszkázott ablakú is. Az amerikások minden év júliusának végén – az elszármazottak napján – megszállják a szigetet.

A sziget méreteihez képest meglehetősen sok a kuriózum területén. Európában, de a világon is szinte egyedülálló a nők népviselete, abból is a szoknya, amely jóval a térd fölött ér véget. Ez a fajta öltözködés az etnográfusok szerint a 19. századból ered. Előtte ott is eltakarták a lábikra közepét, de még a bokát is. A polgárosodás hatására a 20. század elején rövidült meg jelentősen a ruhadarab. A legfényűzőbb a menyasszonyok esküvői öltözete volt. A fiatal lányok mostanában is viselik ünnepi alkalmakon, különöse sokan virítanak benne az Amerikába elszármazottak éves találkozóján. A rosszmájúak szerint a rövidség oka a takarékoság, ami nem igaz, hisz egy ilyen ruhadarab megvarrásához 7-8 rőf textilanyag szükséges. (Egy rőf 60-80 centit jelent, a kifeszített kar hosszát, a mell közepétől a hüvelykujj hegyéig alapul véve – a szerk.)

A folkmini (ahogy ezt a viseletet manapság nevezik) öt-hat, egymásra rétegezett alsószoknyából áll, csipkével szegélyezve. A pendelyek mindegyike egy-egy centivel hosszabb az alatta lévőnél, az egész összességében mégis rövidnek tűnik. A viselet része még fehér selyemblúz, a tarka vállkendő, valamint a vékony narancssárga illetve lilás gyapjú harisnya, amely sokat takar. Az összes közül a szoknya vonzza leginkább a férfinép tekintetét, hisz a hölgyek úgy néznek ki mint balerinák. A helyiek nem is tagadják: pörgés, hajlongás és tánc közben szinte kötelezően fel kell libbennie szoknyának. Végül is a ruházat mindent eltakar, akár a többi nemzet viseleténél, ahogy az illik az egyszerű nép lányai, asszonyai esetében.

A látványt valószínű a londoni szupermodell, Twiggy is megirigyelné. Ő a hatvanas években a csúcsra járatta az újkori minidivatot. A híres modell ma is bomba formában van, pedig már a hetvenes éveiben jár. Őt és követőit igencsak megelőzték Susak-lányai asszonyai, akik a legrövidebb szoknyaviseletet honosították meg két évszázaddal ezelőtt.

A szigetlakók az elszigeteltségből próbálnak előnyt kovácsolni. Az izoláltság segített abban, hogy megőrizzék hagyományaikat, nem mindennapos viseletüket. Táji adottságaikhoz alkalmazkodva rendezkedtek be a sajátos közlekedésre, miután személyautó nem lehet a szigeten. Aszfaltozott út sincs, legfeljebb lebetonozott szakaszok és terméskővel kirakott járdák. Bicikli vagy motorkerékpár a fő közlekedési eszköz, együtt a kistraktorral, amely a föld megművelésére is szolgál. A férfiak a vállukon, asszonyok a fejükön cipelik a terhet, a nagyobb poggyászt talicskára pakolják. Időnként legfeljebb utánfutóval közlekedő kis traktor vagy motorcsónak, netán induló és érkező kis halászhajó zaja töri meg a csendet. Merthogy a helyben lakók másik fő megélhetési forrása a halászat.

Arra is alapozni lehet, hogy a mai, környezeti ártalmakkal terhelt világban érték az érintetlen természet, vonzóak a horvát oldalon ritkaságnak számító homokos strandok. A sekély, kristálytiszta vizű parton nincs zsúfoltság. Nincsenek éjszakai szórakozóhelyek, lokálok, nagy szállodák, annál több viszont a kiadó apartman.

A képek forrása: TZ Losinj és Shutterstock.