2022.08.04. 11:30
Függőhíd ível át az Adriai-tenger fölött, több mint három évszázados álom vált valóra
Ahogy egy történelmi eseményhez illik: örömünnepet ültek a horvátok július 26-án, amikor átadták a Peljesac hidat, amely az ország északi részét köti össze a déli Dalmáciával. Szomszédaink több mint három évszázados álma valósult meg ezzel, ami az ország függetlenné válásával, a kilencvenes évektől kapott új erőre.
Az első autók egyike a hídon. Képek forrása: Wikipédia, TZH
Miután az Európai Unió is áldását – és főként anyagi támogatását – adta a projekthez, a kínai munkásoknak három év kellett, hogy a szlovén hídspecialista, Marjan Pipenbaher tervei alapján megépítsék a kontinens második lehosszabb, majd két és fél kilométeres tengeri függőhídját.
Sokunk rossz emlékezetében él Neum, s a hozzá tartozó 22 kilométeres korridor, amely kettéválasztja a Splittől Dubrovnikig terjedő, egyébként lélegzetelállítóan szép partmenti szakaszt. Neum nevét 533-ban említik először írásos dokumentumokban. Későbbi sorsát a Dubrovniki Köztársaság törökkel és Velencével folytatott vetélkedése határozta meg.
A mindig is a diplomáciai praktikumukról, ha úgy tetszik, ravaszságukról ismert dalmátok fittyet hányva a hagyományaikra, a népesség katolikus érzületére, a törökök kedvében is igyekeztek járni, velük üzletelve a szláv nyelvű Carigradban (ma Isztambul) kereskedelmi képviseletet nyitottak. A maguk módján szintén hódítók hírében álló velenceiekhez is igyekeztek idomulni, de leginkább elszakadni tőlük. Ehhez kínált alkalmat a Karlócán 1699-ben kötött békeszerződés, amikor is a viszonylagos nyugalmuk érdekében a Klek és Neum közötti területeiket tengeri kijárat gyanánt átengedték az oszmánoknak. Ennek köszönhetően északról védve voltak az itáliai városállamtól, amely Dalmácia nagy részének elfoglalására törekedett, még Mostar is az övé lett.
A raguzaiak (dubrovnikiak) arra is gondoltak, hogy délről is biztonságban legyenek. Ezt szolgálta a másik hasonló, ajándékba adott adriai kijárat Sutorini mellett, Herceg Novinál.
A törökök egészen 1908-ig, az Osztrákok-Magyar Monarchia színrelépéséig megőrizték tengeri kijárataikat, amelyek megszerzéséért a császáriak 2,5 millió török fontot, (54 millió osztrák-magyar koronának megfelelő összeget) fizettek. Új helyzetet hozott a két világháború, különösen a második, amelyet követően a térség – Jugoszlávián belül – Bosznia-Hercegovinai Szocialista Köztársaság része lett. Annak ellenére, hogy Neum népességének a többségét mindig is a horvátok alkották, a városka soha sem tartozott Zágráb fennhatósága alá, 1992 után is a bosnyákoké maradt. A horvátok részéről ekkor vetődött fel komolyan a közvetlen összeköttetés létesítése a déli dalmát és az északi régiók között, ami napjainkra vált valóssággá, megkönnyítve az áruk és emberek szabad mozgását.
Zalai ismerősöm meséli: Dubrovnik felé tartva a minap alkalma volt átkelni az impozáns, kétszer kétsávos hídon. Az út mindössze pár percig tartott. Szemben egy korábbi ottani útjával, amikor a bosnyák tengeri kijáratnál hosszasan kellett tétlenül várakoznia a határátlépésre oda- és visszafelé is.
