Arónia, a legfeketébb berkenye

Berkenyéink persze nekünk is vannak, például a 2001-ben védett fajok közé sorolt gyümölcsfánk, a házi berkenye (Sorbus domestica), vagy a világszerte népszerű madárberkenye (Sorbus aucuparia L). Valószínűleg a termésük hasonló kinézete miatt nevezték el a honfitársaink a tengerentúli jövevényt is berkenyének, pedig két különböző növénynemzetséghez tartoznak. Az arónia kicsi kertekbe is ajánlott, hiszen öntermékeny, így egyetlen bokor is onthatja a termést, a betegségeknek ellenáll, kártevője szinte nincs, téli és a tavaszi fagyok nem károsítják, ráadásul egyszerű a gondozása. Alkalmazkodó és szívós cserje, nedves és száraz helyen is jól fejlődhet, bár az enyhén savas pH-értékű földet kedveli, a lúgos talajban sem tengődik. A legjobb termést teljes napsütötte helyen produkálja, ideális, ha legalább 6 órányi közvetlen napfényt éri. Mérsékelt vízigényű, nálunk az aszályos nyárban hetente kap egy-egy vödör vizet. Ősszel és tavasszal is ültethető - konténeresen bármikor - kiegészítő műtrágyázást nem igényel, elegendő, ha komposzttal dúsítjuk a földjét. A metszése sem jelent nagy feladatot, tavasszal a tövéből távolítsuk el a felesleges hajtásokat, valamint az elhalt, sérült vagy beteg részeket, emellett  kedvünk szerint formálhatjuk.

Szépsége miatt akár a dísznövények közé is kerülhet, fényes, sötétzöld levelei kitűnnek a többi cserje közül, a lombozat őszre vörösre, vöröseslilára változik, s mielőtt télre ledobná magáról köntösét, színes csokrétaként dekorálja a kertet. Tavasszal az apró, ötszirmú virágok tenyérnyi fürtjei, nyár végén, ősszel pedig áfonya nagyságú fekete vagy lilás-fekete gyümölcscsokrai igazi éke a környezetének. 

Bár a fekete arónia az Egyesült Államokban és Kanadában őshonos, az 1900-as évek eleje óta Európában is termesztik. Oroszországban Ivan Micsurin 1910-ben nemesítési kísérletekbe kezdett a vadóc aróniával, hogy a fekete arónia Sorbus vagy Mespilus fajokkal való keresztezésével édes ízű berkenyebogyót fejlesszen ki - munkáját a róla elnevezett két hibrid fajta fémjelzi. A fekete arónia termesztése igazából a második világháború után terjedt el Európában, s csak 1980-tól kezdték termeszteni Csehszlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban, Szlovéniában, valamint a skandináv országokban - hazánkban egyelőre kevesen barátkoztak meg a könnyen termeszthető, értékes termésű gyümölccsel. Pedig az arónia bogyók tápanyagban gazdagok, kiváló rostforrások - negyed csésze szárított arónia körülbelül 45 kalóriát, 10 gramm szénhidrátot, kevesebb, mint 1 gramm zsírt és 3 gramm cukrot tartalmaz. A C-vitaminon kívül dúskál szinte az összes B-vitamin változatban, az E-, és a K-vitaminban, az ásványi anyagok közül bőséggel található benne kalcium, kálium, nátrium, magnézium, mangán, vas és cink. A szakemberek azt mondják, minél sötétebb színű egy gyümölcs, annál jobb hatással van az egészségünkre. Nos, aróniánk - angol neve: Black Chokeberry - kiváló antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik. Alkalmas a vérnyomás és a koleszterin csökkentésére, segít a baktériumok és vírusok elleni küzdelemben, jeleskedik a memória erősítésében, az emésztés elősegítésében, a cukorbetegség és az ízületi gyulladások kezelésében, a húgyutak egészségének megőrzésében. Csökkenti a rákos sejtek növekedését, a kutatások eredményei ezt leginkább a vastagbélrák esetében támasztották alá.

Bár az arónia bogyók nyersen is fogyaszthatók, fanyar íze miatt sokan idegenkednek tőle. Családunkban a legkedveltebb szörp és dzsem alapanyaga, íze hasonlít a fekete ribizliéhez. A bogyókat áztathatjuk forró vízben, kevés mézzel édesítve nyugtató teát készíthetünk belőle.