Kósa Ruben: „A néptánc hozzásegít ahhoz, hogy meghaladjam magamat”

A Zalai Táncegyüttes művészeti vezetője alig volt kilencéves, amikor az általános iskola napközis foglalkozásán először találkozott a magyar folklórral. Eközben egyik szomszédja arról informálta családját, hogy a Zalai Táncegyüttes utánpótláscsoportja keres főleg fiú táncosokat, így csatlakozott hozzájuk. Felsős korára már csupán a Takács Mária vezette Fokla Gyermektáncegyüttes maradt, amellyel számtalan versenyen, rendezvényen lépett fel. A Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozóról például a Kis bicebóca című koreográfiával az első díjat hozták el. Középiskolás korában aztán, mondhatni, egyenes út vezetett a Foklából a Zalai Táncegyüttesbe. A Varga János művészeti vezető által irányított csapattal ugyancsak nívós országos megmérettetésekre, rendezvényekre járt. Az egyik ilyen kiemelkedő esemény a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes által szervezett „Tedd ki a pontot!” Nemzetközi Legényesverseny volt, ahol Ruben mindig nívós helyezéseket ért el, illetve minősítéseket szerzett. A kötelező feladvány azt volt, hogy ki miként tudja megformálni, előadni egy ismert adatközlő táncos stílusát, táncát, mennyire tudja az ismert stílusjegyeket felismerhetően átadni a közönségnek. Szerinte a szólótáncokból merítette a legnagyobb tapasztalatot.

– Úgy gondolom, hogy a szólótáncversenyek során nem a díj a legfontosabb, hanem az az út, amit az előadásig bejárunk – vallja a koreográfus, művészeti vezető. – A sok, gyakorlásra szánt idő és energia olyan befektetés, amelyet senki sem vehet el. S amolyan önvizsgálat is,amikora határokat,kitartásunkat és tudásunkat teszteljük. Emlékszem, egyetemista koromban otthon órákon át táncos gyűjtéseket, archív filmeket néztem, memorizáltam a figurákat a társasházi lakásban még csendben, aztán hétvégenként a próbateremben mindezt végiggyakoroltam. A néptánc hozzásegít ahhoz, hogy meghaladjam saját magamat. Szakmai körökben máig vita, hogy teljesen vissza kell-e adnunk egy adott táncos minden mozdulatát, vagy az előadó attól kicsit eltérve mutathatja meg önmagát. Azt gondolom, mindkét szempont fontos, először el kell sajátítani a mozdulatokat a lehető legpontosabban, ezután lehet az előadással, önmagunk kiteljesedésével foglalkozni. Kicsit hasonlítunk a színészekhez, akik megannyi karaktert formáznak meg. Felbecsülhetetlen értéke van például azoknak az erdélyi tanulmányutaknak, amelyeken még egy idős adatközlővel, táncossal találkozhatunk, vagy olyan valakivel, aki ismerte őt. Amikor egy táncanyaggal foglalkozunk, a lehető legtöbb információt gyűjtjük az adott tájegységről, kultúráról, táncról, illetve a hagyományőrző táncos személyiségéről.

Arra a kérdésre, hogy néptáncosként mennyire voltak vezetői ambíciói, Ruben így válaszolt:

– Soha nem gondoltam úgy magamra, mint Varga János utódjára, ez a felkérés megtiszteltetés és szerencsés egybeesés volt számomra. Arra valahol tudat alatt vágytam vagy inkább tudatosan készültem, hogy valamikor vezessek egy táncegyüttest. Több évig dolgoztam művészeti asszisztensként, beleláttam tehát a folyamatokba. Az, hogy felkészült táncosokat kaptam 2019 januárjában, tényleg főnyeremény. Jelenleg huszonhárman vagyunk a nagy együttesben, és elmondhatom, hogy kitűnő csapat jött össze, akikre bármiben számíthatok. Művészeti vezetőként csak elismerően tudok szólni a tagokról.

Ruben hozzáteszi, nagyon aktív éveket tudhatnak maguk mögött, és még a pandémia miatti korlátozásokon, akadályokon is sikerrel túljutottak, majd amikor már nem csak otthon próbálhattak, azonnal újra belevetették magukat a munka sűrűjébe.

– Amatőr együttes vagyunk, munka mellett visszük színre előadásainkat, szervezzük rendezvényeinket. Az elmúlt időszakban jártunk Erdélyben, létrehoztuk Pénzes Csaba rendezővel és a Hevesi Sándor Színház színészeinek közreműködésével az István, a király rockopera adaptációját. A Kvártélyház A Pál utcai fiúk produkciójában vállaltunk szerepet, mi adtuk a férfi tánckart, én koreografáltam a darabot. A legutóbbi folklórbemutatónk pedig a Tündérfonat című előadás volt, a nemzeti összetartozás napján pedig a Dísz téren szerveztünk néptáncos flashmobot, és együtt táncoltunk a többiekkel Nován, a Csoóri Sándor Népművészeti Fesztiválon. Emellett rendszeres résztvevői vagyunk a Göcseji Hacacárénak. Büszke vagyok, hogy az EgerszegFeszt részeként hagyományőrző programokat szervezünk folyamatosan, köztük a 24. Kárpát-medencei Verbunkversenyt és a 2. Kárpátmedencei Párostánc-versenyt.

Ruben mindent összegezve tényleg teljesnek érzi az életét, mivel felesége, Laura is szakmabeli. Vele legutoljára a Tündérfonatot koreografálták együtt, arról nem beszélve, hogy sokszor párban lépnek fel.