Több évezred történelme egy helyen – Ljubljana, a sárkányok városa

Mint mindig, most is a város szívében sikerült szállást találnunk, így óhatatlanul többször körbejártuk az óvárost gyalogosan, miközben néha rápillantottunk a sárkányos hídfőnél parkoló motorunkra. Az egymás mellett található hostelekben külföldi fiatalok, turisták voltak a szomszédaink, akiket láthatóan ugyanúgy beszippantott a varázslatos miliő. A tetőtéri ablakból szemközt a Ljubljanai Egyetem Jogtudományi Kara, balra pedig a Magyar Kulturális Központ, a Liszt Intézet köszönt vissza. Ide betértünk egy röpke negyed órára, megtekintve Sipos Balázs és Polona Demsar közös, Testiség és reflexió című tárlatát.

Indulás előtt tudtuk, hogy Szlovénia fővárosa az, ahol lépten-nyomon a település jelképébe botlunk, és tényleg, sárkányok mindenütt: hídfőn, a vár tornyában, a város címerében, aknafedélen, ajándéktárgyakon, plakátokon, poharakon. A legenda szerint Iaszón görög királyfi és hívei alapították a várost. Ők voltak az Argonauták, akik ellopták az arany gyapjút Aetes királytól. Menekülés közben elhajóztak a Fekete-tengertől a Dunán és a Száván, egészen a Ljubljanica folyóig (ami ma kettészeli az óvárost). Itt egy tónál találkoztak egy mocsári szörnnyel, a ljubljanai sárkánnyal, amit Iaszón megölt. Így lett tehát a város címere a sárkány, azaz az erő és a bátorság jelképe.

A település első, meghatározó lakói a rómaiak voltak, akik a mostaninak a helyén alapították Augustus császár idejében Emona városát. Az ókori városon áthaladt a borostyánút, ami Celje, Ptuj, Szombathely, Sopron és Pozsony felé kanyargott tovább. Később a hunok elpusztították a várost, majd szlovén törzsek telepedtek meg itt a VI. században. Sok viszontagságos évszázad után Szlovénia 1991-ben lett szuverén állam.

A sárkányokon kívül Ljubljana egy másik címmel is büszkélkedhet, ugyanis Európa zöld fővárosa 2016 óta. Tényleg mindent megtettek az utóbbi 10-15 évben, hogy fenntarthatóan éljenek: Ljubljana területének háromnegyede zöldövezet, a belvárosban csak gyalogosan és kerékpárral lehet közlekedni, a járműközlekedés egy részét a föld alá kényszerítették, hidakat építettek, több ezer fát ültettek, öt új parkot alakítottak ki, felújították a Száva töltéseit. Az autósokat elérhető, ingyenes elektromos minibuszokkal kárpótolták. A városi buszokat fokozatosan cserélik le földgázzal működő, az emberi egészségre ártalmatlanabb autóbuszokra.

Az, hogy a település arculata ennyire családias, barátságos, már-már meseszerű legyen, egy másik városfejlesztő koncepciónak köszönhető. Éppen idén ünneplik a szlovének a nemzet építésze, Joze Plecnik születésének 150. évfordulóját. A szakember modern szellemiségű munkássága alatt, 1926 és 1957 között lett Ljubljana az „új Athén”. S valóban, nemcsak a szárazföldön, hanem a Ljubljanica folyón hajókázva is megcsodálhattuk az egységes városképet, az ókori és középkori hangulatot idéző épületeket, a klasszikus arányoktól eltérő, oszlopokkal díszített építményeket. Plecnik a posztmodern építészet előfutára volt, aki többek között a szlovén főváros leghíresebb hídját, a Hármas hidat, illetve a központi piac árkádsorát tervezte. A Hármas híd Ljubljana óvárosát köti össze a modern városrésszel. A keleti oldalon a piac árkádja és a barokk óváros, a túlparton az Angyali üdvözlet ferences templom és két szecessziós ház látványa teszi még különlegesebbé az összképet. A piac mögött magasodik az öreg katedrális, a Szent Miklós-dóm, amelynek oldalán szemet gyönyörködtető freskót láthatunk.

A rövid látogatás során sikerült két magaslati pontot is találnunk, az egyik a gyalogosan, némi emelkedős sétányon megközelíthető, dombon álló vár volt. Napjainkban valóban a helyiek büszkesége, ami uralja a város látképét, s évente 250 ezer látogatót vonz. Ezzel együtt társadalmi, kulturális, idegenforgalmi és vendéglátóközpont, mely a legmagasabb színvonalon nyújt szolgáltatásokat az üzletembereknek és a magas rangú látogatóknak, akik találkozókra, konferenciákra érkeznek ide.

A várból letekintve megkerestük a későbbi úti célt, átellenben magasodott Szlovénia első felhőkarcolója, a Neboticnik, aminek a 13. emeletén nyitott-fedett kávézó és ugyancsak teljes városkép fogadja a látogatót. Innen – minő meglepetés -  a várra és az alatta kanyargó Ljubljanica folyót hűségesen követő tetőkre, házakra látunk, a panoráma tényleg megér egy kávét a kissé szeles időben.

A szlovén főváros persze megannyi látványosságot tartogat még, érdemes többször visszatérni. A barátságos helyiek, a hangulatos éttermek, a mediterrán életérzés, a könnyen bejárható óváros mintha csak azt akarná, hogy vigyünk haza egy darabot a szívünkben, s legyen némi honvágyunk a visszatéréshez.