Szabolcs Péterből most is árad az élet szeretete

A jubileumi kiállítás a zalaegerszegi Keresztury Dezső Városi Művelődési Központban lesz októberben, valamint a zalaegerszegi, páterdombi műtermében is bemutatja alkotásait a művész, aki a megyeszékhelyen és Csatárban egyaránt otthon érzi magát, a faluban a volt iskola épületében is kialakított egy műtermet.

– Nem könnyű velem ezen az albumon dolgozni, mert ahogy én éltem, amilyen a karakterem, az érzelmeim, azt elég nehéz összesűríteni egy könyvben, de több kedves barátom ír rólam sok szépet, és ez igazán jólesik. Egyre több dokumentum kerül elő, régi fotók is a gyerekkoromból, ami alkalmat ad a nosztalgiára – mondta a művész.

Diósgyőri munkáscsaládból került 1957-ben Budapestre, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, majd 1967-ben, a diploma megszerzése után Zalaegerszegre. A hatvanas évektől fontos szerepe volt a város művészeti életének fellendítésében, vezetője volt a Zalaegerszegi Művészeti Tanácsnak, és a közéletben is tevékenykedett.

Bronzzal, kővel, fával és rézlemezzel dolgozik, fő témája az emberi kapcsolatok ábrázolása. Magyarországon és külföldön több mint ötven köztéri szobra látható. Köztük a Zalaegerszeg jelképé vált Tulipános kút a Dísz téren, és most, az idei gyereknapra a megyeszékhely másik emblematikus helyére, a Vizslaparkba készített alkotást.

– Úgy gondolom, kell lennie Zalaegerszegen is egy központi parknak, mint például Londonban vagy New Yorkban, ahol lehet sétálni, beszélgetni, piknikezni, ahol létrejönnek a találkozások. Vizsla kutyát kértek tőlem erre a helyszínre, és készítettem egy szobrot egy vizslát vezető kamasz fiúról, akivel szemben egy lány ül egy kövön, egy kis ölebbel. Vele szemben áll a nagyfiú a nagy kutyával, és a két kutya szemez egymással – mosolyog Szabolcs Péter, árad belőle a gyerekek és magának az életnek a szeretete és tisztelete. „Hét évig tanítottam rajzot és művészettörténetet, ábrázoló geometriát a város több középiskolájában. A gyerekek pedig engem a lélekben lévő tisztaságra és őszinteségre” – írja önéletrajzában.

Az anyaság ugyancsak fontos témája alkotásainak, a várandós anyáról készült szobrát egyfajta ajándékként, spontán akcióként kitette egyszer Zalaegerszeg belvárosába, azt üzenve, hogy szeressék egymást az emberek és legyenek utódaik.

Hogy mostanában mi foglalkoztatja, rögtön rávágja: az öregedés. Majd arról beszél, rossz irányba halad a világ.

– Elkeserítő, hogy megállíthatatlanul árad a rengeteg információ: a buta műsorok, ízléstelen reklámok és dezinformációk egy eldugult, zsíros konyhai szifon tartalmához hasonlóan zúdulnak a tévéből, a közösségi médiából az emberekre. Ilyenkor eszembe jut, amikor én gyerek voltam, hogy faltam az Olcsó Könyvtár sorozatot. A világirodalom minden gyöngyszeme megjelent a sorozatban, onnét szívta magába az ember azt az élményt, tudást, amire építhetett. És itt van a szomszédunkban a háború. Ennél szörnyűbb, minthogy emberek embereket gyilkolnak, nincs. Én elhittem, hogy a világ eljut odáig, hogy ez kiküszöbölhető, hogy az én életemben ilyen már nem lesz. Elkeserítő és fájdalmas, hogy ennyire látványosan ismétlődik a történelem, de tény, hogy mióta ember él a földön, ez így van: ahol van, onnét el kell venni, ha máshogy nem, hát fegyverrel. Ezeket a gondolatokat is szeretném kifejezni az alkotásaimmal, de azt az optimizmusomat is, hogy már annyi fájdalom és félelem sűrűsödött össze a világban, hogy elkerülhetetlen a pozitív változás. Ehhez fontosnak tartom a környezetvédelmet, rá kell már döbbenni, hogy feléltük a bolygót. Meg kellene szűnnie a nagy flancolásnak, akkor a valódi értékekhez is közelebb kerülnénk.

A művész hálás ugyanakkor azért, hogy a családjával nyugodt életet élhetnek, és örömmel újságolja, hogy az önkormányzat szépen rendbe hozta a páterdombi műtermet.

– Mindig vágytam rá, hogy kulturáltabb körülmények között alkothassak és jelenjenek meg a munkáim. Sok szobrom ott található, és még dolgozom is a műteremben. Ami feladatot kapok, mindig szívesen és örömmel megcsinálom.