Abbáziai Riviéra

2022.09.25. 11:30

A boldog békeidők illúzióját kergetve a hajdanvolt magyar Adrián

Szomszédunkban háború dúl, nyakunkon az energiakrízis, egekben az élelmiszerárak. Ha csak néhány napra is, de kikapcsolódnánk ebből a helyzetből a boldog békeidők hangulatát keresve az Abbáziai Riviérán. Oda is beköszöntött az ősz, de a tenger vize még kellemes, a levegő is 4-5 fokkal melegebb, mint nálunk. Külön előnye az utószezonnak, hogy nincs tumultus az utakon, s a strandok sem zsúfoltak.

Mihovics József

Az óváros a templomtoron nyal. Föntről Fiuméig is el lehet látni

A magyar-horvát kiegyezés révén (1868) Fiume és környéke Magyarországé lett, s nagyarányú fejlesztések részesévé vált, kezdve a kikötő és hajógyár építésétől a vasúti összeköttetés megteremtéséig. Akkoribban sikk lett odautazni. Megfordultak ott királyok, császárok, a pénzügyi arisztokrácia prominensei. Jelenlétükkel maradandó nyomot hagytak építményekben, nyaralókban. Pazar villákat emeltek, csodálatos parkokkal. Az időszak, a 19. és 20. század fordulója, boldog békeidők néven vonult be a köztudatba. Hasonlóan a belle époque (szép korszak) szelleméhez, amely a francia múlt része. Mindkettő arra az időszakra emlékeztet, amikor a háborúk sora után (1871 és 1914 között) Európa fellélegzett. Gazdasági fellendülés, a jövőbe vetett hit reménye váltotta fel a traumatizált kontinenst. Az sem hatott zavaróan, hogy a kor művészetében a lár pur lár, az öncélúság nyert teret.

A régi idők hangulatát, nyomait kutatom az Abbáziai Riviérán, amely 30 kilométer hosszan terül el a tenger mentén. A szárazföld felől az Ucska zöld hegyoldalai övezik a tengeri kékséget. A környék könnyen bejárható, ráadásul közel esik nekünk, Letenyétől 286 kilométerre, nagyrészt autópályán érhető el. A névadó település (Abbázia) ilyentájt, ősszel is pörgős, mozgalmas, a remélt csendért, nyugalomért pár kilométerrel odébb kell utazni. Célpont lehet a babérillatú Lovran (a babér horvátul lovor), vagy a legdélibb csücsök, Mošćenice (ejtsd Moscsenice).

Az erődszerű Moschenize egykori rajzon

A környék turisztikai hagyománya 170 éves múltra tekint vissza. Abban az időben a tél számított főszezonnak, nem a fürdés, hanem a kontinentálishoz képest enyhébb klíma volt vonzó, az, hogy a tenger fölött magasodó hegyek szinte védernyőként visszafogják a hideg szeleket. A vonattal érkezők a helyközi közlekedést hintókkal, díszes lovaskocsikkal, konflisokkal oldották meg. A 20 század elején Rijeka és Volosko között a magyar nevű Sirály gőzhajó vitte az utasokat, ahova fél óráig tartott a kényelmes út oda és ugyanannyit vissza. A retúrjegy 1,20 osztrák koronát kóstált személyenként.

A térség része a kiterjedtebb Liburniai riviérának, amely Dalmácia egy részét is magába foglalja. A liburnok szorgalmas állattartók és ügyes tengerészek hírében álltak. Kisméretű, gyors vitorlásaikkal a rómaiaknak is borsot törtek az orruk alá. A távolabbi tengerekre is kimerészkedtek, megrettegtetve a többi úton lévőt, olykor még a kereskedők hajóira is rátámadtak.

Az egyetlen bejárat az ősi településre. A városkapút Habsburg-címer díszíti

Klimatikus gyógyhelyen járunk, amelynek a gazdag, buja vegetáció, az erdők sokasága, na és a tengermellék sós levegője okán régről jár ez a titulus. Európában az elsők között itt nyílt meg a gyógyszanatóriumok egyike. 1968-ben a nemzeti örökség részének nyilvánították a térséget. A fürdési szezon júniustól szeptember végéig tart. A nyári hőség elviselhetőbb, mint délebbre. De azért nem lehet panasz az évi napos órák számára sem, amely 2100 körül mozog.

Az első vendégek romantikus kirándulásokat tettek a környéken. Eljutottak Mošćenička Draga-ig, ahol az akkoribban, 19.század vége felé épített pazar villákban szálltak meg. A csillogásra felfigyelt Európa elitje, akikre külön pompa várt. A helyiek mindig is tárt karokkal fogadták az előkelőségeket, így Ferenc József őfelségét, aki kétszer is megfordult Abbáziában, aminek emlékére partmenti sétányt neveztek el róla. A lungomare (partmenti sétány) Volosko, Abbázia és Lovran között húzódik 10 kilométer hosszan, ami persze kisebb szakaszokra bontva is bejárható.

Gyalog 750 lépcsőt megmászva lehet eljutni a szirt tetejéig

Se vége, se hossza a híres látogatóknak. Járt itt a világutazó hírében álló lengyel író, Henryk Sienkiewicz, a későbbi Nobel-díjas, aki orvosi javaslatra torokbajára keresett gyógyírt. Élményeiről írásaiban is beszámolt. Rabul ejtették a babérligetek, a pálmafák, a ciprusok, s a smaragdzöldbe hajló nagy kékség. A világnagyságok között említhető az orosz drámaíró Csehov, továbbá James Joyce ír költő, író és kritikus. A feljegyzések szerint titokban, dr. Jerženkijevič álnéven az orosz forradalmár, Vlagyimir Iljics Lenin is ide vetődött. Nem kellett rejtőzködnie a mi Jókai Mórunknak, aki 1902-1903 telén pihent a klimatikus gyógyhelyen. Neve egy tengeri gőzhajóra is felkerült. Fiumében sok barátra és tisztelőre tett szert, az ő élményei is visszaköszönnek regényeiben. Követte őt több magyar költő, író – Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Márai Sándor, Szabó Lőrinc, Zilahi Lajos. Érzelmes utazás címmel memoárban számolt be adriai élményeiről a kanizsai születésű, Párizsban élő Fejtő Ferenc, aki elragadtatással ír a monarchiabeli szállodákról, amelyek a belle époque (kiejtése: bellepok) életérzésre emlékeztették. A híres vendégek sorát gyarapította és karmesterként fellépett a színpadon az operettműfaj két jelese, a mesés életkedv zenei megtestesítője, Kálmán Imre és Lehár Ferenc.

Jöttek a helyi nagyságok is. Az irodalmi Nobel-díjas jugoszláv Ivo Andrić, s az ő antipódja (ellenpólusa), a horvát írófejedelem Miroslav Krleža. Az a Krleža, aki regényeiben és drámáiban mindvégig keményen ostorozta a monarchiabeli állapotokat, ám úgy néz ki, idővel meglágyult a szíve, s nem átallott élvezni az egykoron emelt szállodák szolgáltatásait. (Nem hazudtolta meg költői szlogenjét, mely szerint „az élet nem más, mint poén nélküli vers.”) Abbáziában lépcsősor őrzi emlékét, sőt, szobrot is állítottak neki a Tito marsallról elnevezett sétányon.

A Ferenc Józsefről elnevezett sétány egyik pontja. A tíz kilométer szakaszokra bontva is bejárható

Természetesen egyszerű emberek is eljutottak ide, többnyire az egykori szakszervezeti és vállalati üdülőkbe, amelyek a maguk idejében a béke oázisainak tűntek. Mi is először ide utaztunk a nagybetűs TENGERRE a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Pénztárcánkból csak kempingre futotta, ahova majd egésznapos zötykölődés árán jutottunk el kis Polskinkkal. Medveján sátraztunk, a szegényes kempingfelszerelést a munkahelyünktől kölcsönöztük. A köves, sziklás talajon kilyukadt a gumimatracunk, éjjelente többször pumpálnunk kellett, hogy úgy-ahogy ledőlhessünk. Mégis szépnek tűnnek a régi idők, talán szebbek a mostaniaknál. Erről tanúskodnak a megsárgult papírképek, amelyeket napjainkra digitális fotók váltották fel.

(Folytatjuk)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!