A paradicsom egy zöldség, aminek a gyümölcsét szeretjük

Pánikra persze semmi ok, hiszen a gyümölcs és a zöldség kifejezés nem tudományos fogalmak, botanikai szempontból a hivatalos titulus a termés, azon belül pedig van a valódi- és az áltermés. Mi, hétköznapi halandók leegyszerűsítve a húsos termésű növényeket, például amibe bele tudunk harapni, mondjuk gyümölcsnek, aminek pedig a gyökerét, levelét, szárát hasznosítjuk, zöldségként könyveljük el. No, de akkor mi a helyzet a kabakosokkal, hiszen az uborka, a tök, a cukkini zöldség, testvérüket, a dinnyét viszont gyümölcsként tálaljuk.

A paradicsomnál maradva, tagadhatatlan, hogy a kert legnépszerűbb kultúrnövénye, a család minden tagjának kedvence. A bogyói lehetnek aprók, közepesek, óriás trottyosok, különböző színűek a sárgától a piroson, a lilán át a feketéig. Fagymentes éghajlaton évelő kúszónövény, mi egynyáriként általában palántakorában ültetjük ki a kertbe, bár a helybe vetett tövek strapabíróbbak, mint előnevelt, dédelgetett, társaik. 

A paradicsom Peruban őshonos, a spanyol gyarmatosítás után azonban világszerte elterjedt. A Solanum nemzetséghez tartozik, a latin solamen szó vigasztalót, megnyugtatót jelenet. A fajnév, a lycopersicum szerint "farkas őszibarack", amikor a paradicsom Európába került, farkasbaracknak hívták, ami egy német legendából ered, amely szerint a boszorkányok és varázslók a bájitalokba használták, hogy vérfarkassá változtassák magukat. Szerencsére ma már mindenütt a legnépszerűbb zöldségnek, vagy ha úgy tetszik, gyümölcsnek számít. A legnagyobb paradicsomtermelő ország Kína, őket követi az Egyesült Államok, Törökország, India és Olaszország, honunk nem számít paradicsom nagyhatalomnak.

Azt azért jó, ha nem feledjük: a paradicsom minden zöld színű része mérgező. Gyümölcse vagy bogyója viszont éretten értékes élelem. Fogyasztható nyersen, feldolgozva, főzve, sütve, szárítva. Gazdag forrása az A-, B-, E- és C-vitaminnak, a folsavnak és az antioxidánsoknak. A paradicsomot a természet dugig töltötte likopinnel, ami védi a nap ultraibolya-sugaraitól, a sejtjeit a károsodástól, mindemellett káliumot és számos egyéb tápanyagokat is tartalmaz. 

Tanult kertészemberek nem győzik hangoztatni, hogy a paradicsomot ne ültessük árnyékba, mert nagy fényigényű és melegkedvelő növény. Ami azt illeti, az idén nyáron kedvére napfürdőzhetett. Bár a hosszú ideig tartó rekkenő hőség egyetlen növénynek sem használ, a paradicsom számára mégis kedvezőbb, mint a túlzottan csapadékos időjárás. A kánikula tagadhatatlan előnye, hogy a szárazságban a gombáknak esélyük sem volt a győzelemre, hacsak a hebehurgya locsolással mi magunk meg nem teremtettük számukra. Ezt elkerülendő, különböző praktikákkal, talajtakarással, mulcsozással igyekeztünk védeni a talajt a kiszáradástól, aki tehette, plusz okos öntözéssel rekordtermést produkálhatott. Persze a növénybetegségeknél is a legjobb védekezés a megelőzés, ennek a legegyszerűbb módja, ha eleve olyan paradicsomfajtákat választunk, amelyek ellenállnak a fertőzéseknek. 

Nemrég olvastam egy éppen most aktuális tanácsot: a jövő évi termésre gondolva a szaporítóanyag életképessége érdekében minél előbb szedjük ki a gyűjteni szándékozott magokat az érett bogyókból. Tegyük egy pohár tiszta vízbe, hagyjuk egy kicsit erjedni, úgy lebomlanak róla a csírázást gátló anyagok. A magok a pohár aljára süllyednek, a gyümölcshús felszállingózik a víz tetejére a "léha", terméketlen magokkal együtt. Ezután öntsük le a vizet a magról, és mielőtt csírázni kezdene, haladéktalanul szárítsuk meg, rakjuk papírtálcára vagy papírtányérra.